20 évvel később újra a Gulácson

Borbély Balázs, HA3LV - 2012-12-28
Ajánlott turistatérkép: 4. Balaton térképe

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA3LV


Érintett SOTA csúcsok:
  KD-027 - Gulács (Nemesgulács, 393 m ASL); QRA: JN86ST08, 1 pont, HAFF-010


Eljött a karácsony előtti hét a 2012-es évben. Balázs barátom már szabadságon volt. Hét elején lementünk futni és futás közben – valahol a 4. kör környékén – kérdezte, hogy mikor megyünk sotázni, mert ráér és az időkép szerint jó időt írtak - szokatlanul jó időt december ellenére – úgyhogy mehetnénk. Nem is gondolkodtam sotázáson, mert tudtam, hogy a két ünnep között 3HK – Apával menni fogunk pontvadászatra a Mecsekbe. De Balázstól ez a mondat is elég volt és már járt is az agyam. Pár előre megtervezett és kidolgozott sota útvonalam már van egy mappámban, így a kör végére már tudtam is, hogy hova fogunk menni. Pár hónapja terveztem egy sotázást, ami elmaradt, így ezt vettem most elő. Akkor úgy terveztem, hogy egy nap alatt két hegyet aktiválunk, a Gulácsot és a Tóti-hegyet. Most is így lett volna, de Zsuzsi eltudott velünk jönni és Ő csak 11 körül ért át hozzám, így a két hegy már nem fért volna bele a napba, a korai sötétedés miatt, amit már nagyon unok. Alig várom, hogy újra nyár legyen és több legyen a világos órák száma. De gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Szóval a két hegy közül a Gulácsot választottam, amin kb. 20 éve voltam utoljára és kedves emlékeim vannak róla. Akkor kis srác voltam. Apa bográcsozást szervezett a hegy tetejére 3FMA-ékkal. Hogy rádiót vittünk-e magunkkal, arra nem emlékszem, de kézit biztosan. Ha vittünk volna, akkor megelőztük volna a sota korát az biztos. A több emlékezetes történet közül, ami a legjobban megmaradt bennem az az, amikor a rossz idő miatt menekülnünk kellett haza a teli bográccsal együtt. Seggen csúszva, négy kéz láb ereszkedtünk le a hegyről a törmelékeken, miközben Én Apa ölében, a bogrács pedig Karesz ölében volt és én ordítva sírtam, hogy kinek volt ez a hülye ötlete, hogy ide jöjjünk. Hát, ez a túra azóta is emlegetve van. Akkor még a sota sem létezett. Persze most. Ha tehetném minden hétvégén mennék valamelyik sota csúcsra. Szóval a mai célpontunk a KD-027 lett.


