Februári kiruccanás W7/RS-059

Péter, HG1DUL - 2012-02-12

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL

Tumtum Peak W7/RS-059 CN96BR59
Indulási magasság: 2442 láb (744 méter)
Maximális magasság: 4712 láb (1436 méter)
Szint: 2552 láb (777 méter)
Össz táv: 6,25 mérföld (10,058km) Fel: 3,25mf (5,230km) Le: 3,0mf (4,828km)
Teljes idõ: 10ó10p Fel: 3ó50p Le: 1ó55p
Videó
APRS

Elég régóta nem tudtam kimenni túrázni. Fõként sok probléma meg lavinaveszély miatt. Megelõzõ hétvégén aztán felkerekedtem.„Enyhe” fokozatú lavinaveszély besorolás volt érvényben csökkenõ tendenciával. Nem akartam azért semmi meredek nyílt terepre menni, ez nem igazán ajánlatos, ha valaki egyedül túrázgat. Sokan nem is gondolnák, hogy milyen pici hó is meg tud ölni. Célom elsõsorban felderíteni az Ararat hegycsúcshoz vezetõ útvonalat, járhatóságát és a környéket. Na meg persze kiszakadni egy kicsit a friss levegõre. Nagy hóban elég lassan tudtam haladni, ezért a csúcsot nem is értem el, meg az utolsó szakaszon elég meredek részek is voltak. Ezt a hármast majd egy többnapos túra keretében azért remélem még bónuszidõszakban meg tudom csinálni. Habár Copper és Pyramid csúcsokban nem vagyok biztos. Itt van még a Tumtum a közelben, habár elég meredek és teljesen benõtt a csúcs. Nem baj, legalább kipróbálom az RH cuccot.

Valamikor a REI-ben – ami egy Mountex jellegû üzletlánc itt – járva megakadt a szemem egy kempingezõs konyhakészleten. Vagyis inkább a dobozán. Na mondom ezt meg kell venni, mert saccperkábé pont a FT857 mérete. A cuccokat otthon bevágtam a konyhaszekrénybe és belepróbáltam a rádiót. Pont jó. Istenkirály! Szerencsére minden egy tépõzáras lapon volt rögzítve ezt még a boltban lecsekkoltam. Így lett egy szuper tokom végre a rádiónak. Lassan összeáll a felszerelés, habár még vannak hiányosságok bõven. Álmom egy mágneses kétsávos Yagi antenna (2m/0,7m). Majd írok antenna gyártó cégeknek, hátha megcsinálják. A pici csavarokat nem lehet normálisan kezelni hegyi környezetben. Fõleg ha még hideg is van. Mágneses megoldással meg csak odaugranának ez elemek a megfelelõ helyre.

Reggel idõben elindulok, talán alig pár perccel 5 után. Mekibe bevágódás egy kis energiára, aztán tépetés délre. Nyáron nem igazán voltam a park ezen részén ezért GPS-re hagyatkozva haladtam a park felé. Közeledve azért már eligazodtam, inkább csak a lehajtókhoz kellett a segítség. Megérkezve a csúcsra pillantva megállapítom, hogy ez még mindig meredek. Nem változott az elmúlt hét alatt mióta itt voltam. A fel utat már otthon elterveztem.

A fából eredõ forrásig megyek a normál ösvényen, onnan pedig szintvonalon és picit emelkedve a nyeregig, onnan toronyiránt a pici fennsíkig, majd toronyiránt a gerincre és onnan a csúcs. Nem voltam nagyon magabiztos a túra sikerességében. Goat Island-rõl lefelé jövet kemény bokrosok, cserjések, pici fenyõk és hatalmas keresztbe dõlt, félig kidõlt cédrusok, fenyõfák nehezítették az utat az erdõben, és akkor lefelé jöttem. Ha itt is ilyen növényzet lesz akkor fel kell kötni a gatyát rendesen. Itt amcsiban nincsenek túrajelzések, legalább is itt Washingtonban. Magad keresd az utadat elvet vallják. A legtöbb csúcsra nincs kijelölt útvonal, tehát a helyes tájékozódás nagyon fontos. Még a kiépített utak sincsenek jelölve, emiatt télen a hóban nem lehet tudni, hogy hol megy az eredeti ösvény. Ez most nekem nem gond, mert alacsonyan jelenleg nincs sok hó. Olvadt elég sok elõzõ hétrõl. Gyors pakolás, cipõcsere és elindulás a csúcsra.

