Az elsõ az Atlantin keresztûl W7W/MC-008

Péter, HG1DUL - 2012-06-27

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL

Mount Iambic W7/MC-008 CN96jt26
Indulási magasság: 7122 láb (2171 méter)
Maximális magasság: 7518 láb (2291 méter)
Szint: 2278 láb (694 méter)
Össz táv: 6,6 mérföld (10,622km) Fel: 3,3 mf (5,311km) Le:3,3 mf (5,311km)
Teljes idõ: 10ó46p Fel: 4ó10p Le: 3ó46p
APRS
Grandiózus tervekkel indulok útnak. Három nap, három nyolcpontos csúcs a Kaszkádok keleti oldalán. Ez az oldal szárazabb elméletben. Rainier megfogja az ide tartó csapadék nagy részét és emiatt hamarabb kiolvad az ösvény. Elsõ napra borús idõ van kilátásban, de utána szép naposat jósoltak. Persze mint majdnem mindig, most sem úgy alakultak a dolgok ahogy eleinte gondoltam.

Sokat olvasgattam, hogy hogyan lehet feljutni Aix-ra. A kiinduló pontot már egyszer felderítettem kocsival és a környékben is körbe terepeztem az utakat. Itt nem is számítottam semmi fennakadásra. Terv nagyjából annyiból állt, hogy elsõ nap felmegyek a gerincre és valahol Aix közelében táborozom. Második nap átköltözöm Iambic-ra és leaktiválom Nelson Butte-t és Iambic-ot. Harmadnap kivonulás és Aix aktiválása. A Nelson Butte-ról nem igazán vannak leírások, a Iambic-ról meg szerintem semmit sem találtam. Igazi úttörõ felfedezõ túra lesz az ismeretlenbe.

Nem terveztem hajnali indulást, mivel az egész napot arra szántam, hogy elérjem Aix-ot. Nedves, felhõs idõ fogad a startpontnál. Kocsiban kitöltöm a regisztrációs lapot. Ez az állami erdõségeknél néha kell, hogy lássák mennyien használják az ösvényeket, táborhelyeket. Van, hogy fizetni is kell táborozásnál. Itt viszont nem. Nyolc órakor indulok útnak, hatalmas 30 kilogramm feletti súlyú hátizsákommal. Sátor, megfelelõ mennyiségû kaja, ruházat és persze ezen felül még a rádiós cucc is.

Az ösvény eleinte szintben indul, alig emelkedik. Az erdõbe beérve látom, hogy itt még nem járt a tisztogató csapat, mert elég sok keresztbe dõlt fát kell megkerülnöm. Rögtön átkelek egy patakon és elkezdõdik a cikkcakkozás felfelé. Lassan haladok, ehhez kétség sem fér. Idén ez az elsõ nagyzsákos túrám és a konditermet is nagy ívben kerültem már jó ideje. :D Nincs meleg és itt a völgyben a szél sem fúj.

Mivel tudtam, hogy hosszú lesz a megközelítõ út, ezért cipõben megyek. Bakancsom a hátizsákban felül utazik, hogy mikor kell gyorsan felvehessem. Elhaladok jó pár kisebb zuhatag mellett ahol lehet vizet venni. Hosszú ideig egy közeli nagyobb hegyi patak közelében megy az ösvény. Ezt morajló hangjából lehet tudni, mert a fák között csak néha lehet megpillantani. Vizet venni onnan kicsit kiesik és elég meredek falúnak néz ki. 5400 láb környékén megjelenik az elsõ jelentõs hófolt. Itt megállok picit pihenni, de nem cseréltem lábbelit. A patak túloldalán az ösvény nem volt hóborított és gondoltam, hogy csak a nyiladék miatt esett ide több hó.

Alig kell mennem azonban és át kell cserélnem a cipõmet bakancsra. Sok-sok hó van elõttem. Néhol több néhol teljesen eltûnik, ahogy haladok felfelé. Az ösvényt elég jól tudom követni a hó alatt is és megtalálom a visszafordító helyeket is. Persze ebben sokat segít, hogy általában ki vannak olvadva.

