Nade most akkor melyik csúcson vagyok? W7/KG-094

Péter, HG1DUL - 2012-05-11
A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL

Divide Ridge W7/KG-094 CN97FD65

Indulási magasság: 3948 láb (1203 méter)
Maximális magasság: 4870 láb (1484 méter)
Szint: 1058 láb (322 méter)
Össz táv: 2,5 mérföld (4,023km) Fel: 1,3mf (2,092km) Le: 1,2mf (1,931km)
Teljes idõ: 8ó42p Fel: 2ó38p Le: 1ó32p
Videó Erre picit várni kell.
APRS


Nemzetközi SOTA napon fel akartam menni valami könnyû csúcsra. Persze nem igazán jött össze. Nem tudtam elég közel menni a csúcshoz, elakadtam a hóban. Gyalogoltam vagy tíz mérföldet oda-vissza, de mikor a csúcsra akartam felmászni a hó állaga teljesen rossz volt. Megkéstem és nagyon komoly mély-olvadás volt a meredek domboldalon. Ezért inkább visszafordultam. Pénteki szabira kinéztem egy másik csúcsot. Vagyis kettõt Huckleberry Mountain-t és Divide Ridge-t. Mindkettõt elvileg elég jól meg lehet közelíteni erdészeti utakon és ha csak addig fel tudok menni magasságban mint a SOTA hétvégén akkor sem kell annyit gyalogolnom, mintha megint Huckleberry Ridge-t próbálnám. Hajnali 0523-kor már a kocsiban vagyok. Mekis kaját felvesz és irány-darány délnek. Na látjátok a szarvast? Persze a felbontás itt nem lesz annyira jó. Át kellene szerkeszteni az oldalt amolyan blog szerûre, ahol lehetne hozzászólni a beszámolókhoz is. Valami Wordpress vagy hasonló…
Útvonalpontokat betöltöttem a GPS-be és tanulmányoztam az erdészeti utakat is. A folyó két oldala jó darabig végig magánterület, de gondoltam, hogy mint elõzõ hétvégén is, az erdészeti utakon való közlekedés biztosított. Ahogy közeledem a célhoz kikapcsolom a navigációt a GPS-en. Na ez valahogy ki törölte a csúcspontot is. Mindkettõt. Ez itt nagyon nem tetszett. Szerencsére mivel sokat tanulmányoztam a térképet megközelíthetõség és útvonal keresés miatt az egyik csúcsot meg tudtam keresni a GPS térképén is. Vezettem tovább és elértem a 70-es erdészeti utat. Ráfordulok. Az út magánterületen halad a folyó mellett. Mikor át akarok kelni a hídon ami bevinne majd késõbb az állami erdõségbe észreveszek egy figyelmeztetõ táblát elég közel a hídhoz. Magánterület belépni tilos! Meg ilyenek. Elbizonytalanodom és nem hajtok be. Nekiállok térképet böngészni a GPS-en. Nem igazán lehet azonban a kis kijelzõn nagy területet átnézni, mert olyankor lecsökkenti a kirajzolt információ mennyiségét is. Ha meg kisebb területet nézek nem látom mi hol van. Baromkodtam egy darabig, mikor egy autó elment a 70-es úton. Gyorsan utána mentem. Szerencsére megállt hamar és utolértem. Kifaggattam a fickót és mondta, hogy amíg az erdészeti úton vagyok nincs gond, de oldalra nem lehet lemenni róla mert ahhoz a tulaj beleegyezése kell. Király! Vissza a hídhoz és repesztés fel a köves úton. A vulkán az erdészeti útról.
Felfelé haladva nagyon frankó kilátás van jó néhány helyen. Ahogy emelkedem elkezdõdik a havas rész. Egy helyen felteszem a hóláncot, de végül is csak ahhoz a kicsi szakaszhoz kellett ami árnyékban volt. 4000 lábig tudok felmenni kocsival. Innen már nincs tovább, maximum hószánnal. Leparkolok közel a falhoz és megkezdem a túrámat. Nadrágom szárát felhajtom ahogy tudom, ezzel is növelve a testem hõleadását. Fantasztikus napos idõ van. Ezért is vettem ki szabit. Elindulok a Huckleberry felé gondoltam magamban és célba vettem Divide-t. :) Fogalmam sem volt, hogy ez a csúcs valójában a másik.