Nulla fok körül van. Az autóból kiszállva picit fázom és megint túlöltözöm. Ezt valahogy mindig sikerül elkövetnem. Simán csak az Icebreaker gyapjú felsõt kellett volna felvennem, de én felvettem még egy réteget. A nadrágot is teljesen becipzároztam és feltettem az arab sálamat is. Hát nem kellett sokat mennem, hogy kimelegedjek. Ez nem éppen jó túrázás közben. Mindehhez hozzátartozik, hogy rettentõ szar a hó és nagyon lassít. Pont az elején mikor jó lenne ha érezném, hogy haladok. Lépek egyet stabil a talaj, de mikor csak egy lábon van a súly elõre haladásnál besüllyedek, aztán mikor lábujjhegyen vagyok a hó megcsúszik. Nem igazán jó. Megállok és leengedek a nadrág oldalsó cipzárján, hogy legyen kéményhatás és ne izzadjak annyira. Sálamat is meglazítom. Gondolkodom, hogy felveszem a hótalpat, mert alig haladok ebben az állagú hóban, de tudom, hogy nincs olyan messze a híd, és az erdõben nem lesz ennyi hó. Szenvedek tovább.

Szintben haladok a folyó mellett. Kétoldalt vékony fenyõk és nyír szerû fák. A folyó iszapja vörös az érctõl, gondolom. Már 10 perce megyek mikor észbe kapok, hogy nem kapcsoltam be a GPS-t. Sebaj gyorsan elindítom, hisz a hátizsák vállpántjára van felcsatolva. Fél óra és 1 mérföld után elérem a folyómeder átkelési pontját. Nekem legalább 50 percnek tûnt ez az egyenes szakasz a hó miatt. :)

Két hídon átkelve besétálok az igazi erdõbe. Hatalmas magas cédrusfenyõk között kanyarog az út tovább. Itt alig van hó, ami jó mert lehet haladni rendes tempóban. Egy héttel ezelõtt sokkal több hó volt itt az erdõben is.

Saláta ránõtt a faágakra. :)

Sajnos ez a leírás nem valami látvány gazdag. Borús idõ volt és végig az erdõben voltam. Maga a csúcs is benõtt. Nem elég magas, hogy az erdõhatár felett legyen. Ahogy emelkedem azért tisztul az erdõ aljnövényzete is ami mindenképp jó hír nekem. A fából eredõ forrás közelében aztán letérek az ösvényrõl és bevetem magam az ismeretlenbe. GPS alapján tájékozódom ami elég kényelmes és kielégítõ pontosságú. Persze térkép és tájoló bent van a hátizsákban a biztonság kedvéért. Nem akarok úgy járni mint a csákó aki elindult hótalpazni a látogatóközpont felett aztán 3 napig keresték, mert bejött a hófehér tejfel. Na abban tájékozódni iránytûvel is elég gázos, neki meg még az sem volt. Eddig 2012-ben már elég sokan haltak meg a hegyekben. Fõként lavina miatt. Négy embert még mai napig nem találtak meg, meg hatan legalább szerencsétlenül jártak, tehát nem árt felkészülni.

Itt az erdõben gyakorlatilag zéró a lavinaveszély és nincs nyílt domboldal sem felettem. Inkább a félig kidõlt fákra figyelek, meg korhadt ágakra. Azokat minden esetben inkább megkerülöm. Ilyenek mint a képen például.

Ahogy haladok egyre feljebb és feljebb az erdõ ritkulása miatt egyre nagyobb hó van. Ez néha elég kellemetlen, például mikor térdig beszakadok. Hótalpat viszont nem használom a túra során egyáltalán. Elhaladok egy frankó sziklás rész mellett miközben kerülgetem a fákat.

Kezd elég meredeké válni az emelkedõ. A forrástól majdnem két óra kell, hogy elérjem a hegygerincet. Ahonnan alig több mint fél óra múlva érek fel a csúcsra. A gerinc másik oldala nagyon meredek, ott nem is lehetne feljönni, viszont a nagy esés miatt néhány helyen legalább kilátni az erdõbõl.

