Újra URH-n W7/KG-093

Péter, HG1DUL - 2012-05-13

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL

Huckleberry Mountain W7/KG-093 CN97FD27
Indulási magasság: 4291 láb (1308 méter)
Maximális magasság: 4881 láb (1488 méter)
Szint: 604 láb (184 méter)
Össz táv: 2,6 mérföld (4,184km) Fel: 1,5mf (2,414km) Le: 1,1mf (1,770km)
Teljes idõ: 7ó20p Fel: 1ó37p Le: 36p
Videó Erre picit várni kell.
APRS

Szuper idõ van a hétvégén. Pénteki Divide Ridge után a szomszédos Huckleberry felé veszek irányt. A nagy meleg miatt szuper korán indulok. hajnali négykor már vezetek délnek. Így remélhetõleg még a meleg elõtt jó állagú havon tudok feljutni. Kicsit kezd elegem lenni a mekis reggeli kalóriabombákból ezért elõzõ este csináltam két szendvicset bagettbõl. Félbevágtam, tettem bele szalámit, sajtot, az egyikbe savanyú káposztát a másikba pedig pici paradicsomokat félbeszelve. Lefelé az autóúton a káposztásat be is nyomom. Nyami! Most is nagy gondot fordítottam az erdei utak labirintusának feltérképezésére. A tervezett utam megint sokat megy magánterületen ezért tartok tõle, hogy lehet az le lesz zárva. Keresek alternatív lehetõséget. Sikerül is találnom egy összekötõ utat már az állami erdõségben ami kikerüli a magánterületet. Ezek leágazóit megjelölöm útvonalpontokkal a GPS-ben. Az erdei utak elég trükkösek. Ezt az átkötõt például a Google térkép nem jelöli, de a Garmin 24k térkép igen. Aztán találtam olyan utakat amik meg pont fordítva voltak. KG-093 rejtve a hegyvonulat mögött.

Elérem a leágazót a 70-es erdészeti útra, majd hamar a hídnál vagyok. Már nem totojázom, simán hajtok át. Egybõl a híd után lenne a leágazó balra, azonban le van zárva egy sorompóval. Ejha! De jó, hogy néztem másik utat is. Persze még kérdéses, hogy az vajon létezik-e és milyen állapotban lesz. Mászom tovább a kocsival felfelé és az elágazót megtalálva lefordulok balra. Teljesen jó állapotú az út. Rendes köves út, nem is kell terepjáró, de azért 4 kerékkel megyek. Ahogy haladok az úton várom majd a becsatlakozást a másik útba. Azonban egyszer csak azon kapom magam, hogy megjelennek a hófoltok az úton. Neeee! Mondom magamban. Legalább az elágazóig tudjak elérni. Megnézem a GPS-en, hogy milyen messze lehet még és kiderül, hogy már rég el is hagytam. Az az út már nem használt és ezért nem is ilyen köves mint ez, hanem csak amolyan földes út. Én egy ugyanilyen murvás utat vártam :).

Elég jó helyeken vezet az út. Vannak vízesések is. Aztán elkezd egyre több hó lenni és egy forduló után megállok. Még megpróbáltam átvergõdni egy pici szakaszon, de végül a kanyarban parkolom le a kocsit. Ha feltettem volna a láncot még itt simán átmentem volna, de kb 80 métert nyertem volna. Összeállitom a felszerelést és elindulok a turára. 0635 van. már itt feltettem a hágóvasakat, hogy késõbb ne kelljen vacakolni vele. A kanyar után azonban meg kell állnom és átcserélek inkább hótalpra, mert nem annyira jó a hó és picit beroppan minden lépésnél. Nem nagyon, de arra elég, hogy lelassitson. Amúgy sem lesz itt most szintemelkedés amihez ne lenne jó a hótalp. A hágóvasakat csak a hátizsák külsejére rögzitem, hátha kellenek majd késõbb és igy a hó sem a zsákba olvad bele. Hótalpal jól megy a túra. Én nem nagyon vagyok oda a hótalpakért, de ilyen sik, enyhén emelkedõ terepen jók. Amint meredekebb lesz, nagyon tudom utálni õket. Kell vennem siléceket, fõleg mivel azzal a leút is sokkal izgisebb és gyorsabb.

Van azonban egy kis „gond”. Állandóan meg kell állnom fényképezni. :D Annyira jól néz ki a vulkán is, ahogy úgy kiemelkedik és a fényviszonyok is kedvezõek, mert a nap pont hátulról jön. Csináltam vagy 140 képet a túra alatt. Elég jó ez az új fotógép, de mivel nem ceruzaelemek mennek bele, azért egy többnapos túrán lemerülhet. Elérem a nyerget és elindulok az elõttem lévõ hegy felé.

