Két vártámadás egy nap alatt

Borbély Balázs, HA3LV - 2012-11-07

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA3LV

Érintett SOTA csúcsok:
ND-014 - Rezi-tető (Rezi, 431 m ASL); QRA: JN86OU93, 1 pont, HAFF-010
ND-004 - Tátika (Zalaszántó, 410 m ASL); QRA: JN86PV17, 1 pont, HAFF-010

Gabi barátomtól jött az ötlet, miközben Facebookon chateltünk egymással. Kérdezte tõlem, hogy mivel nagyon ráérünk, nem csinálunk-e valamit. Felmerült a pecázás ötlete is, de én a sotázást javasoltam. Persze hozzátettem, hogyha neki ez nem unalmas, csak akkor menjünk. Mert ugye tudjuk, hogy aki nem rádiózik, annak lehet unalmas az az idõ, amit mi rádióamatõrök a hobbinkkal eltöltünk. Együtt már voltunk sotázni - a József-hegyen és a Hochlantschon – így tudta, hogy mi várhat rá. Gabinak tetszett az ötlet, így a pecázás helyett a sotázást választottuk, aminek én nagyon örültem. (mondjuk a sült halat is megenném már)

Mivel rossz idõ volt, amikor megbeszéltük, hogy menni fogunk, így maradt idõm, hogy rendesen megtervezzem a kirándulásunkat. Csak meg kellett várnunk azt a napot, amikor nem esik az esõ. Lázas tervezés következett részemrõl, hogy melyik két hegy legyen a soron következõ. Mivel a sotázást már régen összekötöttem a geocashingeléssel, így a tervezett sota csúcsok közelében lévõ geoládáknak is utána kellett néznem. Persze a közelben lévõ hegyek jöhettek szóba. A térkép böngészése, a sok élménybeszámoló elolvasása és az idõjárás elõrejelzés megtekintése után a választásom az általam már ismert két várra, a Rezire és a Tátikára esett, valamint 3 geoládára a közelben.

Az autót Rezi faluban, a Petõfi Sándor utca végén tettük le. Zsuzsival nyáron a Vár utca felõl közelítettük meg a várat, amin egészen a romok parkolójáig fel lehet menni autóval, de ennyi esõ után most nem akartam autózni a földes úton, nehogy traktorost kelljen hívni. Meg amúgy is, kirándulni gyalog kell. Érdekes, hogy a vár és a csúcskõ nem egy helyen van. Annak idején ezért is nem láthattam a csúcskövet. Most, hogy rádiózni jöttem, mindenféleképpen meg akartam keresni. Aktiválás után természetesen a várat is megnéztük.

Az elsõ jelzés a vár felé. Ezen az úton lehet az ND-014-et is meghódítani. A csúcskõig majdnem végig, jól járható földes út vezet. Sétálás közben Anyával telefonon egyeztetük, hogy éppen merre járunk, amikor váratlanul hatalmas hanggal, tõlem egy méterre se az árokból egy fácán megijedt a hangomtól és felrepült. Szerencsére nem felém, de úgy gondolom, hogy én ijedtem meg jobban, mert a telefonom majdnem a pocsolyában landolt.

GPS nélkül a Google Earth gondos tanulmányozása és a kinyomtatott kép alapján találtuk meg a Rezi-tetõ legmagasabb pontjának jelölését. Elég nehéz volt felmászni rá, mert a tüskék bokrok megnehezítették a megközelítését. Amikor leugrottam róla, a nadrágom majdnem ott maradt az egyiken.

A tervezett idõt percre pontosan tartottuk. A csúcskõtõl 5 méterre állítottuk fel a pecabotot.

Elég hideg és nedves volt a talaj. Szerencsére a múltkori sotázásnál a táskában felejtettem a ruhát, amit Zsuzsitól kaptam, hogy arra üljek. Ahhoz, hogy a sûrû ütemtervet tartani tudjuk csak 7 megán aktiváltam ezt a hegyet. A hétköznap és a kora délelõtt miatt 20 összeköttetés után fogytak el az állomások. Köztük két HA (7UG, 3FLA) és egy S2S.

Aktiválás után visszatértünk a kényelmesen járható földes útra és a vár irányába folytattuk az utunkat a kék „L” jelzést követve.

Ez a tábla az elsõ parkolót jelöli. A másik 600 méterre van. Ha valaki eddig autóval jön, egy óra gyaloglást spórol meg. Innét gyalog le lehet vágni az utat, így már csak 300 méter a vár.

A vár elõtt megtaláltuk az e napra tervezett 3 geoládák közül az elsõt.

A vár nagyon átalakult nyár óta. Nagyon szép tetõszerkezetet kapott.

Érdekes tábla ez. Néhány vár irányát és távolságát mutatja.