A csúcs barátságos és picit nyitott. Van egy korhadt fatörzs a közepén, meg egy csomó a szélén. Gondolom a szél intézhette el õket, vagy csak száraz idõszakban kiszáradhattak. Itt is van mély hó, néhány helyen térdig süllyedek. Meglepõdve tapasztalom, hogy van csúcsregiszter itt is. Eddig a 4 csúcsból asszem csak a Palisades-en találkoztam vele. Nem valami gyakran látogatott csúcs az már biztos. Ezen nem csodálkozom, mert elég meredek ide feljönni és semmi normális kilátás sincs. Persze lehet, hogy nem mindenki ír be. 2010-ben volt az elõzõ látogatás. Gondolom aki kitette a regisztert. Aktiválás után aztán én is beírtam magamat.

Megérkezve pillanatnyi szusszanás után elkezdek kipakolni a zsákból. Levetem az izzadt felsõmet és felveszek egy szárazat ezt meg kiteszem a botokra szellõzni. Elkezdem felállítani az antennát. Ez az elsõ alkalom, hogy használom ezt az antennát. Az SWR-t nem is sikerül belõnöm rendesen, pedig pofonegyszerû ahogy késõbb a huszonnyolc megás átállásnál felfedezem. Hoztam magammal antenna analizátor is azzal mérem. Mikor az mutat 1.5-õt a rádió mérõje még mindig kiugrik eléggé. Nem baj. 14 megán kezdek. Keresek egy szabadnak tûnõ frekit és elküldöm az APRS üzenetemet. Sikeresen be is kerül a SOTAWatch-ra. Aktivitásom a tervezetek között is bent van, tehát talán figyelnek majd páran. Nagyon sokat hívogatok de nem igazán megy, pedig maximum kimenõt használok. Nagyon sok állomást hallok dübörögni, de úgy látszik nekem nem megy a visszirány. Aztán nagy nehezen sok-sok tekergetés és CQ után meglesz az elsõ „kötés”. Persze SOTA vadász az illetõ. Fel is ír õ is a netre. Ezután hamar összejön még pár állomás aztán átmegyek 10 méterre ahol két kötést sikerül összehozni. Egyik fickó Atlantából amolyan igazi CB-s nek tûnik. :) Ide Georgia viszont nem egy rossz táv. Visszamegyek még tizennégyre, CQ-zok, de már semmi nem jön össze. Eleinte tollal akartam logolni, de nagyon nem ment. A cerkát meg a kocsiban hagytam. Szerencsére ki tudtam kölcsönözni a ceruzát a regiszterbõl és így már nem volt gond.

Yagit nem hoztam, mert tudtam, hogy benõtt a csúcs és ez jó alkalom kipróbálni az RH cuccot. A „bodri” /Buddipole-t így hívom/ viszont tud 2 métert is. Bontás elõtt átállok és SSB hívón eleresztek néhány hívást. Semmi. Átmegyek FM hívóra és itt összehozok 3 állomást kínkeservesen. Alig hallanak meg pedig nagyon közel vannak. Ennél még egy J-pole is jobb lehet szerintem, habár soha nem próbáltam :). Azért örülök, hogy lett 144-es kötésem is.

Idõközben, elkezdtem nagyon fázni. A szünetekben nekiállok vizet forralni és elkészítem a sajtos makarónimat. A meleg étel majd jól felmelegít. Vésztartalék tollkabátomat nem is veszem elõ. Néhány pillanatra még a napocska is elõbújt. Nekiállok bontani.

Négy és fél órát voltam a csúcson. Nulla fok körüli a hõmérséklet enyhe kis szellõvel. Legközelebb kell valamit hozni amin tudok ülni a havon. Van frankó polifómom amit a hálózsák alá szoktam tenni. Az jó megoldás lehet. Bontást gyorsan befejezem és az evésre koncentrálok, mert már eléggé fázom. A sötétedés miatt nem aggódóm mert ilyenkor világit a hó még ha hold nincs is. Tehát ez nem zavar egyáltalán.

A meredek részeken óvatosan megyek lefelé, azonban amikor csak lehet jó tempót próbálok menni. Két órával rövidebb ideig tart a le utam, mint a fel. Az utolsó mérföld a folyón való átkelés után megint egy örökkévalóságnak tûnik. A hó viszont fagyottabb picit.

Magassági diagram.

Öröm volt télen ez a csúcs. Szerencsémre nem volt hideg és csapadék sem esett. Azt viszont már látom, hogy bónuszpontot nem tudok gyûjteni mert most is 4-es lavinaveszély van és csak Március 15-ig tart az idõszak. Majd talán a következõ idõszakban. Tumtum, csak 4 pontos, így ezért nem jár a bónuszpont.


