| | |
|---|
| A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA3LV |
Az állásinterjús sotázásomkor, amikor is velem tartott az egyik Barátom, akkor kezdõdött ez a túra. Gabi barátom, miközben sétáltunk a közel 3km-es utunkon felfelé a József-hegyre, hozta szóba a Bärenschlützklammot, azaz a Medveölõ-szurdokot, Ausztria leghíresebb szurdok völgyét, mivel látta a tavalyi képeimet a facebookon. Érdeklõdése nagy volt és én csak meséltem-meséltem neki a szebbnél szebb élményeket. Tavaly jártam ott szüleimmel és az egyik barátommal, így tudtam mit mesélni. Apa (3HK) tavaly rádiózott is onnét, nekem viszont még vissza volt. (akkor még nem kaptam kedved a sotázáshoz, ezért is van pár hegy behozni valóm) Gabi annyira kedvet kapott az osztrák szurdok-völgyhöz, hogy a nap végére elhatároztuk pár héten belül menni fogunk. Természetesen úgy, hogy a sotás felszerelést is viszem magammal. Örültem is neki, mert az a 6 pont, amit hazahozhattam kellett ahhoz, hogy egy helyet elõrébb tudjak lépni a magyarországi sotás ranglistán. Pár napon belül kitõztük az indulás napját. Két hetem maradt, hogy megtervezzem az utat. Naponta néztem, hogy milyen idõnk lesz a túra napján. Az idõjárás elõrejelzés 18-20 fokos napsütéses idõt mutatott. Az induláshoz közeledve itthon elég változó idõ volt. De megbeszéltük, akármilyen idõ is lesz, menni fogunk. Az osztrák hegyek gyönyörõek. Teljesen más élményt nyújtanak, mint a magyar hegyek. Csak egy gond van velük, nekünk nagyon messze vannak. Ha tehetném minden hónapban mennék valamelyikre. A mostani hegycsúcsunk is - a Hochlantsch - 4 órás útra volt Marcalitól. Egész pontosan 250 km-re. Párszor már sotáztam Apával Ausztriában. Együtt vezettük be, hogy világosodásra mindig érjünk oda a hegy lábához, hogy minél több idõnk legyen világosban. Így most is hajnali 3-ra tettem az indulást, hogy 7-re ott legyünk a Medveölõ-szurdok parkolójában.
|
 | Lefekvés elõtt összepakoltuk a „cuccost”, hogy ez az idõ ne az alvás idejét vegye el hajnalban, hogy minél többet tudjunk aludni. Ilyenkor úgy vagyok az indulás elõtti éjszakával, hogy nem megy az alvás, ha becsukom a szemem gondolatban már úton vagyok. De szerintem senki sem aludt valami sokat a kis csapatomból. Én konkrétan egy, max. másfél órát. Elõzõ nap az autót megtankoltam, így ezzel sem kellett foglalkozni hajnalban. Ezzel is nyertem 15 perc alvást. Egy perccel korábban ahogy terveztem 2:59-kor, teletankkal indultunk útnak a Marcali-Zalaegerszeg-Körmend-Graz-Mixnitz útvonalon. Körmendig akkora ködben, hogy csak 2-3 vonalat láttam a felezõvonalból. Meg is ijedt mindenki, hogy nem lesz jó idõnk a túrázáshoz. |
| Zsuzsi odafelé helyettem is aludt. |  |
 | Balázs barátom a legjobb GPS. Ha õ navigál sosem tévedünk el. Igaz hogy most volt olyan pillanat, hogy egyszerre 4 sávot kellett keresztül átvágnom balra egy pillanat alatt, hogy a helyes útra csatlakozzunk Graz belvárosában, majd ezt követõen 3at jobbra. De kell az izgalom is. Ez is csak azért volt, mert elnéztem az autópályán az útváltást és így tartanunk kellett egy be nem tervezett gyors városnézést. Amúgy egy km-t sem mentünk pluszba. |
| Graztól 40 km-re északra végre megpillantottuk Mixnitz falu tábláját. Sajnos egész úton nem láttunk semmit. De muszáj volt éjjel mennünk, hogy legyen elég idõnk világosban, ahhoz hogy a 10 órás sétát teljesíteni tudjuk. |  |
 | A faluban érdemes megállni ennél az aranyos fából faragott szobornál egy fénykép erejéig. Egyébként a régen itt élõ medvék után kapta a hely a medveölõ-szurdok elnevezést, azaz a Bärenschlützkammot. Szerencsére élõ medvékkel nem találkoztunk. |
