Ádám teljes története 1. rész

Péter, HG1DUL - 2012-07-21

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL

Ez nem egy rádiós beszámoló egy sikeres túráról. Inkább csak bevezetés a következő részhez. Ha az aktiválás beszámolója érdekel, azt itt találod.

Ádám. Egy 3700 méter magas sztrato vulkán. Innen azért elég messze van, csak leugrani hétvégékre nem annyira nyerő. Nem úgy, mint Rainier ami itt van a kertek alatt. Épp Oregonban voltam megvenni a 857-et és visszaúton gondoltam az erdőségen keresztül megyek haza. Ekkor vezettem fel Cold Springs-hez, ami a kiinduló pont. Utána el is határoztam, hogy ha lesz jó idő még akkoriban akkor teszek egy próbát. A végkifejlet már ismeretes a Goat Island beszámolóból. Az idő elromlott. Így visszagondolva, szinte biztosan nem is sikerült volna feljutnom a csúcsra.

Aztán jött egy új év. A januári URH verseny kilőve, mert, hogy közben kitaláltam, hogy nem csak simán leaktiválom a hegyet, hanem a verseny alatt megpróbálok forgalmazni ameddig bírom szusszal, vagy aksival. Így első igazi nekifutásom Júniusra esett. Ha több napra megyek bárhova is, akkor legalább 30 kilós a hátizsákom. Ahogy itt mondják, viszem még a mosogatót is :). De nézzük csak meg, hogy mit is kell valójában beletömni a zsákba, ehhez a súlyhoz. A lista nem teljes.

Hálózsák. Mondod, hogy Június, de én azért csak betettem a télit. -18C –ig jó elvileg. De nem is bántam meg.

Sátor. Akár ki is hagyhatnánk, de bivakot ásni általában tovább tart és több energiát igényel. Erős, négy évszakosat viszek, mert ekkor még nincs is másik.

Meleg ruházat, csere ruházat. Nagyon itt sem szeretek spórolni. Jó dolog felkapni egy száraz pólót mikor megérkezem a szeles hideg csúcsra.

Felfújható matrac. Nekem bejön, ha havon kell aludni, habár sokszor nem használom. Magában viszont nem jó, mert hideg. Kell a hálózsák alá egy polifoam is, ami lent van a kocsiban.

Sátorcövekek a hóhoz. Ezek vastagabbak, ami gyárilag van a sátorhoz az hóban használhatatlan.

Jégfűrész. Mert miért ne!? :) Lehet, hogy épp hó várat támad kedvem építeni. Amúgy elsősorban szélvédelem miatt van velem most.

Szarzsák, vagy kék zsák ahogy itt hívják. Kék mert kék színű, persze nem mindig. Itt például papírzsákot adnak és azt kell beletenni egy zárható műanyagzacskóba. Mivel itt nincsen kiépített infrastruktúra, mint odahaza ezért amit felviszek a hegyre azt le is kell hoznom.

Hágóvas. El se indulj nélküle havas terepre. Grivel, nagyon fasza. Még az eBayen vettem olcsóért.

Kaja. Előre elkészített ételekben lehet csak gondolkodni. Főzőcskézni nem is igazán lenne energiám. Ezekhez csak forró vizet kell adni és már készen is vannak.

Síszemüveg. Hófúvásban elég jól jön, és hideg szélben is mindenképp szinte elhagyhatatlan kellék.

FT857, mert ezért megyek.

Videó felvevő.

Időjárás mérő. Na ez nem fontos, de mókás. Van benne folyamatos rögzítés, így másnap reggel megnézhetem, hogy valójában hány fok is volt mikor éjjel remegve ébredek a hálózsákban.

Vitaminok, fájdalomcsillapító (aszpirin). Szintén elengedhetetlen, hajlamos vagyok fejfájást létrehozni nagy magasságban :). Ilyenkor általában beveszek egy aszpirint és gyors szintsüllyedésbe kezdek.

Levespor, csokik és sok bigyó plasztik dobozban.

Zsebkés, ami nálam egy sokfunkciós kéziszerszám. Kés, fogó, fűrész és társai.

Térkép vízálló tokban. Én imádom a térképeket. Sajnos itt nincsenek olyan jó részletes térképek mint odahaza, de azért viszek magammal általában.

Gázos főző és extra palack. Valamivel fel kell forralni a vizet, meg havat kell olvasztani.

Ragasztó szalag, és hő visszaverős takaró fólia vészhelyzetekre.

Sátorlap, hogy ne kopjon el gyorsan a sátor anyaga. Nem feltétlen szükséges.

Mikrofon és koax kábelek.

Notesz.

Akkumulátor a rádiónak.

