| | |
|---|
| A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA4FY |
Érintett SOTA csúcsok:
KD-024 - Kő-orra (Lesenceistvánd, 406 m ASL); QRA: JN86PU97, 1 pont
ND-015 - Várott-hegy (Nagygörbő, 362 m ASL); QRA: JN86OW20, 1 pont, HAFF-010
ND-019 - Kő-hegy (Nemessándorháza, 305 m ASL); QRA: JN86LT60, 1 pont
|
Maradt még néhány, általam nem aktivált csúcs a Nyugat-Dunántúlon, ezeket próbáltan felfûzni egy bringatúrára.
|
 | A kiindulópont Tapolca vasútállomás volt, (idáig vitt a vonat,) onnan indultam nyugat felé. A város szélérõl már látszik az elsõ állomás, a Kõ-orra. |
| A térképen kinéztem egy jó kis utat, ahol a Lesencetomaj - Várvölgy közötti országútról átmehetek a csúcs irányába vezetõ kék jelzésre, de az az út vagy nincs ott, vagy mindjárt az elején rossz irányba fordultam, úgyhogy tettem egy kört, a szõlõk közt szöszmötölõ helyiek nem kis csodálkozására. Másodszorra nem próbáltam megkeresni az utat, inkább továbbtekertem még vagy hatszáz métert a Lesencefalu Szõlõhegy buszmegállóig, ahol a kék jelzés keresztezi az országutat. A jelzésen felfelé végig szép kilátás nyílik a Tapolcai-medencére és a Balaton nyugati végére. |  |
 | A kék háromszög elágazást könnyen megtaláltam, annak ellenére, hogy jelzést az nem láttam egyet sem, így különösebb gond nélkül feltoltam a bringát a kis tisztásra a csúcskõig. Ezt ugyan nem tudom milyen csúcskõ, mert semmilyen alappont nyilvántartásban nem szerepel, csak "úgy van". Eddig vezet a jelzés és az út. Ez a pont az "igazi" csúcstól 400 m-re délkeletre és 8 - 10 m-rel alacsonyabban van, bõven a 25 m-es határon belül, de én úgy gondoltam közelebb megyek. Jó fél órát csörtettem a bozótban, a tüskés ágak, szederindák és egyéb szúrós, akadós jószágok jól megtépázták a bundámat, de semmilyen járható csapást nem találtam, így visszamentem az elõzõ pontra és ott települtem. Erre jártam. |
| Ugyanazon az úton, amelyiken felmentem, visszagurultam az országútra - lefelé sokkal gyorsabb volt - és tovább Várvölgy, Zalaszántó felé. A két falu közötti emelkedõ tetejérõl így néz ki a következõ cél. Középen a Sztupa, mögötte balra a Várott-hegy. |  |
 | Zalaszántó északi végén egy elég rossz minõségû aszfaltút vezet a Sztupa alatti parkolóhoz, tábla is jelzi. Innen bõ másfél kilométerre, ahol a kék jelzés keresztezi az utat és balra le kell fordulni a Sztupa felé, egyenesen továbbhaladva vezet egy jól járható murvás erdészeti út Nagygörbõre. Ennek az útnak a legmagasabb pontján van egy földút a kb. 700 méterre lévõ csúcs irányába, lehet még menni rajta 300 métert. Az erdõ alja itt is elég bozótos, de nem annyira, mint az elõzõ csúcson, így áttörtem rajta magam, a kidõlt csúcskövet is megtaláltam, amelynek a közelében találtam egy parányi tisztább részt a településre. |
| A sikeres aktiválás után visszaverekedtem magam az útra és egy magasles tövében meggyógyítottam a bozótjárásba belebetegedett paripát. Aki ezt a csúcsot akarja aktiválni, ne menjen ennél tovább, a magasles bõven a 25 m-es határon belül van, és az erdõben semmi sincs csak bozót, csalán meg szederinda.
Visszatérve az erdészeti útra, a helyenként igen meredek lejtõkön gyorsan leértem Nagygörbõre, ahonnan Sümeg felé vettem az irányt.
Sümegcsehit elhagyva látható lett a következõ tervezett cél, a sümegi vár mögött magasodó Rendeki-hegy. A bozóttörés meg a defektszerelés miatt kicsit eltelt az idõ, ezért módosítottam a terven, ez a hegy most kimaradt. Sümegen egy rövid ebéd után továbbtekertem Ukkra, hogy elcsípjek egy jó irányba induló vonatot. |  |
 | Jó egy órás vonatozás után értem Búcsúszentlászlóra. Innen Nemessándorháza következett. A falu szélén majdnem megkergetett két kutya, én nem álltam meg megsimogatni õket, inkább gyorsan elhúztam. A faluból viszonylag jól járható út vezet fel a közeli Kõ-hegyre. Kezdett esteledni, itt már nem is próbálkoztam a bozóttöréssel, a csúcstól 200 m-re az úton települtem. Gyors aktiválás után a másik oldalon gond nélkül épp sötétedésre gurultam le Misefára. |
Itt egy rövid pihenõ után karácsonyfává alakítottam a bringát, és belehúztam, hogy Keszthelyen elérjem az utolsó vonatot Fehérvár felé.
Jó kis túra volt, tekertem úgy száztíz kilométert. Az összes nyugat-dunántúli csúcs meg van legalább egyszer, így ide már csak a csúcs, és nem a SOTA pont kedvéért jövök vissza. Az utolsó közép-dunántúli csúcs aktiválása most kimaradt, majd legközelebb.
|