Jobbról kerülök az erdészeti úton haladva. Gondolkodtam közben, hogy ide akár kocsival is fel lehet jönni majd URH versenyezni, ha az út kiolvad. Próbáltam is megbecsülgetni az út állapotát. Végtelen mennyiségû SOTA csúcsok.

Zöld vonal az erdészeti út, piros vonalak közötti szakaszon pedig nagy valószínûséggel hiányzik.

A hegyet megkerülve szintben haladok egy darabig és hamarosan megpillantom megint Huckleberry-t ami eddig takarásban volt.

Hamarosan beérek a hegy alá és elég meredekké válik az út elõttem. De nem felfelé kell mennem hanem át keresztbe. Na itt az ideje visszavenni a hágóvasakat. Azt gondoltam, hogy majd gyorsan átlépkedem itt ezért a botokat nem is cseréltem le a jégcsákányra. Két-három lépés után azonban már nagyon mérges voltam magamra. Ez egy nagyon meredek szakasz itt / legalább 45+ / és a hófelszín nem annyira jó. Csak a felszín fagyottas, tehát rendes lépéseket kell kialakítanom magamnak. Ha itt megcsúszom akkor nekem annyi az már biztos. Elég nagy hülyeséget csináltam, hogy a botoknál maradtam. Minden lépést figyelemmel alakitok ki. Cél eljutni egy pici egyenes részhez ahol azonnal át tudok váltani csákányra. Na szerintem itt simán hiányzik az út. Ezt bizony elvitte a lavina, meg a vízmosás.

Elérvén az egyenes rész megkönnyebbülök. Habár a további kilátások sem annyira biztatóak. Itt viszont már csákánnyal megyek és ezáltal gyorsabban is haladok. Átvergõdõm és már ott is vagyok az utolsó kanyarnál.

Szépen haladok felfelé. Most már érzem, hogy meglesz ez a csúcs. Feljebb érve látom, hogy ez is sziklás errõl az oldalról. Itt picit variáltam az átlépésnél, de végül minden gond nélkül jutottam fel a csúcsra. Alig múlt reggel nyolc. Azt az átoldalazást szívesen kihagytam volna, de másra nem lehet panaszom. Alig kellett gyalogolni és szint sem volt. Eddigi legkönnyebb túra. Azt viszont már most kitalálom, hogy arra ugyan én vissza nem megyek az már tuti.

Izzadt felsõmet lekapom és egy közeli fenyõre terítem száradni. Élvezem a napot, és közben összeállítom a Yagit és a Bodrit is. Felállítom az árbocot, majd elkezdek hívni két méteren. Elsõnek egy kanadai állomás válaszol, majd a helyi nagyágyúk közül is bejelentkeznek páran. Vasárnap van a helyi NET de ahhoz asszem kicsit késve vagyok, mire minden a helyén lett. Néhány õká után Déllel átmegyünk 70 centire, hogy megnézzük ott vajon megy e a kapcsolat. Ami 2 méteren 5 wattal 59, az 70 centin 20 wattal csak 51. De azért stabil a kötés. Itt bejelentkezik aztán Májk is. Visszamegyünk 144-re csevegni. Próbáltam hívni többet északra, hátha lesz még kanadai állomás, meg délre is sokat hívtam, hogy esetleg Oregon összejöjjön, de vagy nem jutottam ki, vagy nem voltak rádió mellett. Visszaveszem a felsõmet közben és bekenem magam naptejjel vastagon, mert a nap beerõsödik ahogy a Zenit felé tart.

Nézzünk egy kis RH-t. Ez az idióta bodri nem muzsikál 14-en. Felteszem magam APRS-el a SOTAWatch-ra, de csak pár állomást tudok megcsinálni, mert hatalmas SWR-em van. Párszor ledöntöm az árbocot és próbálok hangolgatni meg ellenõrzöm, hogy a papír szerint van e beállítva, de nem igazán javul semmit. Sajnálatos módon ott kell hagynom 20m-t. Rápróbálok még 28-on is, de itt néma csend van, de legalább az SWR jó. Vissza 144-re, de itt is csend van. Oké lekapom a Yagit lehet az húzza el 14-en az SWR-t.

