Aktiválás a messze földön is híres Badacsonyon

Borbély Balázs, HA3LV - 2012-12-10
Ajánlott turistatérkép: 4. Balaton térképe

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA3LV


Érintett SOTA csúcsok:
  KD-019 - Badacsony (Badacsony, 437 m ASL); QRA: JN86RT92, 1 pont, HAFF-010


Az elõzõ sotázásomat kipihenve - ami a kalandos Bakonyban volt – ültem a laptop elõtt. Mint minden nap, most is a Sotawatch-ot nézegettem. Láttam a „kollégákat” beírva sotára. Úgy gondoltam, ha már nem mehetek sotázni, megcsinálom õket. Két napra OE5HCE - Christian volt beírva németországi sotázásra. Irigykedve is néztem. Elsõ nap beszéltem is vele mindkét hegyrõl. Itt jött az ötlet, hogy az összeköttetéseket felviszem a Sotawatchra, mint Chaser. Eddig ez nem nagyon érdekelt, mivel én inkább az aktiválást részesítem elõnyben, de mivel nem mehettem sotázni, gondoltam ez is valami. Felvittem a Christiannal készített két összeköttetést és egy másik spanyol „kollegával” készítettet. Gondoltam megnézem a Chaser ranglistát. Tudtam, hogy valahol a végén vagyok a magyarországi ranglistának, de meglepetésemre nem az utolsó helyen voltam. Ekkor jutott eszembe, hogy sotázásaim alkalmával csináltam pár S2S összeköttetést és ezek is pontokat érnek. Gyorsan fel is vittem az adatbázisba. Így két nap alatt máris a ranglista középmezõnyébe kerültem. Nagyon megörültem. Este, HA1DG – Gabinak már küldtem is az emailt a sotás diploma, Figyelõ fokozatának megkérésére. Másnap, Christian másik két hegycsúcs aktiválását is sikeresen megcsináltam, de itt már az ismerõs hívójeleket hallva, olyan érzés töltött el, hogy nekem is mennem kell sotázni, hogy ismét rám is vadásszanak. El is döntöttem, hogy valamelyik közeli hegyre, valamelyik Barátommal menni fogunk. Ki is néztem a hegyet, ami most a Badacsony, azaz a KD-019 lett. Eredetileg, Mikulás-napi sotázásnak indult, mivel december 6-ára terveztem a hegy sotás meghódítását. Elõzõ este, Zsuzsi itt aludt nálam. Reggel visszavittem Nagykanizsára és úgy terveztem, hogy miután hazaérek, összepakolom a cuccomat és megyek a Badacsonyra. Sajnos az idõjárás közbeszólt. Hatalmas nagy köd volt aznap. Körbe telefonáltam a Barátaimat, hogy ki tartana velem és mivel senki sem ért rá és a köd is hatalmas volt, lemondtam a Badacsony meghódításáról, pedig már kezdtem átöltözni és a felszerelés is össze volt félig pakolva. Átgondoltam a dolgokat – eszembe jutott a Bakony ködös élményei – és lemondtam róla. Eljött a hétvége, amit Kanizsán töltöttem. Az ígért hó, amit az idõjárás elõrejelzésekben említettek, meg is jött. Kezdtem lemondani arról, hogy mehessek sotázni. Vasárnap viszont gyönyörû szép idõ volt. Tudtam, hogy Balázs barátom hétfõn szabadságon lesz, így csak abban kellett bíznom, hogy a vasárnapi jó idõ, hétfõn is meglegyen és mehessünk.


