Hegyikecskék és árnymedve a Goat Island-en W7/RS-006

Péter, HG1DUL - 2011-10-29
A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL

Goat Island mountain W7/RS-006 CN96EV22

Indulási magasság: 3821 láb (1165 méter)
Maximális magasság: 7289 láb (2221 méter)
Szint: 3924 láb (1196 méter)
Össz táv: 9,8 mérföld (15,771km) Fel: 6,7mf (10,782km) Le: 3,1mf (4,988km)
Teljes idõ: 11ó22p Fel: 4ó42p Le: 2ó51p
Videó
APRS


Rendeltem egy LiFePO4 akkumulátort amilyent már régebben is akartam. 12,8V-os 26A-t képes elvileg leadni, kapacitása pedig 13,2Ah. Ez elvileg simán kell, hogy vigye a max teljesítményét a hordozható rádióknak. Súlya fürdõszoba mérlegen 1,9Kg. Ha már van új aksi, nem akartam cipelni feleslegesen a 897-et a beépített NiMH akkukkal, ezért gondoltam itt az ideje leváltani. Körbenéztem és végül a 857 tûnt megfelelõnek. ICOM-nak nem igazán van olyan rádiója ami szerintem megfelel sotázni. A 706 jó lenne, de már nem kapható, a 7000 meg szerintem nem való szabadba. Irány le Oregonba rádiót venni.
Ha már lementem délre gondoltam megérdeklõdõm visszafelé, hogyan lehet felmenni Adams-re. Hazafelé beugrottam a vadõr állomásra és felhajtottam a kiindulási ponthoz is. Elhatároztam, ha jó idõ lesz akkor hétvégén felmegyek. Úgy tûnt lesz egy 2-3 napos ablak mikor még fel lehet menni a nagy havazások elõtt, de aztán lerövidült a lehetõség 1 napra. Így már bele sem vágtam. Elindultam inkább Goat Island-re. Oda ismertem az utat is. Átpakoltam a szükséges cuccokat a 60 literes hátizsákba és szombaton elindultam.
Reggel volt egy másik túrázó is a parkolóban. Õ Summerland-be ment. Amúgy elég kihalt minden. Vasárnap zárják is a bejárati sorompót. Elég sok hóra számítottam ezért bent volt a kocsiban a hótalp is. Mielõtt elindultam mégis a kocsiban hagytam, mert nem voltak igazán havasak a környezõ hegyek. Nem is kellett szerencsére. A hideg miatt a magashegyi bakancsomat vittem magammal. Nem akartam a hosszú megközelítõ úton abban menni ezért cipõben indultam el az ösvényen. Nem volt nagyon hideg, de azért hûvös volt magas páratartalommal. Nem fáztam viszont sokáig. Jól haladtam az ösvényen. A föld teljesen fagyott volt.
Másfél óra volt míg elértem a hidat. Ezzel 3,5 mérföldet meg is tettem. Cipõben a könnyû terepen gyorsan tudtam menni. Innen eredetileg a folyómederben szerettem volna menni, mert az út az Summerland-be megy és nyáron mikor egyszer erre jöttem elég bozótos volt az az oldal átvágni a Goat Island-ra vezetõ úthoz. A köveken azonban vékony jéghártya volt, nem lehetett volna gyorsan haladni cipõben ott. Inkább átkeltem a hídon és folytattam utamat egyszerû terepen.
Medvenyomok. Láttam ürüléket is, meg volt fagyva. Remélem már bevackolták magukat.
Haladok tovább. Az ösvény felkanyarodik Summerland-hez. Itt megszûnik számomra az egyszerû terep. Át kell mennem a folyómederbe, ha nem akarok bozótosban vesztegelni. Pont itt a kanyarnál van egy lehetõség. Kicsit technikás, fõleg cipõben a fagyott földön meg köveken nagyon vigyáznom kell. Van egy ága a folyónak amin át kell kelni, hogy a nagy mederhez érjek. Megoldom ügyesen. A kép középtájnál lévõ völgyhöz tart utam.
A mederben is viszonylag gyorsan tudok haladni. Erre nem számítottam, de a fagyott homokos talaj, most elég jól jön. Nyáron itt elég nehéz volt menni. Olyan volt mintha tengerparton menne homokba az ember. Ez most szerencsére nincs. A víz a kövek között folyik össze vissza. Így néha át-át kell lépkedni valahogy a folyón ezután is. Elérek egy pontot ahol olyan széles, hogy nem tudok már átlépni. Sokat nézegetem, hogyan kellene átmenni, de a csúszós kövek miatt nem merek bevállalni semmi extra mutatványt. Nincs kedvem vizes cipõhöz. Volt a közelben egy nagyobb hordalékfa, még azt is beledobtam a vízbe, meg köveket, de nem tudok átmenni biztonságosan. Mese nincs le kell cserélnem a cipõmet a bakancsra.
Azt terveztem, hogy majd mikor elérem a füves részt ott fogok cipõt cserélni. Hátizsák le, cipõ gyorsba lecserél. Így bakanccsal már nem gond a víz. Simán belelépek és megkeresem a biztos pontokat. Meglepõen gyorsan tudok menni bakanccsal is. Elérem a füves részt. Itt láttam elõször medvét vadonban, nyáron. Elég közel voltak, én meg a napon sütkéreztem, de aztán inkább gyorsan odébbálltam és le tettem az akkori aktiválásról. Most szerencsére nincsen itt egy sem.
Lassan haladok fel a meredek domboldalon. A felhõk jönnek-mennek. Mikor elõbújik a nap, nagyon szép idõ van. Kellemes levegõ, szép havas táj. Kicsi „T” és a Fryingpan gleccser.