Ezért jó így kijönni, mert ilyenkor van kis kedvem vacakolni. Na mondjuk nem sok. Nem örülök, hogy nem megy a 20 méter. A Yagit levéve sem tudom kihangolni az antennát. Olyan kb 1.5 méteren az SWR nulla, de mikor feltolom az árbocot hármas feletti. Egy idõ után feladom. Tettem a melegítõ edényébe havat, hogy a nap olvassza ki és ne keljen annyi gázt elhasználnom. Ez ebédidõre frankón vízzé is változott. Elkezdem felforralni, és elkészítem az ebédemet. Közben lassan bontom az állomást. A nap nagyon meleg most. Dél felé jár.

Állomás bontás közben a csöveket a hóba tolva tárolom. Mikor kihúzom a hó benne marad a csõben és ezt egy suhintó mozdulattal ki tudom lõni. Na, ez fasza! Nézzük meddig tudom ellõni a havat? Miközben játszogatok a hosszabb és rövidebb Yagi tagokkal csomagolom a sugárzókat amiket ragasztószalaggal egymáshoz rögzítettem. Ezek a zsák oldalán utaznak. Épp a kezemben vannak, mikor dobok egy havat és sikerül ezeket kiejtenem. Lebuckáznak a vízszintes falon be a hóba. Jaj! Ott vannak alattam egy déli lejtõn, mikor a nap teljes erejével tûz. Okés. Bakancs felvétele és a meredek oldalra lemászás, majd oldalazás a sugárzókig. Visszaszereztem, visszamásztam és elkezdek enni az árnyékba húzódva. Ebéd után elindulok vissza a kocsihoz, hótalpakkal a lábamon. A fenyvesen keresztül megyek, ezzel kikerülve a meredek részt ami az útnál volt. Itt is simán fel lehet jönni. Lefelé haladva is csinálok képeket és alig több mint fél óra múlva már a kocsinál is vagyok.

A meredek átlavírozásom, már hazafelé fotózva. Figyeld a nyomaimat a hóban! :)

Lefelé egy vízesésbõl veszek vizet és azt iszom hazafelé. Szerencsére nem lett semmi bajom tõle.

Jó kis túra volt. Maradhattam volna még és délután lehet, hogy lettek volna még 144-en, vagy szórakozhattam volna a Bodrival, de így legalább idõben hazaérek még a vasárnapi nagy forgalom elõtt.

