Kétezer méter felett - Hornfeldspitz (OE/ST-042)

Bodnár Lajos, HA5AZC - 2012-09-18
A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA5AZC

Az elõzõ napi bemelegítés után egy 2000 m feletti csúcsot választottam ki. Az idõjárás-elõrejelzés szerdára már rossz idõt mondott, ezért ezt a napot nem lehetett kihagyni. Meg is érte. Gyönyörû szép napsütésben mentem fel a Hornfeldspitz csúcsára.


Ehhez a szállásról a mintegy 30 km-re lévõ Sölkpaß hágóra kellett felkapaszkodni. A 96-os úton, még a letérõ elõtt többször is tájékoztatták az autósokat, hogy az átjáró "nyitva". (Ugyanis téli idõjárás esetén az út le van zárva. Akár hónapokra is.) Az átjáró mellett kialakított parkolóban hagytam a kocsit.
Ilyen magasságból indulva nem is tûnt olyan nagyon rémisztõnek a 2270 m-es csúcs. A tábla 1.5 órát jelzett. Párommal nekivágva ez "kicsit" több lett. Ráadásul úgy, hogy párom fel is adta a táv kb. 2/3-ánál.
Az út túloldaláról indult a keskeny - egyszemélyes - felvezetõ ösvény (szerpentin). A hegy árnyékos, északi oldalán több helyen megmaradt a hétvégi havazás eredménye. Ilyenkor mászni kellett. Vissza-, illetve lenézni nem volt érdemes. (A hóhatár egyébként kb. 2000 m-en volt.)
A táv utolsó harmada így nézett ki...
Kicsit közelebbrõl az eleje...
Már csak 30-40 m volt hátra...
S végre felértem! A keresz aljában egy levehetõ tetejû pléhdobozban volt az emlékfüzet. Bele is írtam, hogy itt jártam SOTA-zni!
Fentrõl a kilátás az egyik völgyre ilyen volt...
Miután kellõen kigyönyörködtem magam a körkörös panorámába, nekiálltam telepíteni. A dipól egyik szárát a kereszt tartotta, a másikat pedig... Fa nem volt a közelben... Az antenna másik végére rákötöttem egy nagyobbacska követ és letettem a földre. Ez a szár ugyan kicsit lejtett, de nem rontotta el az antenna SWR-jét.
A qth-t kicsit lejjebb, a déli - szélárnyékos és napsütötte - oldalon kövekbõl kialakított "padon" rendeztem be.
Közel egy órát rádióztam. 40 és 30 m-en eddig jöttek a partnerek. Ezalatt összesen 60 összeköttetést naplóztam, köztük egy S2S és két HA hivójel. (TNX!)
Ilyen furcsa alakzatú - zöldes - kövek mellett is elhaladtam.
Lenézni nem volt valami bizalomgerjesztõ, bár itt a képen két dimenzióban nem tûnik olyan vészesnek, hi.
Visszafelé megálltunk a völgy aljában és megnéztük, hogy hol is jártunk.


A remek idõjárás miatt rengetegen áthajtottak a Sölkpaßon. (Még kerékpárral is. Egyáltalán nem irigyeltem õket.) A csúcsra is jó néhányan felgyalogoltak. Itthon Sota-zás közben - hétköznap - alig találkozok turistával, míg itt az Alpokban az emberek tömegesen vettek részt a - megterhelõ - kirándulásokban.


Utolsó módosítás: 2012-09-26 22:14

(9 megtekintés)