Nagyon kezdek fáradni és fázni is ezért megállok egy helyen hosszabb idõre. Mivel egy óra múlt, úgy döntök, hogy készítek magamnak ebédet. Habár Június van, itt még elég zord az idõ. Néha belefutok egy kis hószállingózásba is. Egy fenyõ alatt verek tanyát és elkezdek havat melegíteni. Már nem emlékszem mit ettem, de nagyon jól esett. Emlékszem, hogy amint benyomtam, egybõl megszûnt a fázás és teljesen új erõre kaptam ahogy belülrõl melegített. A maradék meleg vizet is megittam és indultam tovább. Ez egy óra tíz percbe került. Ekkor már hat órája és huszonkét perce úton voltam.

Ahogy egyre feljebb értem, úgy estek ki egyre nagyobb szakaszok az ösvénybõl. Nem tudtam már követni a hó miatt. Az szintemelkedéssel a szél is felerõsödik. Nagyon belassulok. Egy simább részen megállok és felveszem a hágóvasakat. Szerencsére a hó elég jó állagú és nem szakadok be. Fagyott minden. Már két óra eltelt az ebédem óta és már rég nem az ösvényen megyek, mikor elhatározásra jutok. Ahelyett, hogy itt a fák között bolyongok, nekivágok nyílegyenesen fel a hegygerincnek. Ez azért tûnt jó ötletnek, mert van egy ösvény ami a gerincen megy végig és a havon jól lehet felfelé haladni. Pusztán csak egy bökkenõ volt. Ahogy feljebb és feljebb értem, úgy egyre kevesebb lett a hó alattam és hamar egy törpe fenyves közepében találtam magam ahol folyamatosan beszakadtam.

Kevesebb mint 150 métert kellett mennem, de fél órába telt. Nagyon-nagyon fúj a szél a gerincen. Délután öt óra van. Fázom mint állat és nem igazán van itt hely ahova sátrat tudnék állítani. Azt hitten lesz több hó és ki tudok alakítani majd táborhelyet könnyedén. Igen a kép Június végén készült. :D Végül negyven perc múlva a gerinc másik oldalán kiválasztok egy helyet a havon. Nagyon kicsi a látótávolság. Vigyázok nehogy lebuckázzak a lejtõn és próbálom megítélni mennyire biztonságos ez a pozíció. Valahogy nem volt kedvem arra ébredni, hogy csúszik le a sátor a havas oldallal együtt.

A fákhoz közel verem fel a sátrat. Mivel az egész a gerinc vonala alatt van egy picivel, gyakorlatilag teljesen szélárnyékban vagyok. Csinálok vacsorát és mézes teát is. Alig mozog a sátor néha, pedig a szél nagyon fúj. Kicsit félek azért, hogy lecsuszamlik egy nagyobb rész majd itt. Abban biztos voltam, hogy nem egy nyúlványon vagyok, erre nagyon vigyáztam. Ezek a szél által épített nyúlványok nagyon tudnak törni minden elõjel nélkül. Sok esetben a gerinc vonala mögött. Feljebb láttam is egyet. Este nem alszom sokat. Folyamatosan felébredek és iszok rendesen. A tea nagyon fincsi. Hidegben fantasztikusan jó ez a meleg édes itóka. Reggel nagyon szép idõre ébredek. Reggeli és pakolászás. Leellenõrzöm a sátor pozícióját és a hó stabilitását.

Végül, mivel fáradt voltam és az útvonal Aix alatt elég vészesen nézett ki, csak szükséges cuccokat viszem magammal. Tervem, hogy ha lehet elérni Nelsont, de legalább Iambic-ot. 0825-kor indulok útnak. Nagyon jó a kilátás és fantasztikus szép az idõ is. Ez már jobban Június végi idõjárás.

A három vulkánt simán lehet látni és nagyon jól néznek ki.

Felnézek a napra, ahogy a hegyoldalban haladok Aix felé.

