| | |
|---|
| A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA4FY |
Érintett SOTA csúcsok:
KD-001 - Kőris-hegy (Bakony, 709 m ASL); QRA: JN87VH00, 6 pont, HAFF-029
|
A közeli 1 – 2 pontos csúcsok után úgy gondoltam, hogy ideje egy magasabbról is kipróbálni a gyalog- (ami nálam tulajdonképpen bicaj-) rádiózást.
|
 | A választás a Bakony legmagasabb csúcsára, a 709 méter (másik térkép szerint 710,6 m) magas Kõris-hegyre esett. |
| Az elõzõ napok idõjárása ugyan egy kicsit elbizonytalanított, de végül péntek reggel vonatra szálltam és elindultam. Az esõ Veszprém és Herend között elmosta a vasúti pályát, így az eredetileg tervezett városlõdi indulás helyett a Veszprém – Csatárhegy – Márkó – Hárskút – Pénzesgyõr – Bakonybél útvonalat választottam. Ez persze egy kicsit hosszabb, meg az emelkedõ is több benne. Az esõ szerencsére csak akkor kezdett esni, amikor Pénzesgyõrnél szilárd burkolatú útra értem, így most nem kellett a paripával helyet cserélnem. Két zápor között a Pénzesgyõr – Bakonybél közötti útról, a Nagy-Somhegy (KD-002) tövébõl így néz ki a cél: |  |
 | Bakonybélbe érve, a falu fõutcáján már nem láthatók az árvíz nyomai, a völgybe, a kertek hátsó végébe meg nem menten le fényképezni. Rövid szárítkozás után – bár az esõ még mindig csepergett – nekivágtam a hegynek. Az utat már jórészt helyreállították és letakarították, de azért látszik, hogy nem kevés víz szaladt itt lefelé. |
| Végül a tervezettnél jóval késõbb értem fel a csúcsra. Elég borult volt az ég, a képek nem nagyon sikerültek, de azért a kilátót lefényképeztem. A képen is látszik a déli és nyugati oldalra felszerelt drótháló, de Faraday ketrecnek ez elég sovány. |  |
 | A radar ilyen közel van: |
| Szép idõben a kilátás is biztos szebb. |  |
Összeraktam a berendezést, tettem egy gyenge próbálkozást a teljesen helyi átjátszón, de semmi reakció, így elkezdtem kalandozni a szimplex csatornákon. Negyedóra alatt hat összeköttetés jött össze, úgy tûnt minden rendben. Úgy látszik, a radar nem megy folyamatosan, mert egészen addig semmi zavart nem tapasztaltam.Ekkor viszont a rádió elkezdett zizegni, anélkül, hogy a zajzár kinyitott volna, és egyszerre csak mindenkit minden csatornán hallottam. Azt tudtam, hogy a kézi rádióknak a nagyjel-tûrõ képességük nem nagyon jó, (fõleg a régieké, az enyém meg legalább tizenöt éves), de ilyenre azért nem számítottam. Pedig hallottam még állomásokat, de több QSO már nem sikerült, egyébként is kezdett esteledni, úgyhogy véget vetettem a mulatságnak.
Hazafelé még egyszer elkapott az esõ, már fel sem tûnt.
Jó buli volt, de Kõrishegyre legközelebb nem viszek rádiót.
|