APRS képes kézirádió.

Tájoló.

Medve spré.

Naptej. Elengedhetetlen.

Madzagzatok.

Na ez megy nagyjából a zsákba. És akkor ugye még kívülre jönnek a cullangok, mint: Antenna, bot, hólapát, jégcsákány, polifoam.

Szóval ezeket beszórtam a nagy hátizsákomba és már robogtam is Ádám felé. 5 órás az út. Regisztrálok a vadőr állomáson és elindulok az úton felfelé. Ahogy magasabbra érek elkezd szállingózni a hó is picit. 4550 láb körül érem el azt a pontot ahol már nem tudok tovább hajtani a kocsival a hó miatt. Innen még 1,3 mérföldre van a kiinduló pont légvonalban körülbelül 1000 lábbal magasabban. Keresek egy jó helyet a kocsinak és elkezdek készülődni, de nehezen akarom elhagyni a meleg autót.

Végül elindulok az úton felfelé ami néha teljesen hó mentes, máskor viszont méteres hó borítja. A hó állaga elég jó. Tömörödött már eléggé. A hótalpakat a kocsiban hagyom. Elég sokat vacilláltam, hogy vigyem-e őket, de végül jó döntés volt, nem volt rájuk igazán szükség.

Majdnem három órán át tart az út Cold Spring-hez. Ez a nyári kiindulópont és táborhely. Az utat követve kacskaringózva haladtam jó darabig majd egy idő után elkezdtem toronyiránt menni. Három mérföldes távot tettem meg eddig és még csak most vagyok a kiinduló pontnál. Rengeteg hó van itt már. A vécéknek csak a teteje kandikál ki. Ez két méternél is magasabb havat jelent. Itt picit pihenek egy kicsit és figyelem a szaladgáló apró mókusokat.

Két másik túrázóval futok össze Kolorádóból, akik bepróbálkoznak egyet Rainer megmászása előtt, de inkább csak kondicionáló mászásban gondolkodnak. Közben zúzmarás hó kezd el esni. Eredeti tervem, hogy felmegyek 7000 lábig és ott táborozom, de másfél óra túrázás után a nagy hóesésben inkább úgy döntök, hogy megállok és felverem a sátrat. Pár perc és délután négy óra lesz. 6200 láb környékén találtam egy elég jó sátorhelyet néhány fenyőfa tövében. Este lehűlt a levegő nagyon. A zúzmarás hóesés zajára alszom el és örülök, hogy nem a nulla fokos zsákot hoztam, hanem betettem a télit, még ha bőven nyár közepe is van.

Másnap reggel fantasztikus időre ébredek. A hőmérséklet ugyan alacsony, de felhőtlen az égbolt és a nap melege azonnal érezhető. Készülődés közben látom, hogy a két srác jön visszafelé. Dumálgatunk egy kicsit. Alig aludtak a hideg miatt. Nagy szélre panaszkodtak és inkább Rainer-re tartalékolják az energiájukat ezért visszafordultak. Én csak tíz óra előtt hagyom hátra a táborhelyet. Nem megy rosszul a mászás és a nagy szelet sem érezni itt. Habár látom, hogy a csúcsnál nagyon mennek a felhők és kavarja a havat a szél rendesen. Én egyelőre csak élvezem a látványt és a csodás levegőt, amit szinte harapni lehet, miközben lassan bandukolok felfelé.

Alig egy óra múlva kezdem érezni a szelet amint kiérek szélárnyékból. Keményen fúj. Sajnos pont arcba kapom és emiatt nagyon nehezen megy a mászás. Egy ponton megállok és megmérem. 20 mérföld, ami nem is olyan nagy, ha úgy vesszük, de ez folyamatosan jön, szinte nem lankad cseppet sem. Még két órát küzdök vele. Ekkor érek még csak fel 7350 lábig ahol feladom a harcot. Pihenek egy kicsit és gondolkodom mi legyen. Az aktiválásról már teljesen letettem. Azon jár az agyam, hogy maradjak e még egy éjszakát a hegyen és, hogy esetleg áshatnék egy bivakot, mert a sátorban a zaj miatt tuti nem tudnék aludni. Elhatározom, hogy inkább haza megyek. Délután egy óra van.

Lefelé gyorsan megy a séta és a szelet is hátba kapom. Alig több mint három óra múlva, fél öt után érek a kocsihoz. Útközben több csapattal is találkozom akik felfelé mennek. Az egyik felszerelve rendesen sítalpakkal ahogy azt kell. Ekkor már nagyon vágyom egy párra én is. Azóta már sokat síeltem a léceimmel, de igazi sítúrára csak egyszer volt időm eddig.

