Útban hazafelé kitérő a Hegyesre

Bodnár Lajos, HA5AZC - 2014-08-10
Ajánlott turistatérkép: 14. Mátra térképe

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA5AZC


Érintett SOTA csúcsok:
  EM-059 - Hegyes-hegy (Parádfürdő, 458 m ASL); QRA: KN07AV89, 1 pont


A párommal annyira nem siettünk hazafelé, hogy Egerből egyenesen az autópálya irányába menjünk, helyette a Mátrán keresztül vivő utat választottuk. Így egyből adta magát egy kis kitérő valamelyik, általam mén nem látogatott SOTA-csúcs felkeresésére.


Parádfürdő K-i szélén letértem a 24-es útról és leparkoltam eme bejárat közelében. A kapu felirata "Vár-bükk". Először kicsit elbizonytalanodtam, hogy jó helyen járok-e egyáltalán, mivel a Hegyes-hegyet céloztam meg. A SOTA-listát átnézve megnyugodtam, hogy a felirattal ellentétben mégsem a Börzsönyben, a HA/KM-003-as csúcs közelében vagyok, hi.
Még a kapu előtt - 40-50 m-re - volt egy hatalmas, kiszáradt fa. Mellette viszonylag új tájékoztató táblán a felirat: "Rákóczi fája". Hasonlóan a - manapság már szintén kiszáradt - balatonakarattyai fához, ennek is az a története, hogy valamikor a szabadságharc idején erre járt a nagyfejedelem és megpihenve, ehhez a fához kötötte ki a lovát. (Hány ilyen fa létezhet még az országban?)Nincs kép
Nincs képA kapun áthaladva szépen haladtunk az aszfaltos úton, elhagytunk egy Márai kegyhelyet is, majd kivágott és szépen rendezett farakások között megindultunk felfelé egy erdészeti úton. Az út viszonylag hamar elfogyott, innentől a horhosokban, többször igen meredeken, haladtunk felfelé. Egyszer csak keresztezünk egy p- jelzésű utat. (Ekkor sajnáltam, hogy nem néztem meg a SOTA térképet az indulás előtt, hi.)
Az előző naphoz hasonlóan, kb. ugyanazon a magasságban itt is találtunk szedrest. Sajnos jóval kevesebbet, mint a Darnó-hegyen. Az utolsó pár száz métert meredeken, de vastag "toboz-szőnyegen" tettük meg. A földet alig lehetett látni a több ezer toboztól. Rálépve, szerencsére nem csúszott meg. A toboz tapadt, illetve beakadt.
Viszont ezen a területen nagyon kellemes fenyőillat között tettem meg az utolsó métereket. Túljutva a tobozokon, a tető egy kis fákkal ugyan takart fennsík volt, rajta jól kivehető - jelzés nélküli - úttal.
A csúcsról nem sok kilátás adódott. De itt is Ny-i irányban a Kékes vonulata volt látható.
Laci és Viktor leírásának megfelelően a csúcskő a helyén volt, viszont a körülötte lévő trapéz alakú betonlapok szétdobálva, összetörve.
A csúcskőre települtem, a szokásos felszereléssel. Előzetesen nem írtam be magam a SOTA-watchba. Ennek meg is lett a kára. 20 és 30 m-en a sok cq-zás mellett is csak 3-3 összeköttetés jött össze.
40 m-en szerencsére hamar beírtak a spot-ok közé, így a szokásos terjedés, aktivitás mellett fél óra alatt 30 qso-t könyveltem el, köztük 3 HA hívójelet. A 2 m - hétvége ide vagy oda, a szokásos gyakorlatnak megfelelően - sikertelen volt. (Átjátszókon azért ment a "forgalmazás"!)


Az előző naphoz képest, a sávokban iszonyú nagy qrn volt. Pedig felhő nem igazán volt az égen. Ezért is kellett a sapkát is felrakni a - majdnem - kopasz fejemre, hi. Leérve a hegyről még továbbmentünk az úton a Szent István kúthoz (kb. 2 km.), de az Ilona vízesést (plusz kb. 1.5 km) már nem vállaltuk be, mivel a szembejövők elmondása szerint alig csobogott valami kis víz. A héten többször is, több helyen igen nagy mennyiségű eső esett, ennek ellenére mindkét hegy felső része teljesen száraz, s kemény volt. Arra nem sok eső hullhatott.


Utolsó módosítás: 2014-08-12 11:21

(37 megtekintés)