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL
Tumtum Peak W7/RS-059 CN96BR59 Indulási magasság: 2442 láb (744 méter) Maximális magasság: 4712 láb (1436 méter) Szint: 2552 láb (777 méter) Össz táv: 6,25 mérföld (10,058km) Fel: 3,25mf (5,230km) Le: 3,0mf (4,828km) Teljes idõ: 10ó10p Fel: 3ó50p Le: 1ó55p Videó APRS
	Elég régóta nem tudtam kimenni túrázni. Fõként sok probléma meg lavinaveszély miatt. Megelõzõ hétvégén aztán felkerekedtem.„Enyhe” fokozatú lavinaveszély besorolás volt érvényben csökkenõ tendenciával. Nem akartam azért semmi meredek nyílt terepre menni, ez nem igazán ajánlatos, ha valaki egyedül túrázgat. Sokan nem is gondolnák, hogy milyen pici hó is meg tud ölni. Célom elsõsorban felderíteni az Ararat hegycsúcshoz vezetõ útvonalat, járhatóságát és a környéket. Na meg persze kiszakadni egy kicsit a friss levegõre. Nagy hóban elég lassan tudtam haladni, ezért a csúcsot nem is értem el, meg az utolsó szakaszon elég meredek részek is voltak. Ezt a hármast majd egy többnapos túra keretében azért remélem még bónuszidõszakban meg tudom csinálni. Habár Copper és Pyramid csúcsokban nem vagyok biztos. Itt van még a Tumtum a közelben, habár elég meredek és teljesen benõtt a csúcs. Nem baj, legalább kipróbálom az RH cuccot.
Valamikor a REI-ben – ami egy Mountex jellegû üzletlánc itt – járva megakadt a szemem egy kempingezõs konyhakészleten. Vagyis inkább a dobozán. Na mondom ezt meg kell venni, mert saccperkábé pont a FT857 mérete. A cuccokat otthon bevágtam a konyhaszekrénybe és belepróbáltam a rádiót. Pont jó. Istenkirály! Szerencsére minden egy tépõzáras lapon volt rögzítve ezt még a boltban lecsekkoltam. Így lett egy szuper tokom végre a rádiónak. Lassan összeáll a felszerelés, habár még vannak hiányosságok bõven. Álmom egy mágneses kétsávos Yagi antenna (2m/0,7m). Majd írok antenna gyártó cégeknek, hátha megcsinálják. A pici csavarokat nem lehet normálisan kezelni hegyi környezetben. Fõleg ha még hideg is van. Mágneses megoldással meg csak odaugranának ez elemek a megfelelõ helyre.
	Reggel idõben elindulok, talán alig pár perccel 5 után. Mekibe bevágódás egy kis energiára, aztán tépetés délre. Nyáron nem igazán voltam a park ezen részén ezért GPS-re hagyatkozva haladtam a park felé. Közeledve azért már eligazodtam, inkább csak a lehajtókhoz kellett a segítség. Megérkezve a csúcsra pillantva megállapítom, hogy ez még mindig meredek. Nem változott az elmúlt hét alatt mióta itt voltam. A fel utat már otthon elterveztem.
A fából eredõ forrásig megyek a normál ösvényen, onnan pedig szintvonalon és picit emelkedve a nyeregig, onnan toronyiránt a pici fennsíkig, majd toronyiránt a gerincre és onnan a csúcs. Nem voltam nagyon magabiztos a túra sikerességében. Goat Island-rõl lefelé jövet kemény bokrosok, cserjések, pici fenyõk és hatalmas keresztbe dõlt, félig kidõlt cédrusok, fenyõfák nehezítették az utat az erdõben, és akkor lefelé jöttem. Ha itt is ilyen növényzet lesz akkor fel kell kötni a gatyát rendesen. Itt amcsiban nincsenek túrajelzések, legalább is itt Washingtonban. Magad keresd az utadat elvet vallják. A legtöbb csúcsra nincs kijelölt útvonal, tehát a helyes tájékozódás nagyon fontos. Még a kiépített utak sincsenek jelölve, emiatt télen a hóban nem lehet tudni, hogy hol megy az eredeti ösvény. Ez most nekem nem gond, mert alacsonyan jelenleg nincs sok hó. Olvadt elég sok elõzõ hétrõl. Gyors pakolás, cipõcsere és elindulás a csúcsra.