| Az autót a falutól kb. 1 km-re lévõ parkolóban raktuk le a környéket ábrázoló térkép elõtt. Ez a legmagasabban lévõ parkoló 600 m körüli magasságban. Innét már gyalog vezetett tovább az út. Ahogy terveztem világosodásra már itt voltunk. |  |
 | Magunkhoz vettük a táskákat és elindultunk az 5 órás gyaloglásra. Aki ilyen túrát tervez, annak érdemes legalább egy váltásruhát elraknia a táskába. (Én ma 5-6szor öltöztem át, szerencsére 3 póló is volt nálam)
|
| A hegyet három szakaszra lehet osztani. Az elsõ rész háromnegyed órás séta a parkolótól, fel 752 méter magasra, ahol a szurdok bejárata van. Már ebben az elsõ szakaszban is csodálatos a táj. Végig a patak mellett haladunk az igen meredek úton felfelé. Közben rengeteg vízesésben lehet gyönyörködni. Ebben a háromnegyed órában is rendesen el lehet fáradni. |  |
 | Ausztriában a megszokott „piros-fehér-piros” jelzést kell követni. |
| 752 méter magasan a Szurdok bejáratánál a csapat. Az elsõ rész teljesítve. Rendesen elfáradtunk, míg eddig felértünk és még mennyi állt elõttünk... Egyébként május 1-tõl október 31-ig látogatható a szurdok. A belépõ ára 3,5 euró. |  |
 | Ennek láttán egybõl megkívántam a gombapörköltet. |
| A második szakasz kezdete. Innét indul a szurdok-völgy legszebb része. 2900 lépcsõfokot kell leküzdeni, hogy felérjünk 1209 méter magasra, ahol egy Hütte várja a fáradt túrázókat. Itt nagyon jól tud esni a hideg Puntigamer. Ezt a szakaszt másfél óra alatt lehet végigsétálni. Az élmény felejthetetlen. Számos vízesésben lehet gyönyörködni és közben szebbnél-szebb képeket lehet készíteni. |  |
 | Érdekes módon a három szakasz közül ezt lehet a legkönnyebben teljesíteni. Gyorsan lehet leküzdeni az 500 méteres szintkülönbséget. A második szakasz végén is szusszantunk egyet. Innét 10 perc sétára van a Hütte. |
| 1209 méteren várt minket ez a gyönyörû Hütte. A csapat férfi tagjainak elsõ dolga a jól megérdemelt Puntigamer beszerzése volt. Rendesen megizzadtunk érte eddig. Szerencsére az idõjárás nagyon kegyes volt hozzánk. Reggel mikor az autót leraktuk még ködös idõben indultunk el. De mire felértünk a Hüttéhez gyönyörû napsütés fogadott minket. Mi voltunk az elsõ „fecskék”. Így az egész terasz a miénk volt. Itt még nem sejtettük, hogy a hegycsúcs tele lesz turistákkal. Méghozzá szinte csak magyarokkal. |  |
 | Fél óra pihenés után újult erõvel indultunk tovább. |
| A Hüttétõl már láttuk a hegycsúcsot az OE/ST-183-at, azaz a Hochlantsch-ot. Ez a harmadik szakasz. 1209 méterrõl 2 óra gyaloglás - közel a hegycsúcshoz inkább sziklamászás - után 1722 méter magasra. A túra legkeményebb része várt ránk. |  |
 | A Hüttét elhagyva érünk be az erdõbe. Természetesen nem ilyen laza út vezet fel a hegycsúcsig. Néha már láttuk a szomszédos hegyeket. |
| Közeledve a csúcshoz kezdenek elénk tárulni Ausztria meseszép hegyei. |  |
 | Az út felfelé nagyon kemény. Nagyon komoly emelkedõt kell leküzdeni a sziklás úton. A 10 kilós táskámat most dupla olyan nehéznek éreztem, de lehet hogy háromszor olyan nehéznek. 50 méterenként meg kellett állnom pihenni. A pulzusomat szívesen megmértem volna. |
| Pihenés közben ilyen gyönyörû tájban lehet gyönyörködni. Mindig eszembe jut, hogy a pontokért ilyen helyen valóban meg kell szenvedni, de a kilátás kárpótol mindenért. |  |
 | A hegy tetejéhez közeledve a gyönyörû fenyõfákat, leírhatatlan, hogy milyen szép zöld színû bokrok váltják. Hiába, a klíma nagyon jó nekik. |