Folytatása következik.


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL
Ez nem egy rádiós beszámoló egy sikeres túráról. Inkább csak bevezetés a következő részhez. Ha az aktiválás beszámolója érdekel, azt itt találod. Ádám. Egy 3700 méter magas sztrato vulkán. Innen azért elég messze van, csak leugrani hétvégékre nem annyira nyerő. Nem úgy, mint Rainier ami itt van a kertek alatt. Épp Oregonban voltam megvenni a 857-et és visszaúton gondoltam az erdőségen keresztül megyek haza. Ekkor vezettem fel Cold Springs-hez, ami a kiinduló pont. Utána el is határoztam, hogy ha lesz jó idő még akkoriban akkor teszek egy próbát. A végkifejlet már ismeretes a Goat Island beszámolóból. Az idő elromlott. Így visszagondolva, szinte biztosan nem is sikerült volna feljutnom a csúcsra. Aztán jött egy új év. A januári URH verseny kilőve, mert, hogy közben kitaláltam, hogy nem csak simán leaktiválom a hegyet, hanem a verseny alatt megpróbálok forgalmazni ameddig bírom szusszal, vagy aksival. Így első igazi nekifutásom Júniusra esett. Ha több napra megyek bárhova is, akkor legalább 30 kilós a hátizsákom. Ahogy itt mondják, viszem még a mosogatót is :). De nézzük csak meg, hogy mit is kell valójában beletömni a zsákba, ehhez a súlyhoz. A lista nem teljes.
	Hálózsák. Mondod, hogy Június, de én azért csak betettem a télit. -18C –ig jó elvileg. De nem is bántam meg. Sátor. Akár ki is hagyhatnánk, de bivakot ásni általában tovább tart és több energiát igényel. Erős, négy évszakosat viszek, mert ekkor még nincs is másik. Meleg ruházat, csere ruházat. Nagyon itt sem szeretek spórolni. Jó dolog felkapni egy száraz pólót mikor megérkezem a szeles hideg csúcsra. Felfújható matrac. Nekem bejön, ha havon kell aludni, habár sokszor nem használom. Magában viszont nem jó, mert hideg. Kell a hálózsák alá egy polifoam is, ami lent van a kocsiban. Sátorcövekek a hóhoz. Ezek vastagabbak, ami gyárilag van a sátorhoz az hóban használhatatlan. Jégfűrész. Mert miért ne!? :) Lehet, hogy épp hó várat támad kedvem építeni. Amúgy elsősorban szélvédelem miatt van velem most. Szarzsák, vagy kék zsák ahogy itt hívják. Kék mert kék színű, persze nem mindig. Itt például papírzsákot adnak és azt kell beletenni egy zárható műanyagzacskóba. Mivel itt nincsen kiépített infrastruktúra, mint odahaza ezért amit felviszek a hegyre azt le is kell hoznom. Hágóvas. El se indulj nélküle havas terepre. Grivel, nagyon fasza. Még az eBayen vettem olcsóért. Kaja. Előre elkészített ételekben lehet csak gondolkodni. Főzőcskézni nem is igazán lenne energiám. Ezekhez csak forró vizet kell adni és már készen is vannak. Síszemüveg. Hófúvásban elég jól jön, és hideg szélben is mindenképp szinte elhagyhatatlan kellék. FT857, mert ezért megyek. Videó felvevő. Időjárás mérő. Na ez nem fontos, de mókás. Van benne folyamatos rögzítés, így másnap reggel megnézhetem, hogy valójában hány fok is volt mikor éjjel remegve ébredek a hálózsákban. Vitaminok, fájdalomcsillapító (aszpirin). Szintén elengedhetetlen, hajlamos vagyok fejfájást létrehozni nagy magasságban :). Ilyenkor általában beveszek egy aszpirint és gyors szintsüllyedésbe kezdek. Levespor, csokik és sok bigyó plasztik dobozban. Zsebkés, ami nálam egy sokfunkciós kéziszerszám. Kés, fogó, fűrész és társai. Térkép vízálló tokban. Én imádom a térképeket. Sajnos itt nincsenek olyan jó részletes térképek mint odahaza, de azért viszek magammal általában. Gázos főző és extra palack. Valamivel fel kell forralni a vizet, meg havat kell olvasztani. Ragasztó szalag, és hő visszaverős takaró fólia vészhelyzetekre. Sátorlap, hogy ne kopjon el gyorsan a sátor anyaga. Nem feltétlen szükséges. Mikrofon és koax kábelek. Notesz. Akkumulátor a rádiónak. APRS képes kézirádió. Tájoló. Medve spré. Naptej. Elengedhetetlen. Madzagzatok. Na ez megy nagyjából a zsákba. És akkor ugye még kívülre jönnek a cullangok, mint: Antenna, bot, hólapát, jégcsákány, polifoam.