HA5LV Viktornak, egy hónappal ezelõtt büszkén mutattam, hogy a szobám ablakából látszik a Badacsony. Mikulás napján ez így nézett ki.
Izgatottan keltem fel hétfõn reggel, vajon az ablakomból kinézve látni fogom-e a hegyet. Szerencsére gyönyörû napsütéses sotás napra ébredtem. Így nem volt kérdéses az indulás. Gyorsan összepakoltuk a felszerelést, beírtam magam a sotawatchra és már indultunk is. (A távolban a Badacsony, mindenki által ismert alakja látható.)
Mint mindegyik sotázás, ez is a szokásos procedúrával kezdõdött. Most Keszthelyen volt rá szükség. Igen, arról a fránya tankolásról van szó. (2012.12.10-én 403 Ft/l)
Balázs Barátomnak útközben megmutattam a leendõ útvonalunkat, hogy neki se legyen ismeretlen a terep.
Keszthely után, Balatongyörökön a gyönyörû napsütésben már megmutatta magát a KD-019, azaz a Káli-medence leghíresebb hegye, a Badacsony.
A szigligeti vár mellett vezetett utunk.
45 perc múlva már a Balaton északi oldalán voltunk a hegy lábánál. A Badacsony egy unikum. Gondolom ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül. Meghatározó pont a Balatonnál. Nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki életében legalább egyszer ne lett volna fent a tetején, vagy ne jöjjön el ide. Ne ismerné a Kisfaludy-ház védjegyévé vált hatalmas sárga napernyõket, a Szerelmesek rózsakövét, vagy a Ranolder-keresztet. Említhetném még a dzsippeket, amikkel sofõrjeik õrült módon közlekednek a vendégekkel. A Rizlingsort és a finom hekket. Természetesen ott van a Katamarán is. Ki ne jött volna át vele Fonyódról május 1-jén, hogy átborozza a napot. Most így decemberben, ennél szebb idõt nem is kívánhattam volna, e hegy sotás aktiválására.
Mivel tél van és a borkóstolásra alkalmas borozok már rég bezártak, így nem a Rizling sorról indultunk. Pedig most is szívesen végigmentem volna az ismert úton a Kisfaludy-ház felé, majd a Rózsakõ érintésével fel a tetõre. Közben megálltunk volna az összes pincénél és ittunk volna egy-egy deci finom Olaszrizlinget, vagy Muskotályost, esetleg Szürkebarátot. De, majd nyáron visszajövünk – mert Nekünk, Balaton-parti embereknek kötelezõ szezonban legalább egyszer a Badacsonyon lenni – és akkor majd bepótoljuk. Eredetileg úgy terveztem, hogy Krisztián barátom nyaralójánál rakom le az autót Badacsonytomajon. De a mellékutcák havasak voltak és nem akartam a szûk utcában hagyni az autót, nehogy valaki belecsússzon. Így visszajöttünk a tomaji bazalt templomhoz és a plébánia elõtt hagytuk az autót. Gondoltam ott fentrõl is vigyáznak rá.
Európában mindösszesen két bazaltból épült templom van. Az egyik – a Szent Imre templom - itt található Badacsonytomajon. Akárhányszor itt járok, mindig megcsodálom, hogy milyen gyönyörû.
Hátizsákjainkat felvettük, gyorsan megreggeliztünk, leellenõriztük az útvonalunkat és már indultunk is.
A sárga jelzésen indultunk el, ami a templomtól indul és érinti a Klastrom-kútat, a II. János Pál emlékhelyet és a Kõkaput. Ez átmegy a piros körbe, majd rátér a Országos Kéktúra útvonalára.
A templom után 100 méterre található egy I. világháborús temetõ. Itt kell jobbra kanyarodni és már emelkedik is az út.
A fák régen ledobták faleveleiket, ezért már korán megmutatta magát az aznapi célunk.
Az út végig szépen ki van táblázva. Nem lehet eltévedni.
Régi cselédházak maradványai. Mamám is itt lakott nagyon-nagyon régen.
II.János Pál emlékhely
és a Klastrom-kút.
Ezután egy kis darabon a „Japán-zászlót” kell követni az Országos Kék-ig.
A Kõkapu bejárata. Gyorsan, de nem olyan könnyen lehet a magasságot leküzdeni ezen az úton, amit két oldalról kõbõl kirakott fal véd.
A Kõkapu után már majdnem a hegy tetején vagyunk. Ettõl a ponttól már nem emelkedik sokat a hegy. Itt kellett balra kanyarodnunk az új Kisfaludy kilátó felé. Itt már az Országos Kék Túra jelölésén vagyunk. Itt szólalt meg a telefonom és hittem azt hogy 5LV Viktor hív, mert induláskor hívtam telefonon, hogy értesítsem az aktiválásomról és tudjunk majd összeköttetést csinálni és nem értem el. De nem õ hívott.
Egy utolsó enyhe emelkedõ leküzdése után...