Nem sok hó van itt a gerincen. Jól haladok. Háttérben Bismarck és Adams a messzeségben.

Elsõ pillantások egyike Aix-ra. Nekem ott az oldalában kell elmennem balra. Nem tûnik egyszerûnek innen nézve.

Micsoda jól kinézõ hegy, és micsoda frankó név! Bismarck! :D

Na, arra kell valahogy mennem. A gerinc vége felé Iambic és a távolban ott van Nelson Butte is jobbra. Ez még az Aix aljához vezetõ úton készült.

Zord környezetben csodaszép virágok.

Elérem Aix alját egy óra és tíz perc alatt. Itt picit variálok, hogy kinézzem a legjobb utat át a meredek hegyoldalon. Egy sziklásabb résznél majdnem elveszítem az egyensúlyom, de végül szerencsésen a meredek kõmezõre érek. Nem tetszik ez nekem. Óvatosan választok lépéseket. Kecskecsapáson próbálok menni ameddig lehet. Majd elérem Aix nyugati gerincét. 20 perc alatt sikerült keresztülvergõdnöm a meredek laza kõmezõn.

Itt egyenes lesz a terep. Felfedezem, hogyan tudok haladni tovább. Aix visszanézve az egyenes részrõl.

Bemegyek ebbe a völgybe és itt megyek lefelé.

A völgy átváltozik egy másik meredek gerincé. Itt egy picit leereszkedve megállok pihenni. Fotózgatok párat és bekenem magam naptejjel. Élvezem a napsütést mikor egy vadászgép húz el Aix mellett elég alacsonyan. Nagyon frankó hangja volt. Kár, hogy nem tudtam levideózni. Csak pár perc repülésre van innen egy légi bázis. Elindulok 20 perc pihenõ után. Lemászom a fekete sziklákig, ahol aztán jobbra fordulok. Odáig le elég jó a sziklás terep. Nem laza, stabilan állnak a kövek.

A fentrõl feketének látszó szikla az ami itt kimagaslik a kép jobb oldalán. Ott lefordultam erre a szürkés kõmezõre. Ez lazább, de nem vészes. Habár meredeksége miatt lefelé nem árt a körültekintõ lépésválasztás. A kõmezõ átvált hómezõbe. Elég jól oldalazok végig a havon.

A nap jobbról süt és már elég erõs. 11 óra van mikor megállok az árnyékban és felcsatolom a hágóvasakat. Nagyon szép a táj. Friss levegõ, fantasztikus színek sehol egy árva lélek. Eleinte azt terveztem, hogy majd a gerincen megyek végig, de nem volt kedvem felmászni. A másik végén amúgy is vissza kellene ereszkedni mielõtt Iambic-ra felmenne. Ha nincs hó, akkor viszont lehet, hogy itt nem lehet ilyen egyszerûen ellavírozni a szintvonalon. Ez egy elég hosszú oldalazás. Ötven percbe telik mire a hegy aljához érek a nyereghez.

A felvezetõ úton nincs hó, ezért itt megállok és leveszem a hágóvasakat. Itt is hagyom õket, majd visszaúton csak visszacsatolom õket. Innen még fél óra a csúcsig. Nem is megyek tovább Nelson-ra. Van itt egy hófolt ahol fel tudom állítani a pecabotot. Ki sem kell kötnöm.

Nagyon jó kilátás van innen. Észak felé ott van Old Scab és Sloper vagy ismertebb nevén Buffalo Hump. Elég durva kiszögellésnek néz ki innen, de elvileg kettes besorolású. Látszik még Longwire is, de azt nem jelöltem be.