2012-05-18


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL
Huckleberry Mountain W7/KG-093 CN97FD27 Indulási magasság: 4291 láb (1308 méter) Maximális magasság: 4881 láb (1488 méter) Szint: 604 láb (184 méter) Össz táv: 2,6 mérföld (4,184km) Fel: 1,5mf (2,414km) Le: 1,1mf (1,770km) Teljes idõ: 7ó20p Fel: 1ó37p Le: 36p Videó Erre picit várni kell. APRS
	Szuper idõ van a hétvégén. Pénteki Divide Ridge után a szomszédos Huckleberry felé veszek irányt. A nagy meleg miatt szuper korán indulok. hajnali négykor már vezetek délnek. Így remélhetõleg még a meleg elõtt jó állagú havon tudok feljutni. Kicsit kezd elegem lenni a mekis reggeli kalóriabombákból ezért elõzõ este csináltam két szendvicset bagettbõl. Félbevágtam, tettem bele szalámit, sajtot, az egyikbe savanyú káposztát a másikba pedig pici paradicsomokat félbeszelve. Lefelé az autóúton a káposztásat be is nyomom. Nyami! Most is nagy gondot fordítottam az erdei utak labirintusának feltérképezésére. A tervezett utam megint sokat megy magánterületen ezért tartok tõle, hogy lehet az le lesz zárva. Keresek alternatív lehetõséget. Sikerül is találnom egy összekötõ utat már az állami erdõségben ami kikerüli a magánterületet. Ezek leágazóit megjelölöm útvonalpontokkal a GPS-ben. Az erdei utak elég trükkösek. Ezt az átkötõt például a Google térkép nem jelöli, de a Garmin 24k térkép igen. Aztán találtam olyan utakat amik meg pont fordítva voltak. KG-093 rejtve a hegyvonulat mögött.
Elérem a leágazót a 70-es erdészeti útra, majd hamar a hídnál vagyok. Már nem totojázom, simán hajtok át. Egybõl a híd után lenne a leágazó balra, azonban le van zárva egy sorompóval. Ejha! De jó, hogy néztem másik utat is. Persze még kérdéses, hogy az vajon létezik-e és milyen állapotban lesz. Mászom tovább a kocsival felfelé és az elágazót megtalálva lefordulok balra. Teljesen jó állapotú az út. Rendes köves út, nem is kell terepjáró, de azért 4 kerékkel megyek. Ahogy haladok az úton várom majd a becsatlakozást a másik útba. Azonban egyszer csak azon kapom magam, hogy megjelennek a hófoltok az úton. Neeee! Mondom magamban. Legalább az elágazóig tudjak elérni. Megnézem a GPS-en, hogy milyen messze lehet még és kiderül, hogy már rég el is hagytam. Az az út már nem használt és ezért nem is ilyen köves mint ez, hanem csak amolyan földes út. Én egy ugyanilyen murvás utat vártam :).
	Elég jó helyeken vezet az út. Vannak vízesések is. Aztán elkezd egyre több hó lenni és egy forduló után megállok. Még megpróbáltam átvergõdni egy pici szakaszon, de végül a kanyarban parkolom le a kocsit. Ha feltettem volna a láncot még itt simán átmentem volna, de kb 80 métert nyertem volna. Összeállitom a felszerelést és elindulok a turára. 0635 van. már itt feltettem a hágóvasakat, hogy késõbb ne kelljen vacakolni vele. A kanyar után azonban meg kell állnom és átcserélek inkább hótalpra, mert nem annyira jó a hó és picit beroppan minden lépésnél. Nem nagyon, de arra elég, hogy lelassitson. Amúgy sem lesz itt most szintemelkedés amihez ne lenne jó a hótalp. A hágóvasakat csak a hátizsák külsejére rögzitem, hátha kellenek majd késõbb és igy a hó sem a zsákba olvad bele. Hótalpal jól megy a túra. Én nem nagyon vagyok oda a hótalpakért, de ilyen sik, enyhén emelkedõ terepen jók. Amint meredekebb lesz, nagyon tudom utálni õket. Kell vennem siléceket, fõleg mivel azzal a leút is sokkal izgisebb és gyorsabb.
Van azonban egy kis „gond”. Állandóan meg kell állnom fényképezni. :D Annyira jól néz ki a vulkán is, ahogy úgy kiemelkedik és a fényviszonyok is kedvezõek, mert a nap pont hátulról jön. Csináltam vagy 140 képet a túra alatt. Elég jó ez az új fotógép, de mivel nem ceruzaelemek mennek bele, azért egy többnapos túrán lemerülhet. Elérem a nyerget és elindulok az elõttem lévõ hegy felé.
	Jobbról kerülök az erdészeti úton haladva. Gondolkodtam közben, hogy ide akár kocsival is fel lehet jönni majd URH versenyezni, ha az út kiolvad. Próbáltam is megbecsülgetni az út állapotát. Végtelen mennyiségû SOTA csúcsok.
Zöld vonal az erdészeti út, piros vonalak közötti szakaszon pedig nagy valószínûséggel hiányzik.
	A hegyet megkerülve szintben haladok egy darabig és hamarosan megpillantom megint Huckleberry-t ami eddig takarásban volt.
