Egy kis aurora hatoson W7W/MC-021

Péter, HG1DUL - 2012-07-15

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL

Old Scab W7W/MC-021 CN96JV34
Indulási magasság: 5909 láb (1801 méter)
Maximális magasság: 6628 láb (2020 méter)
Szint: 1601 láb (488 méter)
Össz táv: 3,6 mérföld (5,794km) Fel: 1,8 mf (2,897km) Le: 1,8 mf (2,897km)
Teljes idő: 7ó32p Fel: 2ó8p Le: 1ó42p

Egy igazán jóleső túra a nyár közepén. Sok összeköttetéssel, gyönyörű idővel és nagy széllel. Sok-sok kutatással az Interneten térképeztem fel ezt a csúcsot is. Az erdei út a 410-es útról nyílik és a felsőbb része már lehet, hogy megkívánja a terepjárót. Nem hiszem, hogy ez egy gyakran látogatott csúcs, én mai nap nem is találkoztam túrázóval.

A kiindulópont az út jobb (északi) oldalán van. Ide egy vagy két autó fér be csak. Habár a másik oldalon elfér még pár egy fordulónál. Érkezés után kitöltöttem a regisztrációs lapot és 0745-kor már az ösvényen is voltam. Persze, mint általában most sem megy az út fel a csúcsra. Egy tóhoz vagy egy távolabb fekvő táborozóhelyhez lehet eljutni rajtuk. Merthogy kettő is indul innen.

Az indulás annyira nem egyértelmű, de azért egyszerűen megtalálható. Én egy meredek oldalon indultam el lefelé, de felfelé már a hosszabb útvonalon jöttem. Kissé elhanyagolt ez a rész karbantartást illetően. Az eligazító és regisztrációs táblára ráférne egy kis munka, de láttam rosszabbat is. Vadrezervátum tábla felszegezve egy fára a gyalogút mellett.

Olyan 75 méternyi szintereszkedés után érem el az első leágazómat. Itt balra fordulok. Ha minden igaz a másik út a tóhoz visz. Gyorsan tudok haladni. Nyári cucc van nálam és nem is hoztam felesleges dolgokat sem. Könnyű a zsákom.

Az elágazótól kábé 12 percre elérek egy másik lecsatlakozást. Látszik ezen, hogy ez nem része a karbantartott túraútvonalaknak, elkezdem követni ezt. Eleinte elég jól halad, de hamar zsákutcában találom magam. Megkezdődik a fenyők közötti vergődés. GPS alapján nézem be az irányomat és lavírozgatok a kisebb ellenállás irányában. Nagyon kényelmes dolog ez a GPS. Azért van nálam tájoló is. Tervezem, hogy egyszer majd egy ismeretlen csúcsra pusztán térkép és iránytű használatával megyek fel, mint régen. Nem árt gyakorlatban maradni.

Néha sikerül rátévednem vadcsapásokra és azokat követem ameddig tartják a kívánt irányomat. Végül kiérek egy nagy tisztásra és itt oldalazom a fák mellett a csúcs aljához. A végén itt is vissza kell mennem a fák közé, mielőtt megkezdem meredek mászásom fel a csúcshoz.

Ez a mérföldes út a sok útvonalkeresés miatt 45 percig tartott a startponttól. Innen már viszont móka és kacagás lesz, gondoltam. Örülök, hogy kint vagyok a fák közül, viszont ez a domboldal elég meredek. Térképen olyan 30 fokosnak néz ki, persze én cikk- cakkozva mászom.

Lassan megy a mászás. Elérem ezt a kövesebb részt. Itt elég sokat kell oldalazni is. Nincs igazán kitaposott út. Annyira nem gyakran látogatott csúcs, vagy csak én nem leltem rá. Néha elég csúszós és laza lesz a talaj. De rendületlenül haladok felfelé.

Az idő szép és habár az erdőben volt, hogy kicsit megizzadtam, itt a kitett hegygerincen nincs ilyen problémám. Hatalmas szél van. Próbálok szélárnyékban maradni amennyire csak lehet és mikor érzem, hogy melegem van, akkor kicsit kimozdulok a takarásból. A tisztás visszanézve a gerinc felsőbb szakaszáról. Körülötte pedig a végeláthatatlan erdőség.

Egy óra alatt küzdöm le végül ezt a 270 méteres mászást és immár a felső gerincen állok. Itt még hó is van, habár én hoztam vizet magammal. Jobb oldalon próbálkozom, de elég nagy sziklák vannak itt és végül át kell mennem a hegy bal (délnyugati) oldalára. Ez csak azért rossz, mert itt fúj a szél.

Frankó a kilátás a fenti gerincről. Déli irányba ott van a már leaktivált Iambic. Aix, Nelson és Slopper, amik még hátra vannak. A legutolsó részt a csúcsra kicsit balra kimozdulva egy köves részen teszem meg. Szeretem ezeket a moréna szerű köves mezőket, ha stabilan állnak. Itt nem igazán volt gond.