Lassan lassan felérek a gerinchez. Ekkor 5 mérföld (8Km) van mögöttem 3 és fél óra alatt. Innen már gyorsan ott vagyok, gondoltam.
Egybõl itt a gerincen futottam össze 5 hegyikecskével. A réten legelésztek, majd balra a sziklákra mentek le. Hagytam nekik jó nagy helyet és gyorsan kikerültem õket.
Miután már azt hittem felértem a csúcsra, ez a kép fogadott. Jaj anyám még mindig sokat kell menni. Elég jól lehet haladni a gerincen, a hó sem vészes szerencsére. 5-10 centi lehet úgy átlagban. Persze ahol a szél összehordta ott jóval több. Azt hittem sokkal több lesz, de ezek szerint sok elolvadt.
Szép a kilátás és nem fúj a szél sem, csak kis szellõ van. Szinte hihetetlen, hogy milyen szép az õsz. A White River folyó völgye és egy tó.
Hatalmas, tágas a csúcs. Van rendes hely a botnak is egy sziklahasadékban. Néhány kõvel megtámasztom meg két oldalra kikötöm. Valami frankó kikötést ki kell fejlesztenem ami tartja a botot is és forgatni is engedi. Állomás építés után, küldök APRS infót, hogy a frekin vagyok. Eléggé halott a sáv, de azért összehozok 8 QSO-t. Oregon, British Columbia megvan megint. De úgy éreztem, hogy valahogy nem áll jól az antenna. nagyon az ég felé sugárzott. Jonh-t Kanadából például úgy hallottam, hogy az antennát ledöntöttem a völgy felé. Érdekes volt belesugározni a völgybe és úgy hallani legjobban az ellen állomást, fõleg egy 400Km feletti távnál. Oregont meghallottam 70 centin is és 51-es riportot kaptam. Én olyan 31-el hallottam kábé.
Nagyon jó a kilátás és szép idõ is van. Tamanos és a felhõk.
Fremont.
A vulkán, 3 SOTA csúcs a képen.
Camp Curtis és Camp Schurman táborok ráközelítve.
Pár perc híján 4 órát voltam a csúcson. Szerettem volna elõbb elindulni a rövid napok miatt. Nem akarok megint sötétben visszamenni. A fel út elég hosszú volt, ha arra megyek vissza biztosan rám esteledik. Van egy alternatív út innen le ami elvileg egy rég elhagyatott ösvény. Ez a csúcs keleti gerincén fut végig. Nincs sehol jelölve, de más beszámolókban már olvastam róla. Erre indulok el. A gerinc nagyon szûk lesz. Itt még lemásztam oda a pici nyeregig, de már itt is nagyon vigyázni kellett. A vékony hóréteg a köveken nem valami stabil kombináció. Pár helyen le is kellett ülnöm és úgy lelavírozni.
Úgy emlékeztem, hogy a gerincen kell végigmenni, de én inkább lefordulok jobbra itt. Nagyon meredek parton lemegyek a völgybe, ahol a fák között lavírozva eljutok egy nagyobb tisztásra. Ez már közel van az keleti gerinchez. Semmi út nincs. Az idõ pedig vészesen fogy. Újra bent vagyok az erdõben ami egyre sûrûbb lesz. Egy helyen ahogy megyek lefelé felfedezni vélem a régi ösvény nyomait. Hát ez elég használhatatlan. Rengeteg fa be van dõlve keresztbe és vannak kis cserjék is. Vadcsapásokon megyek lefelé és próbálom tartani az irányt ami az erõs szürkületben nem egyszerû. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy biztos egy puma már rég követ és csak a pillanatot várja, hogy rám ugorjon és átharapja a nyakamat. Szerencsére ritka a pumatámadás, de azért védem a nyakam a hátizsákkal. Rám sötétedett elég keményen, pedig már csak 400 méter van az ösvényig amit kereszteznem kell. Nagyon gyakran megállok és ellenõrzöm az irányt a GPS-en.
Nagyon lassan fogynak a méterek a sûrû fenyvesben. Lassan lehet haladni. Már rég sötétben megyek, mikor az árnyak játékaként egy medve sziluettet vélek magam elõtt látni. Na itt elõveszem a lámpámat amit legalább 5 percen keresztül kerestem a zsákban. Szerencsére nem medve volt csak egy derékba tört fa. Pedig még azt is látni véltem, hogy mozgatja a mancsait :D. A lefele út nagyon meredek volt és végül csak elértem az ösvényt. Ez megy a White River táborhoz és a Wonderland körtúra része is. Itt megkönnyebbülve haladok már. Tudom, hogy közel vagyok. Ott is vagyok hamar az elágazónál ahol reggel elhaladtam. Magassági diagram.
Visszaértem a kocsihoz. Este 7 óra múlt alig 5 perce. Bepakoltam, néztem egy kicsit a sötét fákat, hallgatóztam aztán elindultam haza. Érdekes ilyen távol mindentõl egyedül lenni. QSL.


Vasárnap lezárták a sorompót. Ennyi a park ezen részébõl idénre. Jövõre Kicsi „T” fent van a listán mindenképp, már 3x voltam arra a gleccseren, de a csúcs maga nagyon technikás. Viszlát White River jövõre. Szerettem ezt az oldalt, néha mikor átkeveredtem Paradise-ba elképesztõ volt a sok ember. Télen viszont csak ott tudok majd hosszat mászni, de csak Camp Muir táborig ami 3000m-en van. Az is jó edzés azért.


Utolsó módosítás: 2011-11-16 05:42

(8 megtekintés)