	Nulla fok körül van. Az autóból kiszállva picit fázom és megint túlöltözöm. Ezt valahogy mindig sikerül elkövetnem. Simán csak az Icebreaker gyapjú felsõt kellett volna felvennem, de én felvettem még egy réteget. A nadrágot is teljesen becipzároztam és feltettem az arab sálamat is. Hát nem kellett sokat mennem, hogy kimelegedjek. Ez nem éppen jó túrázás közben. Mindehhez hozzátartozik, hogy rettentõ szar a hó és nagyon lassít. Pont az elején mikor jó lenne ha érezném, hogy haladok. Lépek egyet stabil a talaj, de mikor csak egy lábon van a súly elõre haladásnál besüllyedek, aztán mikor lábujjhegyen vagyok a hó megcsúszik. Nem igazán jó. Megállok és leengedek a nadrág oldalsó cipzárján, hogy legyen kéményhatás és ne izzadjak annyira. Sálamat is meglazítom. Gondolkodom, hogy felveszem a hótalpat, mert alig haladok ebben az állagú hóban, de tudom, hogy nincs olyan messze a híd, és az erdõben nem lesz ennyi hó. Szenvedek tovább.
Szintben haladok a folyó mellett. Kétoldalt vékony fenyõk és nyír szerû fák. A folyó iszapja vörös az érctõl, gondolom. Már 10 perce megyek mikor észbe kapok, hogy nem kapcsoltam be a GPS-t. Sebaj gyorsan elindítom, hisz a hátizsák vállpántjára van felcsatolva. Fél óra és 1 mérföld után elérem a folyómeder átkelési pontját. Nekem legalább 50 percnek tûnt ez az egyenes szakasz a hó miatt. :)
	Két hídon átkelve besétálok az igazi erdõbe. Hatalmas magas cédrusfenyõk között kanyarog az út tovább. Itt alig van hó, ami jó mert lehet haladni rendes tempóban. Egy héttel ezelõtt sokkal több hó volt itt az erdõben is.
Saláta ránõtt a faágakra. :)
	Sajnos ez a leírás nem valami látvány gazdag. Borús idõ volt és végig az erdõben voltam. Maga a csúcs is benõtt. Nem elég magas, hogy az erdõhatár felett legyen. Ahogy emelkedem azért tisztul az erdõ aljnövényzete is ami mindenképp jó hír nekem. A fából eredõ forrás közelében aztán letérek az ösvényrõl és bevetem magam az ismeretlenbe. GPS alapján tájékozódom ami elég kényelmes és kielégítõ pontosságú. Persze térkép és tájoló bent van a hátizsákban a biztonság kedvéért. Nem akarok úgy járni mint a csákó aki elindult hótalpazni a látogatóközpont felett aztán 3 napig keresték, mert bejött a hófehér tejfel. Na abban tájékozódni iránytûvel is elég gázos, neki meg még az sem volt. Eddig 2012-ben már elég sokan haltak meg a hegyekben. Fõként lavina miatt. Négy embert még mai napig nem találtak meg, meg hatan legalább szerencsétlenül jártak, tehát nem árt felkészülni.
Itt az erdõben gyakorlatilag zéró a lavinaveszély és nincs nyílt domboldal sem felettem. Inkább a félig kidõlt fákra figyelek, meg korhadt ágakra. Azokat minden esetben inkább megkerülöm. Ilyenek mint a képen például.
	Ahogy haladok egyre feljebb és feljebb az erdõ ritkulása miatt egyre nagyobb hó van. Ez néha elég kellemetlen, például mikor térdig beszakadok. Hótalpat viszont nem használom a túra során egyáltalán. Elhaladok egy frankó sziklás rész mellett miközben kerülgetem a fákat.
Kezd elég meredeké válni az emelkedõ. A forrástól majdnem két óra kell, hogy elérjem a hegygerincet. Ahonnan alig több mint fél óra múlva érek fel a csúcsra. A gerinc másik oldala nagyon meredek, ott nem is lehetne feljönni, viszont a nagy esés miatt néhány helyen legalább kilátni az erdõbõl.