Szóval ezeket beszórtam a nagy hátizsákomba és már robogtam is Ádám felé. 5 órás az út. Regisztrálok a vadőr állomáson és elindulok az úton felfelé. Ahogy magasabbra érek elkezd szállingózni a hó is picit. 4550 láb körül érem el azt a pontot ahol már nem tudok tovább hajtani a kocsival a hó miatt. Innen még 1,3 mérföldre van a kiinduló pont légvonalban körülbelül 1000 lábbal magasabban. Keresek egy jó helyet a kocsinak és elkezdek készülődni, de nehezen akarom elhagyni a meleg autót.
	Végül elindulok az úton felfelé ami néha teljesen hó mentes, máskor viszont méteres hó borítja. A hó állaga elég jó. Tömörödött már eléggé. A hótalpakat a kocsiban hagyom. Elég sokat vacilláltam, hogy vigyem-e őket, de végül jó döntés volt, nem volt rájuk igazán szükség.
Majdnem három órán át tart az út Cold Spring-hez. Ez a nyári kiindulópont és táborhely. Az utat követve kacskaringózva haladtam jó darabig majd egy idő után elkezdtem toronyiránt menni. Három mérföldes távot tettem meg eddig és még csak most vagyok a kiinduló pontnál. Rengeteg hó van itt már. A vécéknek csak a teteje kandikál ki. Ez két méternél is magasabb havat jelent. Itt picit pihenek egy kicsit és figyelem a szaladgáló apró mókusokat.
	Két másik túrázóval futok össze Kolorádóból, akik bepróbálkoznak egyet Rainer megmászása előtt, de inkább csak kondicionáló mászásban gondolkodnak. Közben zúzmarás hó kezd el esni. Eredeti tervem, hogy felmegyek 7000 lábig és ott táborozom, de másfél óra túrázás után a nagy hóesésben inkább úgy döntök, hogy megállok és felverem a sátrat. Pár perc és délután négy óra lesz. 6200 láb környékén találtam egy elég jó sátorhelyet néhány fenyőfa tövében. Este lehűlt a levegő nagyon. A zúzmarás hóesés zajára alszom el és örülök, hogy nem a nulla fokos zsákot hoztam, hanem betettem a télit, még ha bőven nyár közepe is van.
Másnap reggel fantasztikus időre ébredek. A hőmérséklet ugyan alacsony, de felhőtlen az égbolt és a nap melege azonnal érezhető. Készülődés közben látom, hogy a két srác jön visszafelé. Dumálgatunk egy kicsit. Alig aludtak a hideg miatt. Nagy szélre panaszkodtak és inkább Rainer-re tartalékolják az energiájukat ezért visszafordultak. Én csak tíz óra előtt hagyom hátra a táborhelyet. Nem megy rosszul a mászás és a nagy szelet sem érezni itt. Habár látom, hogy a csúcsnál nagyon mennek a felhők és kavarja a havat a szél rendesen. Én egyelőre csak élvezem a látványt és a csodás levegőt, amit szinte harapni lehet, miközben lassan bandukolok felfelé.
	Alig egy óra múlva kezdem érezni a szelet amint kiérek szélárnyékból. Keményen fúj. Sajnos pont arcba kapom és emiatt nagyon nehezen megy a mászás. Egy ponton megállok és megmérem. 20 mérföld, ami nem is olyan nagy, ha úgy vesszük, de ez folyamatosan jön, szinte nem lankad cseppet sem. Még két órát küzdök vele. Ekkor érek még csak fel 7350 lábig ahol feladom a harcot. Pihenek egy kicsit és gondolkodom mi legyen. Az aktiválásról már teljesen letettem. Azon jár az agyam, hogy maradjak e még egy éjszakát a hegyen és, hogy esetleg áshatnék egy bivakot, mert a sátorban a zaj miatt tuti nem tudnék aludni. Elhatározom, hogy inkább haza megyek. Délután egy óra van.
Lefelé gyorsan megy a séta és a szelet is hátba kapom. Alig több mint három óra múlva, fél öt után érek a kocsihoz. Útközben több csapattal is találkozom akik felfelé mennek. Az egyik felszerelve rendesen sítalpakkal ahogy azt kell. Ekkor már nagyon vágyom egy párra én is. Azóta már sokat síeltem a léceimmel, de igazi sítúrára csak egyszer volt időm eddig. Folytatása következik.

Utolsó módosítás: 2014-05-26 02:20

(16 megtekintés)