A legrosszabb W7W/RS-046

Péter, HG1DUL - 2012-07-07

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL

Glacier View Wilderness High Point W7W/RS-046 CN96AS86
Indulási magasság: 4460 láb (1359 méter)
Maximális magasság: 5532 láb (1686 méter)
Szint: 1113 láb (339 méter)
Össz táv: 2,4 mérföld (3,862km) Fel: 1,2 mf (1,931km) Le: 1,2mf (1,931km)
Teljes idõ: 5ó46p Fel: 2ó19p Le: 1ó20p
APRS
Iambic hosszú túra után csak egy rövid egy naposat akartam beiktatni. Kinéztem a Wow hegyet és elolvastam sok túrabeszámolót is. Három lehetõségem is lett volna feljutni a csúcsra. A nyugati gerincen, délrõl a nemzeti park határvonalán futó régi elhagyatott ösvényen, vagy keleti oldalról az Alan tavi szintén elhagyatott ösvényen. Én végül a nyugati gerinc mellett döntöttem. Ez a legrövidebb és talán a legegyszerûbb is.

Nem siettem el nagyon az indulást otthonról és olyan fél kilenc felé érkeztem meg az elhagyatott erdei útra, ahol be kell hajtani. Eléggé be volt nõve, de azért végig tudtam hajtani a kocsival. Az út végénél épp jött visszafelé két táborozó és kérdeztem õket mennyire sûrû a növényzet arra merre menni akartam.

Mivel azt mondták, hogy minden nagyon sûrû ezért inkább nem vágtam neki az útnak. Átváltottam inkább egy másik közeli csúcsra. Semmi kedvem nem volt sûrû aljnövényzetben botorkálni. Nem akartam olyan helyre menni ahol kullancsok lehetnek. Nemrég találtam két kullancsot a lakásban. Szerintem Sawmill-en mehetek bele a zsákba. Az út erre a csúcsra a Christine tavi ösvényen keresztül közelíthetõ meg.

A parkolóban csak egy másik kocsi volt. Van elég hely 5-6 autónak is itt. Kilenc óra is elmúlt mikor elindultam. Terv nagyon egyszerû. Menni a gyalogúton a tóig, majd fel a gerincre. Végig a gerincen a csúcs aljáig, majd fel a csúcsra. Nem számítok semmi hóra és a hágóvasakat a kocsiban hagyom. Nyári Hanwag bakancsomba megyek. Ennek nem annyira merev a talpa, mint a télinek.

Egyszerû a terep. Gyorsan haladok. Egy részen az út elfordul jobbra, de volt egy másik csapás is kicsit meredekebben fel. Itt ezt a meredekebb opciót választom. Remélem ez csak átvág egy részt és majd becsatlakozik az ösvénybe. Így is lett. Hamarosan újra az úton megyek. Elég frankó fából készült vadrezervátum tábla.

Egy helyen egy lavina maradványai keresztezik az utat. Itt elég lassan tudok átmenni a havon, mert nagyon meredek és csúszós. Ebben a bakancsban nem tudok rendesen lépéseket kialakítani a hóban. Azért sikeresen átjutok, és fél óra alatt ott is vagyok a tónál. Nagy része még hó alatt van. Háttérben a sziklás csúcs nem tûnik biztatónak. Remélem ez a csúcs nem lesz annyira durva.

Nem találtam semmi jó leírást errõl a csúcsról. A tó mellett elsétálok és elindulok fel a gerinc felé. A fák alatt nincs annyi hó szerencsére. Mégis elég nehezen tudok haladni. Nagyon sok kidõlt fát kell kerülgetnem. Látom, hogy kellett volna hozni hágóvasat, mert a meredek oldalban lassan haladok. Több helyen is nagyot kell lépni fel a hófalakra.

Végül fél óra kell ehhez a rövid szakaszhoz. A gerinc rettentõen benõtt. Alacsony fenyõk és bokrosok lassítanak le. Nem vagyok boldog emiatt. Nincs kedvem ehhez az egészhez. Azt hittem majd egyszerû sétával fel tudok jutni. Úgy, mint Tumtum-ra. Kiérek egy tisztásra. Itt picit pihenek, majd visszavetem magam a dzsumbujba.

Fél óra szenvedés itt a gerincen végül véget ér a csúcs aljánál. Itt van egy nagyon jó kulóár ahol fel lehetne menni nagyon egyszerûen a havon. Nálam viszont se jégcsákány, se hágóvas. Kellett nekem ennyire csökkenteni a súlyt! Jobbra van egy sziklás rész, itt indulok neki.

