Magányos aktiválás a Bakonyban, 1. nap

Borbély Balázs, HA3LV - 2012-11-22

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA3LV

Érintett SOTA csúcsok:
KD-045 - Ámos-hegy (Eplény, 525 m ASL); QRA: JN87XE17, 2 pont
KD-047 - Tunyok-hegy (Eplény, 504 m ASL); QRA: JN87XF54, 2 pont

Zsuzsi a hét elején mondta nekem, hogy valószínû a hét második felében pár napra el kell majd mennünk a testvéréhez Veszprémbe. Nem kellett több, el is kezdtem tervezgetni. Nézegettem a Veszprémhez közeli hegyeket és az élménybeszámolókat. Kétnapi sotázásra gondoltam, napi két heggyel. Messze nem akartam menni Veszprémtõl, így a közelebbiek voltak elõnyben. Választásom elsõ napjára az eplényi síparadicsomhoz tartozó Ámos-hegyre és a közelében lévõ Tunyok-hegyre esett. A második napra pedig az ellenkezõ irányban lévõ Üsti-hegy és az érdekes nevû Mög-szeg lett. A 4 hegyrõl megszerezhetõ 8 sotás pont és az 5 geoláda - amit kinéztem az útvonalamra - elég csábítónak hangzott. Úgy is alakult, hogy mennünk kellett, így amikor a ruháimat összeszedtem, természetesen a sotás felszerelést is összepakoltam.

Ahogy terveztem, reggel fél 9-kor már úton is voltam. Az idõjárás sajnos nem volt a legkedvezõbb a sotázáshoz. Amikor terveztem a túrát természetesen megnéztem az idõjárás elõrejelzést is. Borús idõt írt, de ködrõl szó sem volt, fõleg nem ekkoráról. Mindegy gondoltam, ha már eljöhettem Veszprémbe, nem fogok visszafordulni.

Eplénybõl indítottam a KD-045 meghódítását, azaz az Ámos-hegyet. A Fõútról jobbra, az Ámos-hegyi vasútsor utcába kanyarodtam le és raktam le az autót a parkolóban, rögtön a vasúti átjáró után.

Indulás elõtt még megnéztem ezeket a turista táblákat. Ezt a térképet összehasonlítottam az én Google Earth-rõl kinyomtatott térképemmel. A tábla szerint le tudtam volna vágni az utat és nem kellett volna annyit gyalogolni, de mivel ismeretlen helyen voltam, így inkább az én jól betanult utamat követtem.

Ez a kapu az Ámos-hegyi pihenõerdõ bejárata. A „mindkét irányból behajtani tilos” tábla alatti kiegészítõ tábla szerint, intenzív vadászat folyik. Ekkor, ebben a pillanatban nem foglalkoztam ezzel. A sotavér, az sotavér, gondoltam.

Egy kisebb emelkedõt leküzdve, ehhez az elágazóhoz érkeztem. Itt kell a jobb oldali utat választani. Azt meg kell említenem, hogy viszonylag korán reggel, picit megviselt ez az elsõ emelkedõ. Még lehet nem ébredtem fel ehhez elég rendesen.

A piros turista jelzést kell követni egy darabig. Az út már szinte alig emelkedik. Könnyû a terep.

A magasfeszültségû vezetékek alatt megy a turista út. Zizegtek is rendesen a ködben. Elég félelmetes volt. Szedtem is a lábam rendesen, hogy minél-elõbb elmenjek alattuk. A Tátikán volt ugyanilyen élményem Apával tavaly télen.

Ahol a turistaút a kilátóhoz elkanyarodik balra, ott mentem jobbra ezen a földes úton, ami késõbb balra kanyarodik el és visz a csúcskõ felé. De... Az út jobb oldalán a fák között feltûnt egy vaddisznó. Az elsõ reakcióm az volt, hogy odakaptam a vállamra akasztott pecabothoz, mintha az puska lenne. Aztán rájöttem, hogy ezzel lõni nem fogok tudni, így egy fa mögé futottam. Percekig mozdulni sem mertem. Ráadásul pont a csúcskõ irányába ment tovább, amerre nekem is kellett volna mennem. Itt döntöttem úgy, mivel nem voltam messze a kõtõl, inkább nem keresem meg. Annyira nem is fontos az, gondoltam.