Hamarosan beérek a hegy alá és elég meredekké válik az út elõttem. De nem felfelé kell mennem hanem át keresztbe. Na itt az ideje visszavenni a hágóvasakat. Azt gondoltam, hogy majd gyorsan átlépkedem itt ezért a botokat nem is cseréltem le a jégcsákányra. Két-három lépés után azonban már nagyon mérges voltam magamra. Ez egy nagyon meredek szakasz itt / legalább 45+ / és a hófelszín nem annyira jó. Csak a felszín fagyottas, tehát rendes lépéseket kell kialakítanom magamnak. Ha itt megcsúszom akkor nekem annyi az már biztos. Elég nagy hülyeséget csináltam, hogy a botoknál maradtam. Minden lépést figyelemmel alakitok ki. Cél eljutni egy pici egyenes részhez ahol azonnal át tudok váltani csákányra. Na szerintem itt simán hiányzik az út. Ezt bizony elvitte a lavina, meg a vízmosás.
	Elérvén az egyenes rész megkönnyebbülök. Habár a további kilátások sem annyira biztatóak. Itt viszont már csákánnyal megyek és ezáltal gyorsabban is haladok. Átvergõdõm és már ott is vagyok az utolsó kanyarnál.
Szépen haladok felfelé. Most már érzem, hogy meglesz ez a csúcs. Feljebb érve látom, hogy ez is sziklás errõl az oldalról. Itt picit variáltam az átlépésnél, de végül minden gond nélkül jutottam fel a csúcsra. Alig múlt reggel nyolc. Azt az átoldalazást szívesen kihagytam volna, de másra nem lehet panaszom. Alig kellett gyalogolni és szint sem volt. Eddigi legkönnyebb túra. Azt viszont már most kitalálom, hogy arra ugyan én vissza nem megyek az már tuti.
	Izzadt felsõmet lekapom és egy közeli fenyõre terítem száradni. Élvezem a napot, és közben összeállítom a Yagit és a Bodrit is. Felállítom az árbocot, majd elkezdek hívni két méteren. Elsõnek egy kanadai állomás válaszol, majd a helyi nagyágyúk közül is bejelentkeznek páran. Vasárnap van a helyi NET de ahhoz asszem kicsit késve vagyok, mire minden a helyén lett. Néhány õká után Déllel átmegyünk 70 centire, hogy megnézzük ott vajon megy e a kapcsolat. Ami 2 méteren 5 wattal 59, az 70 centin 20 wattal csak 51. De azért stabil a kötés. Itt bejelentkezik aztán Májk is. Visszamegyünk 144-re csevegni. Próbáltam hívni többet északra, hátha lesz még kanadai állomás, meg délre is sokat hívtam, hogy esetleg Oregon összejöjjön, de vagy nem jutottam ki, vagy nem voltak rádió mellett. Visszaveszem a felsõmet közben és bekenem magam naptejjel vastagon, mert a nap beerõsödik ahogy a Zenit felé tart. Nézzünk egy kis RH-t. Ez az idióta bodri nem muzsikál 14-en. Felteszem magam APRS-el a SOTAWatch-ra, de csak pár állomást tudok megcsinálni, mert hatalmas SWR-em van. Párszor ledöntöm az árbocot és próbálok hangolgatni meg ellenõrzöm, hogy a papír szerint van e beállítva, de nem igazán javul semmit. Sajnálatos módon ott kell hagynom 20m-t. Rápróbálok még 28-on is, de itt néma csend van, de legalább az SWR jó. Vissza 144-re, de itt is csend van. Oké lekapom a Yagit lehet az húzza el 14-en az SWR-t.
Ezért jó így kijönni, mert ilyenkor van kis kedvem vacakolni. Na mondjuk nem sok. Nem örülök, hogy nem megy a 20 méter. A Yagit levéve sem tudom kihangolni az antennát. Olyan kb 1.5 méteren az SWR nulla, de mikor feltolom az árbocot hármas feletti. Egy idõ után feladom. Tettem a melegítõ edényébe havat, hogy a nap olvassza ki és ne keljen annyi gázt elhasználnom. Ez ebédidõre frankón vízzé is változott. Elkezdem felforralni, és elkészítem az ebédemet. Közben lassan bontom az állomást. A nap nagyon meleg most. Dél felé jár. Állomás bontás közben a csöveket a hóba tolva tárolom. Mikor kihúzom a hó benne marad a csõben és ezt egy suhintó mozdulattal ki tudom lõni. Na, ez fasza! Nézzük meddig tudom ellõni a havat? Miközben játszogatok a hosszabb és rövidebb Yagi tagokkal csomagolom a sugárzókat amiket ragasztószalaggal egymáshoz rögzítettem. Ezek a zsák oldalán utaznak. Épp a kezemben vannak, mikor dobok egy havat és sikerül ezeket kiejtenem. Lebuckáznak a vízszintes falon be a hóba. Jaj! Ott vannak alattam egy déli lejtõn, mikor a nap teljes erejével tûz. Okés. Bakancs felvétele és a meredek oldalra lemászás, majd oldalazás a sugárzókig. Visszaszereztem, visszamásztam és elkezdek enni az árnyékba húzódva. Ebéd után elindulok vissza a kocsihoz, hótalpakkal a lábamon. A fenyvesen keresztül megyek, ezzel kikerülve a meredek részt ami az útnál volt. Itt is simán fel lehet jönni. Lefelé haladva is csinálok képeket és alig több mint fél óra múlva már a kocsinál is vagyok.
	A meredek átlavírozásom, már hazafelé fotózva. Figyeld a nyomaimat a hóban! :)
Lefelé egy vízesésbõl veszek vizet és azt iszom hazafelé. Szerencsére nem lett semmi bajom tõle.
Jó kis túra volt. Maradhattam volna még és délután lehet, hogy lettek volna még 144-en, vagy szórakozhattam volna a Bodrival, de így legalább idõben hazaérek még a vasárnapi nagy forgalom elõtt. 2012-05-18

Utolsó módosítás: 2012-05-24 08:21

(8 megtekintés)