Elég meredek. A felsõ réteg laza. Alatta pedig stabil szikla. Ez a kombináció elképesztõen csúszós. Az apró kövek elgurulnak a kemény sziklán. Lépést pedig nem lehet kialakítani mert alatta szikla van. Lesöprögetem a területet ahova lépek és lassan haladok fel. Egy helyen kell használnom a kezemet is egy fellépésnél. A kulóárban sokkal egyszerûbb lett volna.

Tényleg semmi kedvem nem volt ehhez a sok szenvedéshez. Így utólag visszaemlékezve nem annyira vészes, de akkor tudom, hogy nagyon nem örültem ennek. A csúcson az egyetlen jó dolog az a kilátás. Ez viszont elképesztõen tetszik. Nagyon jól néz ki a vulkán és Wow hegy.

A csúcs nagyon szûkös. Úgy döntök, hogy kipróbálom hat métert. Egyszerûen be tudtam állítani a rezonanciát és a pici hófoltba, ami a csúcson volt beleállítva a botot nem is kellett kikötnöm. Nagyon gyorsan összejön az aktiválás. Sokan hallgatóznak ilyenkor nyáron itt.

Szuper kilátás, de pici hely van csak a csúcson.

Délre a távolban ott van Adams.

15 QSO után össze is pakolok. Nagyon meleg van. 1330 kor már lefelé ballagok. Itt töltöttem a legkevesebb idõt eddig az összes eddigi csúcs közül. Az 50 megás móka viszont szuper volt.

Lefelé a kulóárban seggen ülve araszolgatok le nagyon lassan. Nem merek nekiállni csúszni mert nincs nálam a csákány a botok meg nem elég jók fékezni. Kesztyû sincs nálam, kezem hamar lefagy és emiatt még lassabban tudok lefelé menni. A csúcs aljában aztán leereszkedem a tó felé és nem a gerincen megyek. Itt is kellett volna feljönnöm.

Hamar visszaérek a kocsihoz. A nap megnyomott egy kicsit. Körülnéztem még a környéken és a parkon keresztül vezettem haza. Stevens kanyon úton megálltam egy oldalsó vízesésnél ahol kicsit megmostam az arcom. Ez felfrissített egy kicsit. :)