Visszafordultam és egy farakáson rendezkedtem be. Nem volt elég izgalom a vaddisznó, még az antenna is elszakadt, ahogy toltam fel a pecabotot. 5-10 perc szerencsétlenkedés után sikerült megjavítanom. Itt már megállapítottam, hogy egyedül nem olyan jó sotázni. A szigszalag nem tapadásából és megmerevedésébõl pedig azt, hogy jön a tél. Végül 31 QSO-t sikerült csinálnom 7 megán, köztük 4 HA (3FLA, 7UG, 3HK és 5LV). Meglepõ volt, hogy az antenna szerelés után milyen remek riportokat kaptam. Csupa 5 9 plusszokat. Miközben rádióztam, többször is hallottam puskalövéseket. Gondoltam, lelõtték a cocámat.

Az aktiválás után megkerestem a kilátót, ami ekkora ködben alig látszódott.

Megnéztem még a sífelvonókat, megkerestem a geoládát és siettem le az autóhoz. Másik úton, mint amelyiken feljöttem, mert nem akartam a vadászok golyói elé kerülni.

Lefelé találkoztam a már többször is látott „barátommal”.

Az autóhoz nagy megkönnyebbülés volt visszaérni. Végre biztonságban érezhettem magam újra. A délutáni csúcsom a KD-047, azaz a Tunyok-hegy következett. Eplényt Olaszfalu felé elhagyva indultam el. Olaszfalu után Felsõpere, majd Alsópere következett. Ez az erdõ közepén lévõ kis falu – ha egyáltalán falu, mivel csak 3-4 házat láttam – ismerõs hely volt számomra. Két éve ugyanis, itt csináltam meg a Közelítõgép kezelõi vizsgám gyakorlati részét.

A kis erdei falu jobb elsõ házánál raktam le az autót. Itt tértem rá a földes útra, ami egy hosszú folyamatos emelkedõ felfelé. Ezt a hegyet sem nehéz leküzdeni.

A tetõig felérve a piros jelzésen sétáltam ismét, mert ez az út az Ámos-hegyrõl jön és keresztezi a Tunyok-hegyet.

Felérve, letértem a jelzett turista útról, mert jobbra kellett fordulnom a csúcs felé. Gyönyörû erdõben követtem a földes utat, amíg egy õz meg nem ijesztett.

Ismét lemondtam a csúcskõ megkeresésérõl és gyorsan ezt a nem túl magas, magaslest választottam QTH-nak. Kezdtem nagyon azt érezni, hogy így novemberben, erre a tájra nem volt jó ötlet sotát tervezni.

Annak ellenére, hogy a csúcskõnél szerettem volna rádiózni, nagyon jó kis helyem volt. Ha puska is lett volna nálam, errõl a magaslesrõl, még vadat is lõhettem volna, mert nagyon jó rálátásom volt a tájra. A Tunyok-hegyi aktiválásom eredménye: 28 QSO, 1 S2S és 5 HA állomás (5AZC, 5LV, 5APA, 5TI, 5HY). Külön örültem 5 AZC Lajos hívásának – elõször el sem akartam hinni, hogy õ hív - mivel eddig a percig úgy gondoltam, hogy sosem fogok vele beszélni, mert tudtam, hogy õ a CW-t részesíti elõnyben, én meg a SSB-t. Nagy öröm volt számomra. Köszönet jár 5LV Viktornak, amiért beszélgetésünk után riasztotta az 5-ös körzetben lévõket. Jó volt beszélni ennyi magyar állomással.

Hazafelé Gyulafirátóton megálltam a 13. században épített, egyszerû román és kora gótikus stílusú, a premontrei szerzetesek számára épített templomromnál. A templom és monostor a török idõkig mûködött, majd a vidék elnéptelenedése után a 17. századtól folyamatosan pusztult. Napjainkban a templom és a kolostor néhány boltíves helyisége és több méter magas falainak részben rekonstruált részei láthatóak.

.

Nem volt veszélytelen a mai napi sotázásom a köd, a vadak és a vadászok miatt. Az biztos, hogy ezek után ilyen tájra egyedül nem fogok elindulni többet. A két hegyet azért sikerült megcsinálnom, igaz a csúcskövek helyett ma a magaslesek voltak elõnyben. A tervezett 3 geoláda közül csak kettõt sikerült megtalálnom, mivel az egyik vadászati területen volt és a délelõtti élmények után, inkább lemondtam róla. Azt nagyon sajnálom, hogy az Öreg-Futóné, a KD-007 nem fért bele a napba. 4 újabb ponttal, 2 megtalált geoládával és számtalan élménnyel a zsebemben siettem vissza Zsuzsiékhoz. Visszaérve hozzájuk, két hideg Heineken elfogyasztása közben meséltem Nekik az élményeimrõl. A QSO-k feltöltése után, ismét sikerült egy helyet elõrébb lépnem a ranglistán. 73! 3LV – Libás Vili