A legnagyobb épségben maradt fal.

Mögöttem, következõ célpontunk a Tátika látható.

Gyönyörû volt a táj. Meseszép õszi színekben pompázott az erdõ.

Az 5 pontos napi tervbõl az elsõ kettõt teljesítettük. A soron következõ harmadik a betyár sírok meglátogatása volt. Rezitõl néhány kilométerre a Betyár-csárda mellett található. Itt volt a következõ geoláda.

Vak Illés és Kõkes Pista betyárok Gyõr, Sopron és Veszprém megyék területén garázdálkodtak. Miután a Bakony erdeibõl menekülniük kellett, átjöttek Zalába, ahol hamar hírhedt betyárokká váltak. A csárda közelében lévõ szõlõhegyen a pandúrok körbefogták a betyárokat és menekülés közben agyonlõtték õket. Vak Illést és Kõkes Pistát a Gyöngyösi csárda közelében, közvetlenül az országút mellett temették közös sírba. Emléküket a még ma is látható kövekkel körberakott nyárfa keresztek és nevükkel faragott kõtábla õrzi.

A sírok után megkerestük a ládát is. Eddig nagyon jól sikerült a nap. Következett a Tátika aktiválása és az utolsó láda megkeresése.

A betyársírokat elhagyva Zalaszántó felé vettük az irányt. Az útról már jól látszott az ND-004, azaz a Tátika.

Zalaszántót elhagyva, 2 km után mentünk be az erdõbe, ahol a tábla mutatja a vár irányát.

Követtük az Országos Kék Túra jelzett útvonalát. Néha igencsak lihegve. Legközelebb nem menet közben fogjuk megenni a sota szendvicseket, ezt is megállapítottam. A fél órás úton komoly emelkedõt kellett leküzdeni.

Már „jóbarátnak” számít a sokszor látott ganajtúró bogár. Általában amerre sotázunk, egyet biztos látunk.

A csúcs elõtt a harmadik, egyben utolsó ládánkat is megtaláltuk.

Az utolsó kaptató elõtt még pihentünk egyet. Igen jó helyen van ez a pad.

Egy éve, amikor itt fagyoskodtam Apával, amikor annyira hideg volt, hogy egy órán keresztül sem sikerült tûzet gyújtanom, mert a rózsaszín begyújtós nem akart meggyulladni és amikor elõször beszéltem 5LV Viktorral és 5MA Lacival – akkor õk is sotáztak - még nem így nézett ki a rom. Azóta letisztították a területet a bokroktól, körbefalazták a várat... Alig akartam ráismerni. Jó érzés volt látni, hogy törõdnek a vele.

A már elmaradhatatlan csúcskõves kép.

2 órával elõbb ideértünk, mint terveztem. Így most mind a két sávon rádióztam (7 és 14 megán). 41 összeköttetést sikerült csinálnom. Köztük 3 HA (5TI, 5LV – Viktor és 3HK). Már megszoktam, hogy amikor Viktorral beszélek, õ is sotázik. Most furcsa volt a /P nélküli hívójel. Majdnem mondtam is a hívójele után. A legtávolabbi most egy kanadai hívójel, VE1WT volt. Nagyszerû helyem volt. Örültem az asztalnak és a padoknak. Nincsen semmi bajom azzal, ha a földön kell ülnöm sotázás közben, de most jól esett a kényelmes QTH. Hiányoltam viszont a többi turistát. A szép idõ ellenére a Tátikán csak mi voltunk.

A kis FT-857 ismét nagyon jól dolgozott. Kiváló rádió a sotázáshoz.

Sikerült leérnünk az autóhoz sötétedés elõtt. Mivel siettünk haza focizni, ezért nem maradt idõ arra, hogy Gabinak megmutassam a közelben lévõ Sztupát.

Mivel én voltam a sofõr, nem tudtam inni a sörbõl, amit Gabi barátom hozott. De lehet, hogy én jártam jobban, mert egész nap, rádiózás közben is, akárhányszor körbe néztem, hogy Gabi hol van, mit csinál, állandóan azt láttam, hogy valamelyik bokorban áll. A hideg szél és a sör együtt nem éppen kellemes. Úgy érzem a következõ túrákra már forralt bort kell vinnünk. Hiába lassan itt a tél. Ezek ellenére is eredményes nap áll mögöttünk. Két aktivált hegy, mindegyiken gyönyörû várrom és 3 megtalált geoláda. Sokat mentünk, hogy teljesítsük az ütemtervemet, de azt hiszem megérte a sok tervezést és elõkészületet. Annak ellenére is, hogy mindkettõnknek szétment a térde. Érdekes is volt ezután focizni. De ennyi idõsen ezeket még bírnunk kell. 73! 3LV – Libás Vili