Fotózgatás után aztán összeállítom az állomást. Küldök APRS üzenetet és Barry már jön is vissza. Nem semmi. Kipróbáljuk, hogy vajon az 5 wattot meghallja-e. Visszaveszem a teljesítményt és mondja, hogy meghallja de elég csak gyengécske, alig érthetõ. Nemsokára ízelítõt is kapok abból, hogy mit hallhatott. N4EX QRP állomás próbálkozik, de nem tudom levenni a hívójelét. Folyamatosan NZ?EX-nek hallom. Egy idõ után félre is állítom, hogy a többieket meg tudjam csinálni. Hamar elfogynak és visszahívom. Ekkor sikerül elkapnom a hívójelet. Szuper. Hívogatok-hívogatok, mikor egyszer csak egy német állomás válaszol. Hú ez igazán szuper a kis bodrival dipól felállásban. Kíváncsi vagyok mikor lesz meg az elsõ magyar õká. Remélem SOTA vadász lesz majd. Eddig sajnos nem hallottam soha európai állomást. Sok szép hegyi virág a csúcson és környékén.

Nagyon jó kis sotázás volt ez. Azonban véget kell vetnem neki, pedig maradnék még. Nem akarok az Aix alatti kõmezõn sötétben átmenni és félek, hogy hosszú lesz a visszautam is. Ezért összepakolok és kaja után elindulok vissza a táborhelyemre. 1525 van. Végül sikeresen leküzdöm a lejtõs részt. Néha azért visszacsúsztam. Mindig kialakítottam egy lépcsõszerûséget és beástam a bakancsomat. Elérve a gerincet Aix alatt elgondolkodtam. Felmenjek egy gyors 20 méteres aktiválásra vajon? Végül elhalasztottam és visszagyalogoltam a sátorhoz. Majd holnap leaktiválom, gondoltam. 1911-re értem vissza a táborhelyemre. Sárga folt kiemelve a sátram, nyíl pedig a helyét mutatja a távoli gerincen.

Másnap reggel nem nagyon akartam kikelni a hálózsákból. Azért csak kikászálódtam. Reggeli, majd pakolászás után, úgy döntök, hogy csak minimum cuccokat viszek magammal Aix-ra. Minden más nem kellõ felszerelést bevackolok a fák alá. De valahogy csak nem akarok elindulni. Nézem a felhõket és elég rendesen mennek. Mikor kilépek a gerincre a takarásból érzem is, hogy bizony fúj a szél rendesen. Visszapakolok a hátizsákomba és a nehéz zsákkal elindulok inkább vissza a kocsihoz. Majd visszajövök, hisz ez nagyon szép rész. Lefelé néhol ilyen nagy hó falak vannak. Ennek magassága körülbelül nyakmagasság.

Lefelé az alsóbb részeken még a havon keresztezem valakinek a hótalpas nyomait. Friss, mai nyomok, de a fickót nem látom. Lejjebb találkozom két másik túrázóval, akik felderítõ túrán vannak egy késõbbi Aix mászáshoz. Eligazítom õket tanácsokkal, majd ereszkedem tovább. Magassági diagram a teljes túrára.

Kicsit szórakoztam a Hugin-nal.

Itt egy másik is. Nekiállok panorámákat csinálni majd. 1100 után indultam el a táborhelytõl és három és fél óra múlva már a kocsinál is voltam. Azért persze fáradt voltam.

Hazafelé még körbenéztem itt a környéken. Túra startpontokat kerestem Old Scab-re, meg Nelson-ra is. Megcsinálni ezt a három csúcsot nem reménytelen egy összevont három napos hosszúhétvégén. Lényeg, hogy még olyankor kell jönni amikor van annyi hó Iambic-on ami elég vizet melegíteni. Nyáron a belsõ rész nagyon száraz és legalább nyolc liter vizet kellene vinni pluszba a két napra. Persze az sem árt ha valaki jó kondiban van. Élményekkel teli túra volt. Kifejezetten örülök az európai QSO-nak. Három helyett egy csúcs bezsebelve.
Teljes túrastatisztika:
Indulási magasság: 3752 láb (1144 méter)
Maximális magasság: 7518 láb (2291 méter)
Szint: 5831 láb (1777 méter)
Össz táv: 15,3 mérföld (24,623km) Fel: 8 mf (12,875km) Le: 7,3 mf (11,748km)
Teljes idõ: 2n6ó37p Fel: 1n4ó35p Le: 23ó11p