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA3LV
Érintett SOTA csúcsok: KD-045 - Ámos-hegy (Eplény, 525 m ASL); QRA: JN87XE17, 2 pont KD-047 - Tunyok-hegy (Eplény, 504 m ASL); QRA: JN87XF54, 2 pont
Zsuzsi a hét elején mondta nekem, hogy valószínû a hét második felében pár napra el kell majd mennünk a testvéréhez Veszprémbe. Nem kellett több, el is kezdtem tervezgetni. Nézegettem a Veszprémhez közeli hegyeket és az élménybeszámolókat. Kétnapi sotázásra gondoltam, napi két heggyel. Messze nem akartam menni Veszprémtõl, így a közelebbiek voltak elõnyben. Választásom elsõ napjára az eplényi síparadicsomhoz tartozó Ámos-hegyre és a közelében lévõ Tunyok-hegyre esett. A második napra pedig az ellenkezõ irányban lévõ Üsti-hegy és az érdekes nevû Mög-szeg lett. A 4 hegyrõl megszerezhetõ 8 sotás pont és az 5 geoláda - amit kinéztem az útvonalamra - elég csábítónak hangzott. Úgy is alakult, hogy mennünk kellett, így amikor a ruháimat összeszedtem, természetesen a sotás felszerelést is összepakoltam.
	Ahogy terveztem, reggel fél 9-kor már úton is voltam. Az idõjárás sajnos nem volt a legkedvezõbb a sotázáshoz. Amikor terveztem a túrát természetesen megnéztem az idõjárás elõrejelzést is. Borús idõt írt, de ködrõl szó sem volt, fõleg nem ekkoráról. Mindegy gondoltam, ha már eljöhettem Veszprémbe, nem fogok visszafordulni.
Eplénybõl indítottam a KD-045 meghódítását, azaz az Ámos-hegyet. A Fõútról jobbra, az Ámos-hegyi vasútsor utcába kanyarodtam le és raktam le az autót a parkolóban, rögtön a vasúti átjáró után.
	Indulás elõtt még megnéztem ezeket a turista táblákat. Ezt a térképet összehasonlítottam az én Google Earth-rõl kinyomtatott térképemmel. A tábla szerint le tudtam volna vágni az utat és nem kellett volna annyit gyalogolni, de mivel ismeretlen helyen voltam, így inkább az én jól betanult utamat követtem.
Ez a kapu az Ámos-hegyi pihenõerdõ bejárata. A „mindkét irányból behajtani tilos” tábla alatti kiegészítõ tábla szerint, intenzív vadászat folyik. Ekkor, ebben a pillanatban nem foglalkoztam ezzel. A sotavér, az sotavér, gondoltam.
	Egy kisebb emelkedõt leküzdve, ehhez az elágazóhoz érkeztem. Itt kell a jobb oldali utat választani. Azt meg kell említenem, hogy viszonylag korán reggel, picit megviselt ez az elsõ emelkedõ. Még lehet nem ébredtem fel ehhez elég rendesen.
A piros turista jelzést kell követni egy darabig. Az út már szinte alig emelkedik. Könnyû a terep.
	A magasfeszültségû vezetékek alatt megy a turista út. Zizegtek is rendesen a ködben. Elég félelmetes volt. Szedtem is a lábam rendesen, hogy minél-elõbb elmenjek alattuk. A Tátikán volt ugyanilyen élményem Apával tavaly télen.
Ahol a turistaút a kilátóhoz elkanyarodik balra, ott mentem jobbra ezen a földes úton, ami késõbb balra kanyarodik el és visz a csúcskõ felé. De... Az út jobb oldalán a fák között feltûnt egy vaddisznó. Az elsõ reakcióm az volt, hogy odakaptam a vállamra akasztott pecabothoz, mintha az puska lenne. Aztán rájöttem, hogy ezzel lõni nem fogok tudni, így egy fa mögé futottam. Percekig mozdulni sem mertem. Ráadásul pont a csúcskõ irányába ment tovább, amerre nekem is kellett volna mennem. Itt döntöttem úgy, mivel nem voltam messze a kõtõl, inkább nem keresem meg. Annyira nem is fontos az, gondoltam.
	Visszafordultam és egy farakáson rendezkedtem be. Nem volt elég izgalom a vaddisznó, még az antenna is elszakadt, ahogy toltam fel a pecabotot. 5-10 perc szerencsétlenkedés után sikerült megjavítanom. Itt már megállapítottam, hogy egyedül nem olyan jó sotázni. A szigszalag nem tapadásából és megmerevedésébõl pedig azt, hogy jön a tél. Végül 31 QSO-t sikerült csinálnom 7 megán, köztük 4 HA (3FLA, 7UG, 3HK és 5LV). Meglepõ volt, hogy az antenna szerelés után milyen remek riportokat kaptam. Csupa 5 9 plusszokat. Miközben rádióztam, többször is hallottam puskalövéseket. Gondoltam, lelõtték a cocámat.
