Láp között a Weidschoberen (OE/SB-215)

Bodnár Lajos, HA5AZC - 2012-09-21
A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA5AZC

A szerdai egész napos esõ miatt a vasutas-kerékpáros túrát eltoltuk egy nappal, így a harmadik SOTA-hegymászás a heti ausztriai kirándulásunk utolsó napjára esett. Az idõ tûrhetõ volt. Kicsit késõn indultunk, mert valahogy sehogyan sem találtam utat a különbözõ térképeken, amelyik felvezetett volna a csúcsig. A szerdai csapadék egyébként 1900 m felett hó formájában jelentkezett, ami olvadozva bár de megmaradt. Ezért 2000 m feletti csúcs - számomra - szóba sem jöhetett erre anapra. Így találtam meg a Weidschobert, amely Salzburg és Steiermarkt tartományok határán volt, ám salzburgi azonosítóval rendelkezett.


A kocsit - a szállástól mintegy 25 km-re lévõ Seetal helységben hagytam - a jelzett turista út elõtt. (Amely egyébként sorompóval védett. Ráadásul a sorompón volt az elsõ és gyakorlatilag utolsó turistajelzés az elkövetkezendõ 4-5 km-en.) Amúgy terepjáróval járható murvás út vezetett felfelé. Idõnként át kellett menni néhány kapun (portán). (Rendre vissza is zártuk azokat, nehogy a tehenek elkóboroljanak.)
Az út egyszer csak elfogyott. Innen toronyiránt megmásztam az elõttem lévõ dombot, majd feltárult a cél.
Ez a kis hütte az erdõ szélén, a csúcs alatt volt párszáz méterrel. Érdekes módon innentõl már folyamatos volt a turistajelzés. (Viszont innen már el sem lehetett tévedni, hi.)
A tetõrõl visszanézve a Gstoder (OE/ST-079) látszik, amelyet 2 évvel ezelõtt "hódítottam" meg a másik - déli - oldalról.
Ezen a hegyen tökéletes csúcskövet találtam. A tetején szokásos piros-fehér-pirosra festett karósal, mellett megvolt a "csúcskõ is.
És hogy mire használták, rá is volt írva erre a kis táblára.
A hüttétõl induló meredekebb, erdõs részen átvágva, gyakorlatilag a csúcson egy nagyobbacska tisztás fogadott, rajta paddal. Ezt ki is neveztem qth-mnak.
Így aztán kényelmes helyre települtem, a háttérben csodálatos 2000 m feletti hegyekkel.
A terjedés - a 40m-en jelentkezõ erõs qrn-et nem számolva - jó volt. Nem egészen egy órát fogalmaztam 40 és 30 m-en, amely idõ alatt 62 qso-t naplóztam, benne 3 S2S és 4 HA hívójel. (Ebbõl 3 Lacihoz, HA5MA kötõdött, hi. TNX!)


Visszafelé le akartam rövidíteni az utat. Gondoltam egyenesen lemegyek a patakvölgyben. Ez nagyon rossz húzás volt. Mivel ezen a területen "születtek" a patakok, majd minden irányban, nagy területen láp volt. Nem mindig sikerült "fenn maradni", hi. Végülis jó 2 órai dagonyázás után vissza kellett térni a hüttéig és megkeresni az elveszett, járható utat. Számításaim szerint a két útvég között csak mintegy 2-300 m hiányzott. (Legalább ezt a részt jelölték volna meg a sógorék!) Sötétedés elõtt azonban szerencsésen leértünk. Így ez egy emlékezetes csúcs, illetve túra lett, hi.


Utolsó módosítás: 2012-09-24 00:20

(8 megtekintés)