HG1DUL 2012-10-13


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL
Mount Iambic W7/MC-008 CN96jt26 Indulási magasság: 7122 láb (2171 méter) Maximális magasság: 7518 láb (2291 méter) Szint: 2278 láb (694 méter) Össz táv: 6,6 mérföld (10,622km) Fel: 3,3 mf (5,311km) Le:3,3 mf (5,311km) Teljes idõ: 10ó46p Fel: 4ó10p Le: 3ó46p APRS Grandiózus tervekkel indulok útnak. Három nap, három nyolcpontos csúcs a Kaszkádok keleti oldalán. Ez az oldal szárazabb elméletben. Rainier megfogja az ide tartó csapadék nagy részét és emiatt hamarabb kiolvad az ösvény. Elsõ napra borús idõ van kilátásban, de utána szép naposat jósoltak. Persze mint majdnem mindig, most sem úgy alakultak a dolgok ahogy eleinte gondoltam.
	Sokat olvasgattam, hogy hogyan lehet feljutni Aix-ra. A kiinduló pontot már egyszer felderítettem kocsival és a környékben is körbe terepeztem az utakat. Itt nem is számítottam semmi fennakadásra. Terv nagyjából annyiból állt, hogy elsõ nap felmegyek a gerincre és valahol Aix közelében táborozom. Második nap átköltözöm Iambic-ra és leaktiválom Nelson Butte-t és Iambic-ot. Harmadnap kivonulás és Aix aktiválása. A Nelson Butte-ról nem igazán vannak leírások, a Iambic-ról meg szerintem semmit sem találtam. Igazi úttörõ felfedezõ túra lesz az ismeretlenbe.
Nem terveztem hajnali indulást, mivel az egész napot arra szántam, hogy elérjem Aix-ot. Nedves, felhõs idõ fogad a startpontnál. Kocsiban kitöltöm a regisztrációs lapot. Ez az állami erdõségeknél néha kell, hogy lássák mennyien használják az ösvényeket, táborhelyeket. Van, hogy fizetni is kell táborozásnál. Itt viszont nem. Nyolc órakor indulok útnak, hatalmas 30 kilogramm feletti súlyú hátizsákommal. Sátor, megfelelõ mennyiségû kaja, ruházat és persze ezen felül még a rádiós cucc is.
	Az ösvény eleinte szintben indul, alig emelkedik. Az erdõbe beérve látom, hogy itt még nem járt a tisztogató csapat, mert elég sok keresztbe dõlt fát kell megkerülnöm. Rögtön átkelek egy patakon és elkezdõdik a cikkcakkozás felfelé. Lassan haladok, ehhez kétség sem fér. Idén ez az elsõ nagyzsákos túrám és a konditermet is nagy ívben kerültem már jó ideje. :D Nincs meleg és itt a völgyben a szél sem fúj.
Mivel tudtam, hogy hosszú lesz a megközelítõ út, ezért cipõben megyek. Bakancsom a hátizsákban felül utazik, hogy mikor kell gyorsan felvehessem. Elhaladok jó pár kisebb zuhatag mellett ahol lehet vizet venni. Hosszú ideig egy közeli nagyobb hegyi patak közelében megy az ösvény. Ezt morajló hangjából lehet tudni, mert a fák között csak néha lehet megpillantani. Vizet venni onnan kicsit kiesik és elég meredek falúnak néz ki. 5400 láb környékén megjelenik az elsõ jelentõs hófolt. Itt megállok picit pihenni, de nem cseréltem lábbelit. A patak túloldalán az ösvény nem volt hóborított és gondoltam, hogy csak a nyiladék miatt esett ide több hó.
	Alig kell mennem azonban és át kell cserélnem a cipõmet bakancsra. Sok-sok hó van elõttem. Néhol több néhol teljesen eltûnik, ahogy haladok felfelé. Az ösvényt elég jól tudom követni a hó alatt is és megtalálom a visszafordító helyeket is. Persze ebben sokat segít, hogy általában ki vannak olvadva.