...már fent is vagyunk az új kilátónál, amit 2009-ben 98 millió forintért csináltak. A régi valóban életveszélyes volt már, de egy picit túlzásnak tartom ezt az összeget.
Ezt a csúcskövet nem kell keresgélni. GPS nélkül is könnyen megtalálható, mivel ott van a kilátó elõtt.
Amíg én a rádiót raktam össze...
...Balázs, alig veszélyes módon a toronyhoz erõsítette a J-antennát 2 méterre. Most elhoztam magammal ezt az antennát is, mert kiszerettem volna próbálni a 2métert.
A tervezett idõre elkészültünk. Nagyon nehezen találtam normális helyet a sávban, mert nagyon sokan rádióztak és a torony vas szerkezete is picit zavart. Nehezen is akart beindulni. Meg is ijedtem, hogy még a 4 összeköttetés sem fog összejönni – ilyen még nem volt - de aztán beindult. Igaz nem annyira mint vártam. 7 megán 26 QSO, 14 megán 18 QSO, 2méteren 1 QSO Jó volt ismét beszélni a már ismert és szokásos amatõrtársakkal, valamint a szintén sotázó G4AFI/P-vel a G/SC-007-rõl – meg is említettem neki viccesen, a James Bond számot – így lett egy S2S QSO is. A magyar állomások 7UG, 3HK, 3FLA, 5TI és 1DTN/M volt. Több összeköttetésre számítottam, de most ennyi jutott nekem. 1 órát görnyettem a torony lábánál. A végére már teljesen átfagytam és megértem kiegyenesedni. 5TI Pista kérdezte is hogy milyen idõnk van. Mondtam neki, hogy nincs a hideggel nagy probléma, mert gyönyörû idõnk van, csak a forralt bor hiányzik. Pista gratulált még a legutóbbi Sotás Diplomámhoz, amit itt is köszönök neki, mert jól esett!
Nagyon szép idõnk volt. Öröm volt a szabadban lenni. Leülni a padokra nem tudtam, mert jeges-fagyos-havas volt mind. Ezért voltam a torony lábánál. Na meg persze azért, mert a padok fölött fák voltak és nem tudtam volna az antennát kihúzni. Jó lett volna még egy nagy tûzet rakni és szalonnát sütni. De erre most nem volt idõnk.
Az aktiválás után felmentünk a toronyba is. Egy csigalépcsõ vezet fel a tetejére, ahonnét...
...gyönyörû kilátás nyílik a Balatonra...
...és a Káli-medence sotás hegyeire. A Gulácsra KD-027, a Csobáncra KD-030, a Tóti-hegyre KD-035 és még sorolhatnám.
A J-antennás kísérletem nem sikerült. Az okot inkább nem részletezem, mert az én tudatlanságomból fakadt. Maradt a kézi rádió a kilátó tetejébõl. 145.400-on próbáltam 1ZY Csaba barátomat hívni, de nem jelentkezett. Helyette 1DTN/M-el sikerült beszélnem. Senki más nem volt. Szomorú, hogy a 2méter már régóta kezd kihalni.
Fentrõl vettem észre ezt a furcsaságot. Amikor rádióztam, a szemem sarkában láttam, hogy Balázs barátom fel-alá járkál. Én akkor azt hittem a hideg miatt mászkál. Itt jöttem rá, hogy csak hülyéskedett és ezt csinálta.
Nálam szokássá vált az ilyen típusú kép készítése. Az összes kiránduláson legalább egy ilyen képet csinál valaki, már csak a hülyéskedés miatt is. A hideg miatt, most is sokszor meg kellett állnunk.
A szokásos elköszönõ kép elkészítésével köszöntünk el a Badacsonytól.
Hazafelé Robi barátomat meglátogattuk Keszthelyen. Tartottunk neki egy gyors élménybeszámolót és a képek láttán nagyon fájt a szíve, hogy nem tudott velünk tartani. Megígérte, hogy legközelebb velünk tart. Szokásos, kedves vendégszeretetét köszönjük neki!
Siettünk haza, mert Anya születésnapja volt. Mire hazaértünk Zsuzsi is átért Kanizsáról. Sikerült úgy idõzítenünk, hogy egyszerre értünk haza. Jött a tortaevés ideje. Anyának kívánok itt is mégegyszer Boldog Születésnapot!
A figyelõ fokozat teljesítésével a 4 Gyalográdió Diploma közül már csak egy, a legmagasabb fokozat, azaz a Magyar Vándor hiányzik.


10 év inaktivitás után a sotázás által nyújtott élmények, a szabad levegõ, a természet szépsége és a jó kedv által eljutottam odáig, hogy felpezsdítem a HA3LV hívójelet a nagyvilágban. Ez az elmúlt fél évben is sikerült már. 4 sotás diploma, az eddig megszerzett 101 ponttal a 26. hely a magyar Activator ranglistán és a megszerzett 159 ponttal a 19. hely a magyar Chaser ranglistán. Remélem sikerül még újabb sotás túrát szerveznem ebben az évben. 73! 3LV - Balázs


Utolsó módosítás: 2012-12-17 21:44

(81 megtekintés)