Elég jól haladok a vastagon hóval fedett erdészeti úton és hamar fent vagyok a hegygerincnél. Persze alig mentem távot és szint sincs semmi, szóval ez nem meglepõ. De pont ezt akartam most. Csak kijönni gyalogolni nagyon kicsit és rádiózni egyet. Na hát nem egészen lett ilyen könnyû. Kép középtájánál kezdõdõ fenyves bal oldalán megy a gyalogösvény ami a gerincen és picit alatta vezet, jobbra pedig egy régi fakitermelõ út. Én a kettõ között haladok tovább a gerincen az elsõ csúcs felé majd picit visszaereszkedve folytatom utam a második picit magasabb csúcs felé ami a SOTA pont is egyben.
Na azért akad még egy kis hó, itt olyan 1250 méteren.Csak azt tudnám ki hordta ide!? :) Megyek be a fenyõk közé és ezzel meg is kezdõdik a meredekebb emelkedés. Ahogy egyre jobban emelkedik az út egy helyen megállok és felteszem a hágóvasakat. Így mindjárt jobban haladok.
Elhaladván emellett a sziklanyúlvány mellett örülök, hogy nem az a csúcs. Nem lehet olyan könnyen feljutni oda. Ekkor még nem tudom, hogy ha a csúcs nem is ilyen szikla, de azért elég hasonló is.
Akadály, öreg kiszáradt fából. Csak itt, csak nekem. Jobbra szakadék, balra meg sûrû fenyves. Most még annyira nem is gond ez. Majd lefelé lesz gázosabb. Mikor már a nap felmelegíti a havat, meg csinál egy kis mély-olvadást is. Nem tudom magyarban van e ennek neve, de a lényeg, hogy a nap felmelegíti a havat, de nem csak a felszínt, hanem mélyen bent is, de a hó még nem rogyik össze. Ha valami tárgy van a hó alatt még durvább. Például sziklák, vagy egy ilyen öreg fa. Ezek viszik be a hõt a hó alá és belülrõl olvasztják azt. Még hótalppal és sível sem jó ilyen helyeken menni. Legalább is én nagyon nem szeretem.
Most viszont valóságos álom van! Egyszerûen annyira jó minden, hogy bámulatos. A hó kemény, de nem jeges. Nem szakadok be sehova pedig hágóvassal megyek. Fantasztikusan lehet haladni a hágóvasak csak úgy falják a métereket. Hét ágra süt a nap, de nincs tikkasztó meleg. Gyönyörû színek mindenhol, csillogó fehér hótakaró, zöld fenyvesek és kristálytiszta kék égbolt. Madarak énekét is hallottam ami itt a fenyvesben ebben a magasságban, már annyira nem jellemzõ. Tényleg álom. Nagyon nagyon élveztem ott lenni. Felérek az elsõ csúcsra és leereszkedem a nyeregre ami már fával borított. Itt már a fenyvesben kezdem meg az emelkedést a másik csúcsra.
Na asszem ideje felébredni. Elég volt az álomból, ez itt kezd durvulni. :S Képközéptõl picit jobbra a háttérben mintha egy nagy sziklafal lenne, és jobb oldalt is ott az a nagy szikla. Nem tetszik ez nekem. Majd valahogy megkerülöm és biztosan jó kis tágas csúcs lesz, csak az eleje ilyen meredek és fent már lapos lesz. Gondoltam. Ahogy odaérek a sziklafalhoz egy pici részen úgy érzem fel tudok menni, nem kerülök és gyorsan fent leszek. Túrabotokat felteszem a zsákra és kézbe veszem a jégcsákányt. Ezzel elvacakoltam egy darabig, mert meredek oldalon álltam és nem akartam levenni a zsákot, próbálkoztam levenni a csákányt így, de nem sikerült. Mikor egyszer aztán a közepesen nehéz zsák majdnem kibillentett az egyensúlyomból, inkább levettem a zsákot és megszereztem magamnak az oldalára rögzített jégcsákányt. Akkor irány fel.
Nem annyira látszik, de ez bizony meredek volt. Sztem 50+. Na jó annyi lehet, hogy nem volt :). Kesztyût viszont nem vettem elõ és a kezem nem annyira élvezte a jeges havat. Persze a java még csak most jön mikor felérek a tetõre.
Ja hogy ez nem is tetõ! Na elmész ám a …. Ez nem hogy nem tetõ, de egy vékony sziklafal. Vissza nem tudok menni és nem is akarok azon a meredek falon. Tehát valahogy felfelé kell menni. A fal másik oldalán egy másik szikla magasodik felém.
Itt nagy nehezen a hátizsákból kiálló botot és antennatokot sokszor a sziklában elakasztva átvergõdõm a havas meredek falra. Itt van pár fenyõ is. Itt próbálok felmenni a csúcsra amit ott a fenyõ feletti szikla tetejére gondolok. Küzdelmek után miután felérek és kilépek a sziklára, veszem majd csak észre, hogy nem vagyok még most sem a csúcson. A videón hallhatóan ezt szép magyar kifejezésekkel nyugtázom. :) Ezután picit visszamegyek a fenyvesbe, hogy egy másik sziklanyúlványról át tudjak majd lépni az igazi csúcshoz. Na ez nem volt egyszerû az már tuti. Eddigi legtechnikásabb SOTA, fõleg mivel semmi nem volt nálam mászáshoz, még sisak sem. Na de nincs még vége.