Nagyon kezdek fáradni és fázni is ezért megállok egy helyen hosszabb idõre. Mivel egy óra múlt, úgy döntök, hogy készítek magamnak ebédet. Habár Június van, itt még elég zord az idõ. Néha belefutok egy kis hószállingózásba is. Egy fenyõ alatt verek tanyát és elkezdek havat melegíteni. Már nem emlékszem mit ettem, de nagyon jól esett. Emlékszem, hogy amint benyomtam, egybõl megszûnt a fázás és teljesen új erõre kaptam ahogy belülrõl melegített. A maradék meleg vizet is megittam és indultam tovább. Ez egy óra tíz percbe került. Ekkor már hat órája és huszonkét perce úton voltam.
	Ahogy egyre feljebb értem, úgy estek ki egyre nagyobb szakaszok az ösvénybõl. Nem tudtam már követni a hó miatt. Az szintemelkedéssel a szél is felerõsödik. Nagyon belassulok. Egy simább részen megállok és felveszem a hágóvasakat. Szerencsére a hó elég jó állagú és nem szakadok be. Fagyott minden. Már két óra eltelt az ebédem óta és már rég nem az ösvényen megyek, mikor elhatározásra jutok. Ahelyett, hogy itt a fák között bolyongok, nekivágok nyílegyenesen fel a hegygerincnek. Ez azért tûnt jó ötletnek, mert van egy ösvény ami a gerincen megy végig és a havon jól lehet felfelé haladni. Pusztán csak egy bökkenõ volt. Ahogy feljebb és feljebb értem, úgy egyre kevesebb lett a hó alattam és hamar egy törpe fenyves közepében találtam magam ahol folyamatosan beszakadtam.
Kevesebb mint 150 métert kellett mennem, de fél órába telt. Nagyon-nagyon fúj a szél a gerincen. Délután öt óra van. Fázom mint állat és nem igazán van itt hely ahova sátrat tudnék állítani. Azt hitten lesz több hó és ki tudok alakítani majd táborhelyet könnyedén. Igen a kép Június végén készült. :D Végül negyven perc múlva a gerinc másik oldalán kiválasztok egy helyet a havon. Nagyon kicsi a látótávolság. Vigyázok nehogy lebuckázzak a lejtõn és próbálom megítélni mennyire biztonságos ez a pozíció. Valahogy nem volt kedvem arra ébredni, hogy csúszik le a sátor a havas oldallal együtt.
	A fákhoz közel verem fel a sátrat. Mivel az egész a gerinc vonala alatt van egy picivel, gyakorlatilag teljesen szélárnyékban vagyok. Csinálok vacsorát és mézes teát is. Alig mozog a sátor néha, pedig a szél nagyon fúj. Kicsit félek azért, hogy lecsuszamlik egy nagyobb rész majd itt. Abban biztos voltam, hogy nem egy nyúlványon vagyok, erre nagyon vigyáztam. Ezek a szél által épített nyúlványok nagyon tudnak törni minden elõjel nélkül. Sok esetben a gerinc vonala mögött. Feljebb láttam is egyet. Este nem alszom sokat. Folyamatosan felébredek és iszok rendesen. A tea nagyon fincsi. Hidegben fantasztikusan jó ez a meleg édes itóka. Reggel nagyon szép idõre ébredek. Reggeli és pakolászás. Leellenõrzöm a sátor pozícióját és a hó stabilitását.
Végül, mivel fáradt voltam és az útvonal Aix alatt elég vészesen nézett ki, csak szükséges cuccokat viszem magammal. Tervem, hogy ha lehet elérni Nelsont, de legalább Iambic-ot. 0825-kor indulok útnak. Nagyon jó a kilátás és fantasztikus szép az idõ is. Ez már jobban Június végi idõjárás.
	A három vulkánt simán lehet látni és nagyon jól néznek ki.
Felnézek a napra, ahogy a hegyoldalban haladok Aix felé.
