| | |
|---|
| A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA4FY |
Érintett SOTA csúcsok:
KM-014 - Nagy-Kopasz (Nagykovácsi, 559 m ASL); QRA: JN97KN32, 2 pont, HAFF-015
KM-016 - Kutya-hegy (, 558 m ASL); QRA: JN97KO21, 2 pont, HAFF-015
|
A túra címe eredetileg "laza séta" lett volna, de az itt-ott majdnem térdig érõ hóban végiggyalogolt kb. 20 km talán egy kicsit több annál. A cél a Budai-hegység két távolabbi, legmagasabb csúcsa.
|
 | A Budakeszi és Telki között lévõ Hideg-völgyi edészháztól indultunk észak felé a zöld Δ jelzésen. A széles erdészeti úton, ahol a jármûvek letaposták a havat viszonylag könnyen haladtunk, de ahogy egyre feljebb értünk, elfogyott az út, a túristaösvényt csak sejteni lehetett a hó alatt, bár itt még nem volt igazán mély, nem okozott különösebb gondot. |
| Nagyjából egy óra alatt értünk fel a Nagy-Kopaszra, amelynek tetején a nagyszerû, építeszeti mûalkotásnak sem utolsó, új kilátó fogadott. Én már évek óta nem jártam erre, úgyhogy igazán kellemes meglepetés ért. |  |
 | (Hazaérkezés után kicsit kutakodtam a neten, így megtaláltam, hogy a kilátó tavaly nyáron lett kész, és Csergezán Pálról, a Telkiben élt és alkotott festõ és grafikusmûvészrõl nevezték el.) |
| A kilátó mellett jól kiépített pihenõ is van, bár most eléggé elhagyatott. |  |
 | Sajnos a levegõ eléggé párás volt, meg az egyszerû, 1 megapixeles géppel nem nagyon lehet mûvészi tájképeket csinálni, de talán sikerül megmutatni milyen szép a téli erdõ, és sejtetni milyen lehet a kilátás tiszta idõben... |
| Kilátás II. |  |
 | Kilátás III. |
| Kilátás IV. A sikeres aktiválás után továbbindultunk lefelé Nagykovácsiba. Itt is találtunk egy jó kis utat, nem is volt gond egészen addig, amíg egy vadcsapást gyalogösvénynek nézve, nem próbáltunk meg rövidíteni. Nagy nehezen visszakecmeregtünk a bozótból meg a térdig érõ hóból az útra, és inkább vállaltuk a kb másfél km-es kerülõt. (Én is tudom: "Járt utat járatlanért..." |  |
 | A faluban egy arra alkalmas helyen megpihentünk, melegedtünk, regenerálódtunk egy kicsit, majd továbbindultunk. Ez már itt szigorúan védett terület, csak gyalogosan és a kijelölt túristautakon látogatható. |
| Az erdészek (meg gondolom a vadászok) persze autóval járnak, ennek megfelelõen így télidõben is kiválóan karbantartják az útjaikat. Ez persze nem baj, így mi is könnyebben jutottunk el a következõ célpontunkhoz, a Kutya-hegyhez (szemben). Persze minden jónak vége szakad egyszer, így elértünk ahhoz a ponthoz, ahol le kell térni az szép széles útról. Ezt az elágazást az útjelzés alapján elég nehéz megtalálni, de a kiváló állapotban lévõ létra, amelyen át kell mászni a vadvédelmi kerítésen eléggé egyértelmûvé teszi merre kell menni. |  |
 | Itt már elég mély volt a hó, de szerencsére egy velünk szemben jövõ népes túristacsapat jó kis ösvényt taposott, így nem csak a haladásunkat, de a tájékozódásunkat is megkönnyítette. Magára a csúcsra a túristajelzés nem vezet fel, sõt út is csak alig, így az utolsó száz métert tényleg térdig érõ hóban küzdöttük le. Fent a csúcson egyébként néhány bozóton és a magassági pont betongúláján kívül semmi nincs, a fák minden irányban takarják a kilátást. Ráadásul az elõzõ hegyen szétszerelés közben sikeresen leszakítottam a Yagiról a koax meleg erét, úgyhogy csak a gumicsutkával próbálkoztam összehozni az aktiválást. |
| Azért csak sikerült, úgyhogy véget vetettünk a mulatságnak és elindultunk a Nagy-Szénáson keresztül vissza Nagykovácsiba. A Nagy-Szénás néhány méterrel alacsonyabb, így SOTA csúcsnak nem jó, viszont teljesen füves (most havas), a csúcs közelében semmilyen fa vagy bokor nincs, így a kilátás minden irányban nagyszerû. Sajnos már kezdett esteledni így a csúcsra nem mentünk fel, ezt az egy képet kicsit lentebbrõl csináltam déli irányba, a jobb oldali hegy a Nagy-Kopasz, a tetején ha nehezen is, de kivehetõ a kilátó. |  |
Jó kis túra volt, a Nagy-Kopasz kirándulásra és rádiózásra is kiváló, (szerintem nyáron elhozom a családot), a Kutya-hegy teljesen jellegtelen, viszont a Nagy-Szénás megér egy rövid sétát Nagykovácsiból.
|
