Érintett SOTA csúcsok:
KD-027 - Gulács (Nemesgulács, 393 m ASL); QRA: JN86ST08, 1 pont, HAFF-010
Eljött a karácsony előtti hét a 2012-es évben. Balázs barátom már szabadságon volt. Hét elején lementünk futni és futás közben – valahol a 4. kör környékén – kérdezte, hogy mikor megyünk sotázni, mert ráér és az időkép szerint jó időt írtak - szokatlanul jó időt december ellenére – úgyhogy mehetnénk. Nem is gondolkodtam sotázáson, mert tudtam, hogy a két ünnep között 3HK – Apával menni fogunk pontvadászatra a Mecsekbe. De Balázstól ez a mondat is elég volt és már járt is az agyam. Pár előre megtervezett és kidolgozott sota útvonalam már van egy mappámban, így a kör végére már tudtam is, hogy hova fogunk menni. Pár hónapja terveztem egy sotázást, ami elmaradt, így ezt vettem most elő. Akkor úgy terveztem, hogy egy nap alatt két hegyet aktiválunk, a Gulácsot és a Tóti-hegyet. Most is így lett volna, de Zsuzsi eltudott velünk jönni és Ő csak 11 körül ért át hozzám, így a két hegy már nem fért volna bele a napba, a korai sötétedés miatt, amit már nagyon unok. Alig várom, hogy újra nyár legyen és több legyen a világos órák száma. De gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Szóval a két hegy közül a Gulácsot választottam, amin kb. 20 éve voltam utoljára és kedves emlékeim vannak róla. Akkor kis srác voltam. Apa bográcsozást szervezett a hegy tetejére 3FMA-ékkal. Hogy rádiót vittünk-e magunkkal, arra nem emlékszem, de kézit biztosan. Ha vittünk volna, akkor megelőztük volna a sota korát az biztos. A több emlékezetes történet közül, ami a legjobban megmaradt bennem az az, amikor a rossz idő miatt menekülnünk kellett haza a teli bográccsal együtt. Seggen csúszva, négy kéz láb ereszkedtünk le a hegyről a törmelékeken, miközben Én Apa ölében, a bogrács pedig Karesz ölében volt és én ordítva sírtam, hogy kinek volt ez a hülye ötlete, hogy ide jöjjünk. Hát, ez a túra azóta is emlegetve van. Akkor még a sota sem létezett. Persze most. Ha tehetném minden hétvégén mennék valamelyik sota csúcsra. Szóval a mai célpontunk a KD-027 lett.
Ide jöhet néhány záró gondolat