	Nem sok hó van itt a gerincen. Jól haladok. Háttérben Bismarck és Adams a messzeségben.
Elsõ pillantások egyike Aix-ra. Nekem ott az oldalában kell elmennem balra. Nem tûnik egyszerûnek innen nézve.
	Micsoda jól kinézõ hegy, és micsoda frankó név! Bismarck! :D
Na, arra kell valahogy mennem. A gerinc vége felé Iambic és a távolban ott van Nelson Butte is jobbra. Ez még az Aix aljához vezetõ úton készült.
	Zord környezetben csodaszép virágok.
Elérem Aix alját egy óra és tíz perc alatt. Itt picit variálok, hogy kinézzem a legjobb utat át a meredek hegyoldalon. Egy sziklásabb résznél majdnem elveszítem az egyensúlyom, de végül szerencsésen a meredek kõmezõre érek. Nem tetszik ez nekem. Óvatosan választok lépéseket. Kecskecsapáson próbálok menni ameddig lehet. Majd elérem Aix nyugati gerincét. 20 perc alatt sikerült keresztülvergõdnöm a meredek laza kõmezõn.
	Itt egyenes lesz a terep. Felfedezem, hogyan tudok haladni tovább. Aix visszanézve az egyenes részrõl.
Bemegyek ebbe a völgybe és itt megyek lefelé.
	A völgy átváltozik egy másik meredek gerincé. Itt egy picit leereszkedve megállok pihenni. Fotózgatok párat és bekenem magam naptejjel. Élvezem a napsütést mikor egy vadászgép húz el Aix mellett elég alacsonyan. Nagyon frankó hangja volt. Kár, hogy nem tudtam levideózni. Csak pár perc repülésre van innen egy légi bázis. Elindulok 20 perc pihenõ után. Lemászom a fekete sziklákig, ahol aztán jobbra fordulok. Odáig le elég jó a sziklás terep. Nem laza, stabilan állnak a kövek.
A fentrõl feketének látszó szikla az ami itt kimagaslik a kép jobb oldalán. Ott lefordultam erre a szürkés kõmezõre. Ez lazább, de nem vészes. Habár meredeksége miatt lefelé nem árt a körültekintõ lépésválasztás. A kõmezõ átvált hómezõbe. Elég jól oldalazok végig a havon.
	A nap jobbról süt és már elég erõs. 11 óra van mikor megállok az árnyékban és felcsatolom a hágóvasakat. Nagyon szép a táj. Friss levegõ, fantasztikus színek sehol egy árva lélek. Eleinte azt terveztem, hogy majd a gerincen megyek végig, de nem volt kedvem felmászni. A másik végén amúgy is vissza kellene ereszkedni mielõtt Iambic-ra felmenne. Ha nincs hó, akkor viszont lehet, hogy itt nem lehet ilyen egyszerûen ellavírozni a szintvonalon. Ez egy elég hosszú oldalazás. Ötven percbe telik mire a hegy aljához érek a nyereghez.
A felvezetõ úton nincs hó, ezért itt megállok és leveszem a hágóvasakat. Itt is hagyom õket, majd visszaúton csak visszacsatolom õket. Innen még fél óra a csúcsig. Nem is megyek tovább Nelson-ra. Van itt egy hófolt ahol fel tudom állítani a pecabotot. Ki sem kell kötnöm.
	Nagyon jó kilátás van innen. Észak felé ott van Old Scab és Sloper vagy ismertebb nevén Buffalo Hump. Elég durva kiszögellésnek néz ki innen, de elvileg kettes besorolású. Látszik még Longwire is, de azt nem jelöltem be.