Az aktiválás után megkerestem a kilátót, ami ekkora ködben alig látszódott.
	Megnéztem még a sífelvonókat, megkerestem a geoládát és siettem le az autóhoz. Másik úton, mint amelyiken feljöttem, mert nem akartam a vadászok golyói elé kerülni.
Lefelé találkoztam a már többször is látott „barátommal”.
	Az autóhoz nagy megkönnyebbülés volt visszaérni. Végre biztonságban érezhettem magam újra. A délutáni csúcsom a KD-047, azaz a Tunyok-hegy következett. Eplényt Olaszfalu felé elhagyva indultam el. Olaszfalu után Felsõpere, majd Alsópere következett. Ez az erdõ közepén lévõ kis falu – ha egyáltalán falu, mivel csak 3-4 házat láttam – ismerõs hely volt számomra. Két éve ugyanis, itt csináltam meg a Közelítõgép kezelõi vizsgám gyakorlati részét.
A kis erdei falu jobb elsõ házánál raktam le az autót. Itt tértem rá a földes útra, ami egy hosszú folyamatos emelkedõ felfelé. Ezt a hegyet sem nehéz leküzdeni.
	A tetõig felérve a piros jelzésen sétáltam ismét, mert ez az út az Ámos-hegyrõl jön és keresztezi a Tunyok-hegyet.
Felérve, letértem a jelzett turista útról, mert jobbra kellett fordulnom a csúcs felé. Gyönyörû erdõben követtem a földes utat, amíg egy õz meg nem ijesztett.
	Ismét lemondtam a csúcskõ megkeresésérõl és gyorsan ezt a nem túl magas, magaslest választottam QTH-nak. Kezdtem nagyon azt érezni, hogy így novemberben, erre a tájra nem volt jó ötlet sotát tervezni.
Annak ellenére, hogy a csúcskõnél szerettem volna rádiózni, nagyon jó kis helyem volt. Ha puska is lett volna nálam, errõl a magaslesrõl, még vadat is lõhettem volna, mert nagyon jó rálátásom volt a tájra. A Tunyok-hegyi aktiválásom eredménye: 28 QSO, 1 S2S és 5 HA állomás (5AZC, 5LV, 5APA, 5TI, 5HY). Külön örültem 5 AZC Lajos hívásának – elõször el sem akartam hinni, hogy õ hív - mivel eddig a percig úgy gondoltam, hogy sosem fogok vele beszélni, mert tudtam, hogy õ a CW-t részesíti elõnyben, én meg a SSB-t. Nagy öröm volt számomra. Köszönet jár 5LV Viktornak, amiért beszélgetésünk után riasztotta az 5-ös körzetben lévõket. Jó volt beszélni ennyi magyar állomással.
	Hazafelé Gyulafirátóton megálltam a 13. században épített, egyszerû román és kora gótikus stílusú, a premontrei szerzetesek számára épített templomromnál. A templom és monostor a török idõkig mûködött, majd a vidék elnéptelenedése után a 17. századtól folyamatosan pusztult. Napjainkban a templom és a kolostor néhány boltíves helyisége és több méter magas falainak részben rekonstruált részei láthatóak.
.
Nem volt veszélytelen a mai napi sotázásom a köd, a vadak és a vadászok miatt. Az biztos, hogy ezek után ilyen tájra egyedül nem fogok elindulni többet. A két hegyet azért sikerült megcsinálnom, igaz a csúcskövek helyett ma a magaslesek voltak elõnyben. A tervezett 3 geoláda közül csak kettõt sikerült megtalálnom, mivel az egyik vadászati területen volt és a délelõtti élmények után, inkább lemondtam róla. Azt nagyon sajnálom, hogy az Öreg-Futóné, a KD-007 nem fért bele a napba. 4 újabb ponttal, 2 megtalált geoládával és számtalan élménnyel a zsebemben siettem vissza Zsuzsiékhoz. Visszaérve hozzájuk, két hideg Heineken elfogyasztása közben meséltem Nekik az élményeimrõl. A QSO-k feltöltése után, ismét sikerült egy helyet elõrébb lépnem a ranglistán. 73! 3LV – Libás Vili

Utolsó módosítás: 2012-11-29 09:16

(97 megtekintés)