Hozzám került egy 2m-es Icom mobil rádió, egy ICOM-2000H, amivel otthon a repülőket hallgatom. Gondoltam most elviszem magammal és az úton megpróbálok rádiózni. Ezért az autó tetejére feltettem egy mágnes talpas antennát. Mivel sofőröm is volt, Balázzsal ittunk egy sota indító pálinkát és a sört is bekészítettük az útra.
Nagyon szép időben indultunk el.
A keszthelyiek „tanyáján” 145.400-on próbáltam hívogatni 1ZY Csaba barátomat, de nem jelentkezett. Gondoltam elment horgászni. Csaba helyett egy másik keszthelyi amatőr társsal sikerült beszélnem – a hívójelére nem emlékszem - de amit szerettem volna, hogy egész úton rádiózni fogok nem jött össze. Se ezen a frekin, se a fonyódi átjátszón Bencén kívül nem volt senki. Hiába 2m-ről már „kihaltak” a rádióamatőrök.
Keszthelyt elhagyva, utunk a szigligeti vár mellett vezetett tovább.
Ügyes sofőröm, Zsuzsi mellett a KD-022, azaz a Szent György-hegy, a kormánytól jobbra pedig a kedvenc hegyem a KD-030, azaz a Csobánc látható. Imádom a Balaton északi oldalát.
Szigligetet elhagyva már jól látszódott előttünk a mai célunk, a KD-027, a Gulács.
A hegyet Nemesgulácsból közelítettük meg. A Templomcsapás utca végén egy lovardánál hagytuk az autót. Ahogy kiszálltunk az autóból nagyon rossz idő lett. A Csobánc felől csúnya felhők jöttek, fújt a szél és nagyon hideg lett. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy fent ennél jóval rosszabb lesz az idő, de nem aggódtam. Sotázni jöttünk, sotázni is fogunk. A mágnes talpas antennát beraktam az autóba nehogy ellopják, a felszerelést magunkhoz vettük és rátértünk a zöld jelzésű turistaútra, ami szépen csigalépcsőszerűen vezet fel a hegycsúcsra.
Az első szakasz nagyon sáros volt, szerencsére nem ezen az úton kellett tovább mennünk. Mivel ezen az úton terepjárók közlekednek elég rossz minőségű az út. 100 métert kellett mennünk ezen és letért róla a rendes „egynyomvonalas” turista út.
Itt már az Országos Kék Túra jelzését kell követni, ami érinti a Sér kutat.
A sáros talaj miatt néha csak négykézláb tudtunk haladni. Én többször is megcsúsztam és elfeküdtem a sárban.
De végig nagyon jó kis ösvényen lehet feljutni a csúcskőhöz.
Amikor visszakerültünk a Balaton felőli oldalra, megmutatta magát a Badacsony. Innét van az első kilátás és a teteje sincs már messze.
Nem sok hely van a tetején. Negyed óráig kerestem az antennának a megfelelő helyet. Ez idő alatt, Zsuzsi meg is találta a geoládát.
A csúcskőtől csak NY – DNY irányban van kilátás.
Még az autót is láttam. Ott van a kép közepén az útkereszteződésben a jobboldalon.
Következett egy kis tanakodás...
…aztán a segédeim kibontották az antennát...
...amíg én a pecabotot rögzítettem.
Persze a zászló nem maradhatott ki.
A csúcskőtől pár méterre, nagyon kényelmes QTH-t alakítottam ki. A természet adta az asztalt és a padot!
5LV Viktort hívtam telefonon útközben idefelé, hogy értesítsem az aktiválásomról, de nem vette fel. Hívtam hát 5MA Lacit. Aranyos volt, mert miután felvette a telefont, egyből kérdezte, hogy „na, felértetek?”. Ekkor éppen másfél órás késésben voltunk és még csak az autóból menet közben tudtam gyönyörködni a hegyben. Örömmel hallottam, hogy már várnak. Laci mondta, hogy rádióklubbos évbúcsúztatón vannak és Viktor elment sörért, ezért nem értem el. Miután leraktuk a telefont, Viktor már hívott is. Mondtam neki is, ha felértünk menni fog az sms a sotawatchra. Nagyon nehéz volt üres frekit találni. Sok amatőrtárs volt kint a sávban. A nagy szél miatt az antenna állandóan belekeveredett a faágakba, ezért a rádión többször is felvillant az SWR felirat. Mivel nem akartam, hogy elfüstőljön, így 13 QSO után kénytelen voltam abbahagyni. Nem örültem neki, hogy csak ennyit rádiózhattam, de sok magyar állomás kárpótolta. A 13 QSO-ból 9 volt HA (8ZO, 5LV, 2TS, 5MA, 3FLA, 7CR, 5BVK, 1US, 8W). Mindenki aggodalmát fejezte ki értünk, hogy siessünk le, nehogy besötétedjünk.
Akkora volt a szél, hogy a kis bokor nem volt elegendő, hogy megtartsa a pecabotot. Így a szigszalag mellett Balázs lett az antenna felelős.
Kb. 1 órát fagyoskodtunk fent a hegyen. Annak ellenére is, hogy nagyon átfagytunk, nagyon jól éreztük magunkat és a kilátás is gyönyörű volt.
Többször is megcsodálhattuk, hogy milyen szép a természet.
Átfagyva értünk vissza az autóhoz. Gyorsan be is fűtöttünk. Indulás előtt felraktam a mágnestalpas antennát és hazafelé megpróbáltam 2m-en rádiózni. Sikerült is. 1ZY, 1EAA, 1XG, 1DTN, 3FTA. Örömmel töltött el, hogy sikerült végre beszélnem ennyi amatőrrel 2m-en.
Hazafelé még megálltunk Balatongyörök és Vonyarcvashegy között a Szent Mihály dombnál, amin egy nagyon szép kápolna van, hogy megkeressük a geoládát. A 136 méteres dolomitképződmény valaha sziget volt. A 13. században a dombtetőn kis vár épült, amely a történelem viharában a kis kápolnát kivéve szinte teljesen megsemmisült. A néphit szerint a kápolnát 1729-ben építtette az a 40 halász, akik szerencsésen megmenekültek egy pusztító balatoni viharból. A kápolnához fűződő legenda mese és valóság keveredése. A vonyarcvashegyi Szent Mihály kápolna hazánk egyetlen halászkápolnája. A műemlék jellegű épület környékéről gyönyörű kilátás nyílik a Keszthelyi hegységre és a Balatonra.
A geoládázás után két Barátomhoz is hivatalosak voltunk. Először, volt egyetemi évfolyamtársamat látogattuk meg. Szabi barátomék kitettek magukért. Szokás szerint nagyon kedvesek voltak, a közelgő új évre pezsgőt is bontottunk. Ráadásul finom vacsorával is megvendégeltek minket. Barátom nagyon szereti az akvarisztikát. Mögöttünk egy 1000 literes akvárium látható. Élőben meseszép.
Szabiék után Robiék következtek. Igaz hozzájuk picit későn értünk, de a vendéglátás így is remek volt.
Zsuzsi tesója karácsonyra, ezzel a mézeskalácsból készült SOTA logóval lepett meg. Nagyon egyedi ajándék, aminek nagyon örültem.


Hirtelen jött ötletből jött ez az aktiválás, ami annak ellenére is, hogy gyönyörű tavaszias időben indultunk el és zord télben értünk oda, jól sikerült. A sotázás lényegével lettünk ismét gazdagabbak, mégpedig azzal, hogy újabb élményeket szereztünk. Kedves barátaink vendégszeretete csak hab volt a tortán. Az egy pontot, amit az aktiválásért kaptam már nem is nézem. És mivel megkésve írtam meg ezt az élménybeszámolómat, ezért már nem kívánok boldog karácsonyt. Inkább csak remélem, hogy mindenkinek nagyon boldog volt a karácsonya. 73! 3LV - Balázs


Utolsó módosítás: 2013-01-09 12:13

(73 megtekintés)