Kerékpárral Alsó-Ausztriában

Koloh János, HA4FY - 2011-06-03
A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA4FY, HA4GGQ

Ezen a hétvégén rendezték a rádióamatõr találkozóval egybekötött 20. Nemzetközi Rádió Kiállítást az alsó-ausztriai Laa an der Thayaban. Némi számolgatás után kialakult egy kombinált, vonatos-kerékpáros túra terve, benne két aktiválással és a találkozó meglátogatásával. Pénteken kora reggel indultunk Fehérvárról Hegyeshalomba. Hegyeshalomtól Pozsonyig a harmincegynéhány kilométeres bringázás volt a bemelegítés. Pozsony belvárosában nagyjából annyira szórakoztató kerékpárral közlekedni, mint Budapesten. A kulturált - bár péntek kora délután lévén kissé zsúfolt - szlovák vonat meglepõen olcsón vitt el bennünket a túra igazi kezdõpontjáig, Morvaszentjánosig. (Moravsky Svaty Ján).


Innen nyugatra indulva rövidesen beléptünk Ausztriába és jó tempóban haladtunk egészen Herrnbaumgertenig. Ez a falu nem csak arról híres, hogy a falu elején vagy tíz nyelven ki van írva, hogy ez az Úr virágoskertje, hanem a falu fölötti szõlõhegy tetején lévõ "emlékmûrõl" is. Egy mosógép a puszta közepén, és mellette több száz, de lehet, hogy ezer, száradó páratlan zokni. Ez itt, a fiók mélyén életüket szomorúan, magányosan tengetõ páratlan zoknik emlékmûve.
Innen már látszott az aznapi elsõ cél, a Galgenberg (NO-183). Térkép szerint a következõ faluból (Poysbrunn) jelzett kerékpárút illetve turistaút vezet fel a csúcsra. A falu végén szerencsére támadt egy kis mûszaki hiba az egyik bringával, amíg azt elhárítottuk, leszakadt az ég. Gyorsan visszamenekültünk a faluba, és aktiválás helyett másfél óráig egy kies kapualjban vártuk, hogy elálljon az esõ. Így a Galgenberg aktiválására majd két év múlva kerül sor. Az esõ elálltával felkapaszkodtunk a falkensteini várhegy oldalába, ahonnan már csak húsz kilométernyi lejtõ marad Laa-ig.
A szombati napot a találkozónak szenteltük. A börze nem különösebben érdekelt bennünket, inkább csak nézelõdtünk. Szokás szerint volt minden, a kétes értékû és eredetû, egykori kelet-európai hadiipari "lomi"-tól…
… a "profi" amatõr csúcstechnikáig.
A MRASZ asztalánál elkaptunk egy történelmi pillanatot. A Klári mellet üldögélõ öregúr EW8VD, a MRASZ stand elsõ fehérorosz látogatója. Délutánra viszont minden mutatványnak vége szakadt, csak az maradt akinek nagyon muszáj volt, így mi is komolyan fontolgattuk, hogy útra kelünk, és következõ tervezett csúcson lévõ turistaháznál éjszakázunk, de a menetrend szerint érkezõ esõ ismét keresztülhúzta a számításunkat. Így maradtunk, és inkább sörözéssel múlattuk az idõt.
Másnap reggel viszont napkeltekor indultunk, a cél a Laa-tól kb. húsz kilométerre levõ Buschberg (NO-207). A képen a jobb oldali "golflabda". Itt található az osztrák polgári légiirányítás kelet-ausztriai radarállomása. A másik csúcs a Steinmandl, ott az osztrák hadsereg radarja van.
Erre a csúcsra aszfaltozott út vezet, így gond nélkül felértünk. A csúcson, a radarállomástól nem messze, kényelmes pihenõ, gyermekmászóka, információs kioszk és egy turistaház (amelynek lakói még békésen aludtak, de az elõzõ este nyomai még láthatóak voltak teraszon) található. Az egyik padra települtünk. Javában dúlt a "Fiel-day contest" - amit nem értek, hogy nálunk miért nincs - így többeknek csalódást okoztam, hogy a /P ellenére nem adtam sorszámot. Gyorsan összejött néhány QSO, így amikor vagy tíz percig hiába próbálkoztam, hogy a sok versenyzõ között meghallassam magam OK1HCG/P-vel, és legyen egy rendes S2S, úgy döntöttem, hogy ideje továbbállni.


A hazáig (Hegyeshalomig) hátralévõ mintegy száztíz kilométer az élénk szembeszélben egy kicsit több volt, mint laza testedzés, de ez már egy másik történet. A tervezett vonatot azért elértük, és emberi idõben hazaértünk. Ausztriában nagyon jó bringázni, az utak jók, az autósok rendesek. Csak azt nem értem, hogy az emberek hol vannak. A Weinviertelen úgy keresztülhajtottunk, hogy jóformán egyetlen embert sem láttunk az utcán - és ráadásul a kocsmák is zárva voltak. Azért valószínûleg még visszamegyünk...


Utolsó módosítás: 2011-06-10 17:32

(30 megtekintés)