A Bükk magányos kis csúcsa

Bodnár Lajos, HA5AZC - 2016-10-30
Ajánlott turistatérkép: 30. Bükk Dél térképe

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA5AZC


Érintett SOTA csúcsok:
  EM-083 - Miklós-Luga (Répáshuta, 682 m ASL); QRA: KN08GA93, 4 pont, HAFF-002


A hosszú hétvégét egy kerékpáros egyesület tagjaival - de kerékpárok nélkül - a Bükkben töltöttem. A szállás a Bükk egyetlen zárványtelepülésén, Répáshután volt. Azért is tetszett meg a program, mert a Bükk déli részén van egy nem túl magas csúcs - Miklós Luga - amit valamiért nem nagyon látogattak eddig az aktivátorok. Legalább is az egyetlen beszámolót Gyuszi, HA2VR írta, hi. (Bár Ő délről, Cserépfaluról közelítette meg a hegyet.)


Amint elhagytam a települést és beléptem az erdőbe, rögtön benn voltam a NP területén. Innentől gyakorlatilag már WFF, azaz, HAFF-002 területen haladtam. A k4 jelzésű út egyben zöld kerékpáros út is volt. Az 50-60-as években "kiépített", kövekkel lerakott út, közte betonnal kitöltve, igen pocsék volt. Még a gyalogosnak is óvatosan kellett lépkednie, hogy ki ne bicsakoljon a lába. De azért volt néhány "merész", (hívő) kerékpáros. (Némelyek ugyan kétségbeesett arccal kapaszkodtak a kormányba, mások inkább tolták a drótszamarat, bár végig lejtett az út, hi.)
Jó 2 km után, egy nagyobb tisztáson az út becsatlakozott a bükki k- és p- jelzésbe. A réten még a reggeli harmat csillogott a napsütésben. Itt meg kellett kerülnöm egy másik hegyet, de gyakorlatilag az út közel vízszintes volt. Ezt követően rátértem Gyuszi által is emlegetett p+ jelzésű útra, csak én a másik, Ny-i irányból haladtam - a sáros úton - dél felé. Innentől folyamatosan - hol jobban, hol enyhébben - emelkedett az út. (A kerékpárosok pedig csúszkáltak.)
Jó 3 km után letértem egy jelzés nélküli füves, jól járható útra. Addig mentem, míg a GPS szerint, tőlem pont balra fenn van a csúcs. Innentől toronyiránt mentem. Szerencsére a szúrós aljnövényzet mennyisége nem volt jelentős. Úgy 5-600 m után fel is értem. A 8 km-hosszú (légvonalban 6 km) út megtételéhez 3 óra kellett. Az út első felében lefelé, majd a másikban felfelé kellett haladni.
A csúcskő, kissé megrogyva, de a helyén volt. A tetőn lévő kis tisztás lehetővé tette, hogy a csúcskőre, illetve a közelében települjek. Az őszi lombhullásnak köszönhetően itt-ott a fák között volt egy kis kilátás a környező domborulatokra.
A szokásos 3 sávon - 40, 30, 20 m - jó másfél óra alatt összesen 52 qso-t naplóztam, köztük öt S2s és egy magányos HA állomással. (TNX Pista, HA5TI.)


Ugyanazon az úton, amelyiken jöttem, mentem vissza, érintve egy 1944-es honvédsírt, egy emléktáblát, illetve néhány barlangot. A legnagyobb nyitott Balla barlanghoz fel is mentem és benéztem. A 16 km-es gyaloglás után jólesett az áfonya-likőr és a vadragu.


Utolsó módosítás: 2016-11-02 11:15

(25 megtekintés)