| Az ember szinte már türelmetlen, hogy hol van a kereszt, mert tényleg csak az utolsó pillanatban tárul elénk ez a látvány. Jó érzés volt végre megpillantani. Ezen a ponton szinte az összes fájdalmam, ami a lábamban és a hátamban volt egy szempillantás alatt megszûnt. |  |
 | Az antennát a kereszthez közel egy bokorhoz erõsítettük. Jó lett volna a kereszt tövében, de nagyon sokan voltak fent, mire mi is felértünk. A hegycsúcsot másik turista útvonalon is meglehet közelíteni. Ezért nem találkoztunk eddig velük. Csak pár ember elõzött le minket, de nem ennyi amennyit a kereszt környékén láttunk. Míg rádióztam több busznyi ember megfordult és a legérdekesebb az volt, hogy majdnem mind magyar volt. Mondjuk nem csoda a hosszú hétvége miatt. |
| Egy órás késéssel sikerült elkezdenem a rádiózást. Ahol „sátrat vertem” nem volt térerõ, így nem tudtam sms-t küldeni a sotawatch-ra. Kiabáltam egyet, hogy van-e valakinek térereje. Zsuzsinak volt. Mondtam neki, gyorsan hívja fel Apát és mondja meg neki, hogy 7.118-on leálltam CQ-zni. És elkezdõdött. CQ SOTA CQ SOTA DE OE/HA3LV/P... Ilyenkor az agyam kikapcsol, ismét csak az a fél óra van. Fent ülve a hegytetején egész Európa ott van elõttem. A gyönyörû kilátásnak köszönhetõen nem csak hallottam, láttam is. Nagyon jól szóltak az állomások. Az idõ rövidsége miatt csak 7 megán rádióztam. Elsõ összeköttetés 7UG – Laci volt. Nagyon örültem a magyar hívójelnek ilyen távolságból. Indulás elõtt otthon néztem a sotawatchot, hogy rajtam kívül lesz-e „konkurencia”. 5LV-éket láttam beírva. De sajnos nem tudtam velük beszélni. Este mikor hazaértünk, akkor mondta Apa, hogy õ beszélt velük és hogy õk is vártak engem. Késõbb az élménybeszámolójukból is kiderült, hogy vártak. Sajnos nem jött össze az S2S. Majd legközelebb. Összesen 50 QSO jött össze. 6 HA-val (7UG, 3FLA, 1ZY, 3HP, 5TI, 7LJ). ON6UU Frank barátommal is sikerült beszélnem Belgiumból. |  |
 | Zsuzsival a kereszt elõtt. |
| Indulás elõtt csináltunk egy csoportképet. 5 órás gyaloglás várt ránk. Már alig bírtunk mozogni és lefelé még rosszabb volt, mint felfelé. |  |
 | Az ember térdét nagyon igénybe veszi a terep és itt még nagyon messze volt az autó. |
| Nagyon szép volt az erdõ. Gyönyörû õszi színekben pompáztak a fák. |  |
 | A Hüttéhez visszaérve alig volt szabad asztal. Fél órát pihentünk. De az indulás tovább nagyon nehéz volt. Mindenki szeretett volna már az autónál lenni.
|
| Ezt a sziklát reggel még nem láttuk a nagy köd miatt. 5 óra körül lefelé viszont sikerült lefényképezni. |  |
 | Ahogy ment le a nap egyre szebb lett a táj. |
| Sikerült sötétedésre leérnünk. Nem kellett a fejlámpákat használni. Nagyon jó volt végre levenni a bakancsokat. Itt még 4 órás autózás állt elõttünk. |  |
Nagyon kemény hegy a Hochlantsch. Van egy könnyebb megközelítése is, de az a turista út nem érinti a létrás részt és szerintem azt nem szabad kihagyni, mert nagyon nagy élmény végigmenni rajta. Másodszor voltam itt, de most egy másik arcát mutatta meg a táj, köszönhetõen az õszi színeknek. Szerintem jövõre ismét eljövök ide. Akkor a másik turista utat választom, ami egy gyönyörû tótól indul. A jobb térdem teljesen szétment. Megértem lejönni a hegyrõl. Irigykedve néztem a 60 év körüli turistákat, hogy ennyi idõsen is megmásszák a hegyet. Szeretnék majd én is annyi idõsen úgy mozogni, mint õk. Zsuzsi is hõsiesen leküzdötte a hegyet. Büszke is vagyok rá. Mentünk közel 600 km-t autóval, majd közel 15 km-t gyalog, hogy szerezhessek 6 pontot, de megérte az élmények miatt, a gyönyörû tájért és nem utolsó sorban azért, mert elõreléphettem egy helyet a sotás ranglétrán. 73! 3LV -Libás Vili-
|