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA3LV
Érintett SOTA csúcsok: ND-014 - Rezi-tető (Rezi, 431 m ASL); QRA: JN86OU93, 1 pont, HAFF-010 ND-004 - Tátika (Zalaszántó, 410 m ASL); QRA: JN86PV17, 1 pont, HAFF-010
Gabi barátomtól jött az ötlet, miközben Facebookon chateltünk egymással. Kérdezte tõlem, hogy mivel nagyon ráérünk, nem csinálunk-e valamit. Felmerült a pecázás ötlete is, de én a sotázást javasoltam. Persze hozzátettem, hogyha neki ez nem unalmas, csak akkor menjünk. Mert ugye tudjuk, hogy aki nem rádiózik, annak lehet unalmas az az idõ, amit mi rádióamatõrök a hobbinkkal eltöltünk. Együtt már voltunk sotázni - a József-hegyen és a Hochlantschon – így tudta, hogy mi várhat rá. Gabinak tetszett az ötlet, így a pecázás helyett a sotázást választottuk, aminek én nagyon örültem. (mondjuk a sült halat is megenném már)
	Mivel rossz idõ volt, amikor megbeszéltük, hogy menni fogunk, így maradt idõm, hogy rendesen megtervezzem a kirándulásunkat. Csak meg kellett várnunk azt a napot, amikor nem esik az esõ. Lázas tervezés következett részemrõl, hogy melyik két hegy legyen a soron következõ. Mivel a sotázást már régen összekötöttem a geocashingeléssel, így a tervezett sota csúcsok közelében lévõ geoládáknak is utána kellett néznem. Persze a közelben lévõ hegyek jöhettek szóba. A térkép böngészése, a sok élménybeszámoló elolvasása és az idõjárás elõrejelzés megtekintése után a választásom az általam már ismert két várra, a Rezire és a Tátikára esett, valamint 3 geoládára a közelben.
Az autót Rezi faluban, a Petõfi Sándor utca végén tettük le. Zsuzsival nyáron a Vár utca felõl közelítettük meg a várat, amin egészen a romok parkolójáig fel lehet menni autóval, de ennyi esõ után most nem akartam autózni a földes úton, nehogy traktorost kelljen hívni. Meg amúgy is, kirándulni gyalog kell. Érdekes, hogy a vár és a csúcskõ nem egy helyen van. Annak idején ezért is nem láthattam a csúcskövet. Most, hogy rádiózni jöttem, mindenféleképpen meg akartam keresni. Aktiválás után természetesen a várat is megnéztük.
	Az elsõ jelzés a vár felé. Ezen az úton lehet az ND-014-et is meghódítani. A csúcskõig majdnem végig, jól járható földes út vezet. Sétálás közben Anyával telefonon egyeztetük, hogy éppen merre járunk, amikor váratlanul hatalmas hanggal, tõlem egy méterre se az árokból egy fácán megijedt a hangomtól és felrepült. Szerencsére nem felém, de úgy gondolom, hogy én ijedtem meg jobban, mert a telefonom majdnem a pocsolyában landolt.
GPS nélkül a Google Earth gondos tanulmányozása és a kinyomtatott kép alapján találtuk meg a Rezi-tetõ legmagasabb pontjának jelölését. Elég nehéz volt felmászni rá, mert a tüskék bokrok megnehezítették a megközelítését. Amikor leugrottam róla, a nadrágom majdnem ott maradt az egyiken.
	A tervezett idõt percre pontosan tartottuk. A csúcskõtõl 5 méterre állítottuk fel a pecabotot.
Elég hideg és nedves volt a talaj. Szerencsére a múltkori sotázásnál a táskában felejtettem a ruhát, amit Zsuzsitól kaptam, hogy arra üljek. Ahhoz, hogy a sûrû ütemtervet tartani tudjuk csak 7 megán aktiváltam ezt a hegyet. A hétköznap és a kora délelõtt miatt 20 összeköttetés után fogytak el az állomások. Köztük két HA (7UG, 3FLA) és egy S2S.
	Aktiválás után visszatértünk a kényelmesen járható földes útra és a vár irányába folytattuk az utunkat a kék „L” jelzést követve.
Ez a tábla az elsõ parkolót jelöli. A másik 600 méterre van. Ha valaki eddig autóval jön, egy óra gyaloglást spórol meg. Innét gyalog le lehet vágni az utat, így már csak 300 méter a vár.
	A vár elõtt megtaláltuk az e napra tervezett 3 geoládák közül az elsõt.
A vár nagyon átalakult nyár óta. Nagyon szép tetõszerkezetet kapott.
	Érdekes tábla ez. Néhány vár irányát és távolságát mutatja.
A legnagyobb épségben maradt fal.