Fotózgatás után aztán összeállítom az állomást. Küldök APRS üzenetet és Barry már jön is vissza. Nem semmi. Kipróbáljuk, hogy vajon az 5 wattot meghallja-e. Visszaveszem a teljesítményt és mondja, hogy meghallja de elég csak gyengécske, alig érthetõ. Nemsokára ízelítõt is kapok abból, hogy mit hallhatott. N4EX QRP állomás próbálkozik, de nem tudom levenni a hívójelét. Folyamatosan NZ?EX-nek hallom. Egy idõ után félre is állítom, hogy a többieket meg tudjam csinálni. Hamar elfogynak és visszahívom. Ekkor sikerül elkapnom a hívójelet. Szuper. Hívogatok-hívogatok, mikor egyszer csak egy német állomás válaszol. Hú ez igazán szuper a kis bodrival dipól felállásban. Kíváncsi vagyok mikor lesz meg az elsõ magyar õká. Remélem SOTA vadász lesz majd. Eddig sajnos nem hallottam soha európai állomást. Sok szép hegyi virág a csúcson és környékén.
	Nagyon jó kis sotázás volt ez. Azonban véget kell vetnem neki, pedig maradnék még. Nem akarok az Aix alatti kõmezõn sötétben átmenni és félek, hogy hosszú lesz a visszautam is. Ezért összepakolok és kaja után elindulok vissza a táborhelyemre. 1525 van. Végül sikeresen leküzdöm a lejtõs részt. Néha azért visszacsúsztam. Mindig kialakítottam egy lépcsõszerûséget és beástam a bakancsomat. Elérve a gerincet Aix alatt elgondolkodtam. Felmenjek egy gyors 20 méteres aktiválásra vajon? Végül elhalasztottam és visszagyalogoltam a sátorhoz. Majd holnap leaktiválom, gondoltam. 1911-re értem vissza a táborhelyemre. Sárga folt kiemelve a sátram, nyíl pedig a helyét mutatja a távoli gerincen.
Másnap reggel nem nagyon akartam kikelni a hálózsákból. Azért csak kikászálódtam. Reggeli, majd pakolászás után, úgy döntök, hogy csak minimum cuccokat viszek magammal Aix-ra. Minden más nem kellõ felszerelést bevackolok a fák alá. De valahogy csak nem akarok elindulni. Nézem a felhõket és elég rendesen mennek. Mikor kilépek a gerincre a takarásból érzem is, hogy bizony fúj a szél rendesen. Visszapakolok a hátizsákomba és a nehéz zsákkal elindulok inkább vissza a kocsihoz. Majd visszajövök, hisz ez nagyon szép rész. Lefelé néhol ilyen nagy hó falak vannak. Ennek magassága körülbelül nyakmagasság.
	Lefelé az alsóbb részeken még a havon keresztezem valakinek a hótalpas nyomait. Friss, mai nyomok, de a fickót nem látom. Lejjebb találkozom két másik túrázóval, akik felderítõ túrán vannak egy késõbbi Aix mászáshoz. Eligazítom õket tanácsokkal, majd ereszkedem tovább. Magassági diagram a teljes túrára.
Kicsit szórakoztam a Hugin-nal.
	Itt egy másik is. Nekiállok panorámákat csinálni majd. 1100 után indultam el a táborhelytõl és három és fél óra múlva már a kocsinál is voltam. Azért persze fáradt voltam.
Hazafelé még körbenéztem itt a környéken. Túra startpontokat kerestem Old Scab-re, meg Nelson-ra is. Megcsinálni ezt a három csúcsot nem reménytelen egy összevont három napos hosszúhétvégén. Lényeg, hogy még olyankor kell jönni amikor van annyi hó Iambic-on ami elég vizet melegíteni. Nyáron a belsõ rész nagyon száraz és legalább nyolc liter vizet kellene vinni pluszba a két napra. Persze az sem árt ha valaki jó kondiban van. Élményekkel teli túra volt. Kifejezetten örülök az európai QSO-nak. Három helyett egy csúcs bezsebelve. Teljes túrastatisztika: Indulási magasság: 3752 láb (1144 méter) Maximális magasság: 7518 láb (2291 méter) Szint: 5831 láb (1777 méter) Össz táv: 15,3 mérföld (24,623km) Fel: 8 mf (12,875km) Le: 7,3 mf (11,748km) Teljes idõ: 2n6ó37p Fel: 1n4ó35p Le: 23ó11p HG1DUL 2012-10-13

Utolsó módosítás: 2012-10-15 02:52

(23 megtekintés)