A csúcs sem más mint egy keskeny sziklanyúlvány amit mély szakadékok vesznek körbe. Innen biztosan nem megyek le a hátizsákkal az már tuti. Itt még antennát sem tudok állítani. Balra picit lejjebb látok egy tisztás részt ami még bõven az aktiválási zónában van tuti. Ott fogok antennát állítani.
A csúcsot a fenyõ kitakarja épp. A piros nyíl pedig azt mutatja ahol végül leengedtem a zsákomat egy 5 méteres 5mm-es kötéllel. Ezt a Yagi felkötéséhez használom. Miután már nem volt teher rajtam, könnyedén le tudtam mászni én is. A hasadék kábé 2 méter magas volt.
Két fordulóban áthoztam a cuccomat a tisztásra és nekiláttam antennákat telepíteni. 11 óra felé jár. Alig mentem de ez két és fél órámba került. :) Ezt a bodrit megint nem tudtam rendesen beállítani, de azért használható, nem úgy mint két nap múlva majd. Senki nincs 2 méteren SSB-n. FM-en vadászgatok, de mivel péntek dél van itt sem sokan vannak, vagy csak nem jönnek vissza. 14-en egy állomást 146-on meg négyet hozok össze. Fél négy tájékán elindulok visszafelé. Elõtte még körbenéztem picit, meg toltam egy sajtos makarónit ebéd gyanánt. Nem tudtam, hogy melyik csúcson vagyok. Azt gondoltam, hogy a Huckleberry-n. Terveztem, hogy ha beindult volna a SOTA akkor megkértem volna valakit, hogy ellenõrizze már le, hogy hol vagyok APRS alapján. De így aztán azonosítót nem is kellett adnom senkinek.
A fenyõk mögött Kelly Butte. Amint jobban kiolvad az erdészeti út, mindenképp megpróbálom meghódítani. Van egy kilátó is a tetején és az egész egy nagyon meredek fallal körbevett pici fennsík szerûség. Tehát lesz jó kis meredek mászás is meg nagy tér is kilátással a csúcson.
Lefelé persze nem arra megyek amerre jöttem. A fenyvesben ereszkedem le és északról kerülöm meg a sziklás részeket. Nagyon meredek a hegyoldal így is. Sokáig háttal lépkedem lefelé. A lejtõ legalább 45 fokos. Jégcsákánnyal megyek és nagyon reménykedem, hogy nem fog egy 2-3 méteres fallal végzõdni. Szerencsémre nincs sziklafal itt. Lassan ahogy ereszkedem orientálódom a nyereg felé is. Mikor azt elérem nagyon megörülök. Nagyon nem volt kedvem megcsúszni ezen a meredek oldalon. Innen már móka és kacagás a vissza út a kocsihoz. Képen az útvonalam látható 2 nappal késõbb a Huckleberry-rõl fotózva.
Le úton maradok a fenyvesben tovább és a sebes kezemre teszek egy kis fenyõgyantát aminek elég jó illata van. A fás részt viszont épp nem kerültem el. Itt kint a napon a felsõ 15 cm már teljesen latyakos állagú. Hágóvas nem fog semmit, mert elcsúszik a hóval együtt. Még picit tovább a fenyvesben maradtam volna elkerülhettem volna a fás részt és a tarvágáson a lejöhettem volna. Ez csak késõbb jutott eszembe. Kis mókus féleség a földi kuckójában, már a kocsiból fotózva.
Az erdei utak veszélyei többek között a keresztbe dõlt fa, vízmosás, földcsuszamlás és kõomlás. Itt épp kis kõomlás volt. Azért egy láncfûrészt lehet be kellene tennem a kocsiba majd.
Végeláthatatlan rengeteg.
Magassági diagram.


Hát nem mentem sokat és szint sem volt egyáltalán, mégsem volt egy egyszerûnek mondható túra. Nem erre vágytam, de azért nem volt rossz. Felúton a hó állapota mesébe illõ volt és szép látványra, jó idõre sem lehet panasz. Sajnos a rádiózás nem ment. Ha RH-zni is akarnék picit több idõt kellene fordítani az antenna kitapasztalására. 4 pont bezsebelve! :)


Utolsó módosítás: 2012-06-13 05:09

(3 megtekintés)