	Mögöttem, következõ célpontunk a Tátika látható.
Gyönyörû volt a táj. Meseszép õszi színekben pompázott az erdõ.
	Az 5 pontos napi tervbõl az elsõ kettõt teljesítettük. A soron következõ harmadik a betyár sírok meglátogatása volt. Rezitõl néhány kilométerre a Betyár-csárda mellett található. Itt volt a következõ geoláda.
Vak Illés és Kõkes Pista betyárok Gyõr, Sopron és Veszprém megyék területén garázdálkodtak. Miután a Bakony erdeibõl menekülniük kellett, átjöttek Zalába, ahol hamar hírhedt betyárokká váltak. A csárda közelében lévõ szõlõhegyen a pandúrok körbefogták a betyárokat és menekülés közben agyonlõtték õket. Vak Illést és Kõkes Pistát a Gyöngyösi csárda közelében, közvetlenül az országút mellett temették közös sírba. Emléküket a még ma is látható kövekkel körberakott nyárfa keresztek és nevükkel faragott kõtábla õrzi.
	A sírok után megkerestük a ládát is. Eddig nagyon jól sikerült a nap. Következett a Tátika aktiválása és az utolsó láda megkeresése.
A betyársírokat elhagyva Zalaszántó felé vettük az irányt. Az útról már jól látszott az ND-004, azaz a Tátika.
	Zalaszántót elhagyva, 2 km után mentünk be az erdõbe, ahol a tábla mutatja a vár irányát.
Követtük az Országos Kék Túra jelzett útvonalát. Néha igencsak lihegve. Legközelebb nem menet közben fogjuk megenni a sota szendvicseket, ezt is megállapítottam. A fél órás úton komoly emelkedõt kellett leküzdeni.
	Már „jóbarátnak” számít a sokszor látott ganajtúró bogár. Általában amerre sotázunk, egyet biztos látunk.
A csúcs elõtt a harmadik, egyben utolsó ládánkat is megtaláltuk.
	Az utolsó kaptató elõtt még pihentünk egyet. Igen jó helyen van ez a pad.
Egy éve, amikor itt fagyoskodtam Apával, amikor annyira hideg volt, hogy egy órán keresztül sem sikerült tûzet gyújtanom, mert a rózsaszín begyújtós nem akart meggyulladni és amikor elõször beszéltem 5LV Viktorral és 5MA Lacival – akkor õk is sotáztak - még nem így nézett ki a rom. Azóta letisztították a területet a bokroktól, körbefalazták a várat... Alig akartam ráismerni. Jó érzés volt látni, hogy törõdnek a vele.
	A már elmaradhatatlan csúcskõves kép.
2 órával elõbb ideértünk, mint terveztem. Így most mind a két sávon rádióztam (7 és 14 megán). 41 összeköttetést sikerült csinálnom. Köztük 3 HA (5TI, 5LV – Viktor és 3HK). Már megszoktam, hogy amikor Viktorral beszélek, õ is sotázik. Most furcsa volt a /P nélküli hívójel. Majdnem mondtam is a hívójele után. A legtávolabbi most egy kanadai hívójel, VE1WT volt. Nagyszerû helyem volt. Örültem az asztalnak és a padoknak. Nincsen semmi bajom azzal, ha a földön kell ülnöm sotázás közben, de most jól esett a kényelmes QTH. Hiányoltam viszont a többi turistát. A szép idõ ellenére a Tátikán csak mi voltunk.
	A kis FT-857 ismét nagyon jól dolgozott. Kiváló rádió a sotázáshoz.
Sikerült leérnünk az autóhoz sötétedés elõtt. Mivel siettünk haza focizni, ezért nem maradt idõ arra, hogy Gabinak megmutassam a közelben lévõ Sztupát.
Mivel én voltam a sofõr, nem tudtam inni a sörbõl, amit Gabi barátom hozott. De lehet, hogy én jártam jobban, mert egész nap, rádiózás közben is, akárhányszor körbe néztem, hogy Gabi hol van, mit csinál, állandóan azt láttam, hogy valamelyik bokorban áll. A hideg szél és a sör együtt nem éppen kellemes. Úgy érzem a következõ túrákra már forralt bort kell vinnünk. Hiába lassan itt a tél. Ezek ellenére is eredményes nap áll mögöttünk. Két aktivált hegy, mindegyiken gyönyörû várrom és 3 megtalált geoláda. Sokat mentünk, hogy teljesítsük az ütemtervemet, de azt hiszem megérte a sok tervezést és elõkészületet. Annak ellenére is, hogy mindkettõnknek szétment a térde. Érdekes is volt ezután focizni. De ennyi idõsen ezeket még bírnunk kell. 73! 3LV – Libás Vili

Utolsó módosítás: 2012-11-13 18:34

(153 megtekintés)