	A csúcs barátságos és picit nyitott. Van egy korhadt fatörzs a közepén, meg egy csomó a szélén. Gondolom a szél intézhette el õket, vagy csak száraz idõszakban kiszáradhattak. Itt is van mély hó, néhány helyen térdig süllyedek. Meglepõdve tapasztalom, hogy van csúcsregiszter itt is. Eddig a 4 csúcsból asszem csak a Palisades-en találkoztam vele. Nem valami gyakran látogatott csúcs az már biztos. Ezen nem csodálkozom, mert elég meredek ide feljönni és semmi normális kilátás sincs. Persze lehet, hogy nem mindenki ír be. 2010-ben volt az elõzõ látogatás. Gondolom aki kitette a regisztert. Aktiválás után aztán én is beírtam magamat.
Megérkezve pillanatnyi szusszanás után elkezdek kipakolni a zsákból. Levetem az izzadt felsõmet és felveszek egy szárazat ezt meg kiteszem a botokra szellõzni. Elkezdem felállítani az antennát. Ez az elsõ alkalom, hogy használom ezt az antennát. Az SWR-t nem is sikerül belõnöm rendesen, pedig pofonegyszerû ahogy késõbb a huszonnyolc megás átállásnál felfedezem. Hoztam magammal antenna analizátor is azzal mérem. Mikor az mutat 1.5-õt a rádió mérõje még mindig kiugrik eléggé. Nem baj. 14 megán kezdek. Keresek egy szabadnak tûnõ frekit és elküldöm az APRS üzenetemet. Sikeresen be is kerül a SOTAWatch-ra. Aktivitásom a tervezetek között is bent van, tehát talán figyelnek majd páran. Nagyon sokat hívogatok de nem igazán megy, pedig maximum kimenõt használok. Nagyon sok állomást hallok dübörögni, de úgy látszik nekem nem megy a visszirány. Aztán nagy nehezen sok-sok tekergetés és CQ után meglesz az elsõ „kötés”. Persze SOTA vadász az illetõ. Fel is ír õ is a netre. Ezután hamar összejön még pár állomás aztán átmegyek 10 méterre ahol két kötést sikerül összehozni. Egyik fickó Atlantából amolyan igazi CB-s nek tûnik. :) Ide Georgia viszont nem egy rossz táv. Visszamegyek még tizennégyre, CQ-zok, de már semmi nem jön össze. Eleinte tollal akartam logolni, de nagyon nem ment. A cerkát meg a kocsiban hagytam. Szerencsére ki tudtam kölcsönözni a ceruzát a regiszterbõl és így már nem volt gond.
	Yagit nem hoztam, mert tudtam, hogy benõtt a csúcs és ez jó alkalom kipróbálni az RH cuccot. A „bodri” /Buddipole-t így hívom/ viszont tud 2 métert is. Bontás elõtt átállok és SSB hívón eleresztek néhány hívást. Semmi. Átmegyek FM hívóra és itt összehozok 3 állomást kínkeservesen. Alig hallanak meg pedig nagyon közel vannak. Ennél még egy J-pole is jobb lehet szerintem, habár soha nem próbáltam :). Azért örülök, hogy lett 144-es kötésem is.
Idõközben, elkezdtem nagyon fázni. A szünetekben nekiállok vizet forralni és elkészítem a sajtos makarónimat. A meleg étel majd jól felmelegít. Vésztartalék tollkabátomat nem is veszem elõ. Néhány pillanatra még a napocska is elõbújt. Nekiállok bontani.
	Négy és fél órát voltam a csúcson. Nulla fok körüli a hõmérséklet enyhe kis szellõvel. Legközelebb kell valamit hozni amin tudok ülni a havon. Van frankó polifómom amit a hálózsák alá szoktam tenni. Az jó megoldás lehet. Bontást gyorsan befejezem és az evésre koncentrálok, mert már eléggé fázom. A sötétedés miatt nem aggódóm mert ilyenkor világit a hó még ha hold nincs is. Tehát ez nem zavar egyáltalán.
A meredek részeken óvatosan megyek lefelé, azonban amikor csak lehet jó tempót próbálok menni. Két órával rövidebb ideig tart a le utam, mint a fel. Az utolsó mérföld a folyón való átkelés után megint egy örökkévalóságnak tûnik. A hó viszont fagyottabb picit.
	Magassági diagram.
Öröm volt télen ez a csúcs. Szerencsémre nem volt hideg és csapadék sem esett. Azt viszont már látom, hogy bónuszpontot nem tudok gyûjteni mert most is 4-es lavinaveszély van és csak Március 15-ig tart az idõszak. Majd talán a következõ idõszakban. Tumtum, csak 4 pontos, így ezért nem jár a bónuszpont.

Utolsó módosítás: 2012-03-25 22:17

(11 megtekintés)