HG1DUL 2012-10-14


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL
Glacier View Wilderness High Point W7W/RS-046 CN96AS86 Indulási magasság: 4460 láb (1359 méter) Maximális magasság: 5532 láb (1686 méter) Szint: 1113 láb (339 méter) Össz táv: 2,4 mérföld (3,862km) Fel: 1,2 mf (1,931km) Le: 1,2mf (1,931km) Teljes idõ: 5ó46p Fel: 2ó19p Le: 1ó20p APRS Iambic hosszú túra után csak egy rövid egy naposat akartam beiktatni. Kinéztem a Wow hegyet és elolvastam sok túrabeszámolót is. Három lehetõségem is lett volna feljutni a csúcsra. A nyugati gerincen, délrõl a nemzeti park határvonalán futó régi elhagyatott ösvényen, vagy keleti oldalról az Alan tavi szintén elhagyatott ösvényen. Én végül a nyugati gerinc mellett döntöttem. Ez a legrövidebb és talán a legegyszerûbb is.
	Nem siettem el nagyon az indulást otthonról és olyan fél kilenc felé érkeztem meg az elhagyatott erdei útra, ahol be kell hajtani. Eléggé be volt nõve, de azért végig tudtam hajtani a kocsival. Az út végénél épp jött visszafelé két táborozó és kérdeztem õket mennyire sûrû a növényzet arra merre menni akartam.
Mivel azt mondták, hogy minden nagyon sûrû ezért inkább nem vágtam neki az útnak. Átváltottam inkább egy másik közeli csúcsra. Semmi kedvem nem volt sûrû aljnövényzetben botorkálni. Nem akartam olyan helyre menni ahol kullancsok lehetnek. Nemrég találtam két kullancsot a lakásban. Szerintem Sawmill-en mehetek bele a zsákba. Az út erre a csúcsra a Christine tavi ösvényen keresztül közelíthetõ meg.
	A parkolóban csak egy másik kocsi volt. Van elég hely 5-6 autónak is itt. Kilenc óra is elmúlt mikor elindultam. Terv nagyon egyszerû. Menni a gyalogúton a tóig, majd fel a gerincre. Végig a gerincen a csúcs aljáig, majd fel a csúcsra. Nem számítok semmi hóra és a hágóvasakat a kocsiban hagyom. Nyári Hanwag bakancsomba megyek. Ennek nem annyira merev a talpa, mint a télinek.
Egyszerû a terep. Gyorsan haladok. Egy részen az út elfordul jobbra, de volt egy másik csapás is kicsit meredekebben fel. Itt ezt a meredekebb opciót választom. Remélem ez csak átvág egy részt és majd becsatlakozik az ösvénybe. Így is lett. Hamarosan újra az úton megyek. Elég frankó fából készült vadrezervátum tábla.
	Egy helyen egy lavina maradványai keresztezik az utat. Itt elég lassan tudok átmenni a havon, mert nagyon meredek és csúszós. Ebben a bakancsban nem tudok rendesen lépéseket kialakítani a hóban. Azért sikeresen átjutok, és fél óra alatt ott is vagyok a tónál. Nagy része még hó alatt van. Háttérben a sziklás csúcs nem tûnik biztatónak. Remélem ez a csúcs nem lesz annyira durva.
Nem találtam semmi jó leírást errõl a csúcsról. A tó mellett elsétálok és elindulok fel a gerinc felé. A fák alatt nincs annyi hó szerencsére. Mégis elég nehezen tudok haladni. Nagyon sok kidõlt fát kell kerülgetnem. Látom, hogy kellett volna hozni hágóvasat, mert a meredek oldalban lassan haladok. Több helyen is nagyot kell lépni fel a hófalakra.
	Végül fél óra kell ehhez a rövid szakaszhoz. A gerinc rettentõen benõtt. Alacsony fenyõk és bokrosok lassítanak le. Nem vagyok boldog emiatt. Nincs kedvem ehhez az egészhez. Azt hittem majd egyszerû sétával fel tudok jutni. Úgy, mint Tumtum-ra. Kiérek egy tisztásra. Itt picit pihenek, majd visszavetem magam a dzsumbujba.
Fél óra szenvedés itt a gerincen végül véget ér a csúcs aljánál. Itt van egy nagyon jó kulóár ahol fel lehetne menni nagyon egyszerûen a havon. Nálam viszont se jégcsákány, se hágóvas. Kellett nekem ennyire csökkenteni a súlyt! Jobbra van egy sziklás rész, itt indulok neki.
	Elég meredek. A felsõ réteg laza. Alatta pedig stabil szikla. Ez a kombináció elképesztõen csúszós. Az apró kövek elgurulnak a kemény sziklán. Lépést pedig nem lehet kialakítani mert alatta szikla van. Lesöprögetem a területet ahova lépek és lassan haladok fel. Egy helyen kell használnom a kezemet is egy fellépésnél. A kulóárban sokkal egyszerûbb lett volna.
Tényleg semmi kedvem nem volt ehhez a sok szenvedéshez. Így utólag visszaemlékezve nem annyira vészes, de akkor tudom, hogy nagyon nem örültem ennek. A csúcson az egyetlen jó dolog az a kilátás. Ez viszont elképesztõen tetszik. Nagyon jól néz ki a vulkán és Wow hegy.
	A csúcs nagyon szûkös. Úgy döntök, hogy kipróbálom hat métert. Egyszerûen be tudtam állítani a rezonanciát és a pici hófoltba, ami a csúcson volt beleállítva a botot nem is kellett kikötnöm. Nagyon gyorsan összejön az aktiválás. Sokan hallgatóznak ilyenkor nyáron itt.
Szuper kilátás, de pici hely van csak a csúcson.
	Délre a távolban ott van Adams.
15 QSO után össze is pakolok. Nagyon meleg van. 1330 kor már lefelé ballagok. Itt töltöttem a legkevesebb idõt eddig az összes eddigi csúcs közül. Az 50 megás móka viszont szuper volt.
	Lefelé a kulóárban seggen ülve araszolgatok le nagyon lassan. Nem merek nekiállni csúszni mert nincs nálam a csákány a botok meg nem elég jók fékezni. Kesztyû sincs nálam, kezem hamar lefagy és emiatt még lassabban tudok lefelé menni. A csúcs aljában aztán leereszkedem a tó felé és nem a gerincen megyek. Itt is kellett volna feljönnöm.
Hamar visszaérek a kocsihoz. A nap megnyomott egy kicsit. Körülnéztem még a környéken és a parkon keresztül vezettem haza. Stevens kanyon úton megálltam egy oldalsó vízesésnél ahol kicsit megmostam az arcom. Ez felfrissített egy kicsit. :) HG1DUL 2012-10-14

Utolsó módosítás: 2012-10-15 03:55

(24 megtekintés)