URH-zni akartam igazán, de ekkora szélben esélyem sincs a Yagit egyszerűen rögzíteni ezért inkább ötven megázok megint. Sikerült elég jó helyet találni a botnak és én is szélárnyékban vagyok. Ki kellett kötnöm és még így is néha durván cibálja a szél. Gyorsan megvan az aktiválás csak úgy dőlnek az állomások. Nagyon sokan hallgatóznak ilyenkor itt. Hallottam Aurorát is és engem is hallottak, de végül nem lett Au-s kötésem. Azért érdekes volt hallani a vibráló beszédet. ODX W7GJ lett 525 km-rel Montanából.

Ennek a csúcsnak van két érdekessége is. Az egyik a hatalmas csúcspiramis amire akár fel is mászhatsz. Tényleg nagyon nagy. Errefelé nem igazán divat piramisokat építeni. Ez jó fedezéket is biztosít a szél ellen, habár én most nem ezt használtam, hanem egy nagy sziklát kicsit lejjebb. A másik érdekesség a hatalmas csúcsregiszter cső. Méretaránynak odatettem mellé a lábamat. 42-es bakancs. Benne egy leváltásra szoruló A4 nagyságú füzettel.

Északi 180 fokos panoráma. Itt nem tudtam bejelölni a csúcsokat, mert nem vagyok biztos benne, hogy melyik, melyik. De Transistor és American Ridge biztos ott van a képen. A gerinc vonalától picit balra pedig Goat Peak kell, hogy legyen.

Még nagyon fiatal az idő de mégis nekiállok készülődni a visszaútra. Még le akarok aktiválni egy másik nagyon közeli csúcsot is, Longwire-t. Visszafelé kicsit nehezebb a dolgom a meredek oldalban.

Itt akarok végig lavírozni szintben. A kép jobb oldalán ahol a horizont találkozik az erdővel, ott van Longwire. A nagy köveken elég egyszerű lemenni, de vigyázni kell mert nem mind stabil.

Imádom ezeket a csavart fákat. Talán a hó okozhatja ezt a csavarodást? Nem tudom.

Visszanézek az utamra, mikor már majdnem vége az oldalazásnak.

Nem egyszerű terep.

Mai napi második úti célom Longwire a képen. Nagyon egyszerű csúcs, vagy inkább plató. Lefelé azért gyorsabban ment a mászás. A tisztásról kicsit variálnom kellett mire visszataláltam az ösvényre. Rátévedtem egy vadcsapásra ami kicsit elvitt. Utána GPS segítségével toronyiránt mentem vissza.

A mászás fel a hegyre nehezebb volt, mint eleinte gondoltam és tovább is tartott. Azonban így is egy egyszerű rövid túra, ami nagyon izgalmas kilátást biztosít. A kiindulópont megközelítéséhez viszont lehet ajánlott egy terepjáró. Egy újabb csúcs meghódítva.

HG1DUL 2013-01-26


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL
Old Scab W7W/MC-021 CN96JV34 Indulási magasság: 5909 láb (1801 méter) Maximális magasság: 6628 láb (2020 méter) Szint: 1601 láb (488 méter) Össz táv: 3,6 mérföld (5,794km) Fel: 1,8 mf (2,897km) Le: 1,8 mf (2,897km) Teljes idő: 7ó32p Fel: 2ó8p Le: 1ó42p Egy igazán jóleső túra a nyár közepén. Sok összeköttetéssel, gyönyörű idővel és nagy széllel. Sok-sok kutatással az Interneten térképeztem fel ezt a csúcsot is. Az erdei út a 410-es útról nyílik és a felsőbb része már lehet, hogy megkívánja a terepjárót. Nem hiszem, hogy ez egy gyakran látogatott csúcs, én mai nap nem is találkoztam túrázóval.
	A kiindulópont az út jobb (északi) oldalán van. Ide egy vagy két autó fér be csak. Habár a másik oldalon elfér még pár egy fordulónál. Érkezés után kitöltöttem a regisztrációs lapot és 0745-kor már az ösvényen is voltam. Persze, mint általában most sem megy az út fel a csúcsra. Egy tóhoz vagy egy távolabb fekvő táborozóhelyhez lehet eljutni rajtuk. Merthogy kettő is indul innen.
Az indulás annyira nem egyértelmű, de azért egyszerűen megtalálható. Én egy meredek oldalon indultam el lefelé, de felfelé már a hosszabb útvonalon jöttem. Kissé elhanyagolt ez a rész karbantartást illetően. Az eligazító és regisztrációs táblára ráférne egy kis munka, de láttam rosszabbat is. Vadrezervátum tábla felszegezve egy fára a gyalogút mellett.
	Olyan 75 méternyi szintereszkedés után érem el az első leágazómat. Itt balra fordulok. Ha minden igaz a másik út a tóhoz visz. Gyorsan tudok haladni. Nyári cucc van nálam és nem is hoztam felesleges dolgokat sem. Könnyű a zsákom.
Az elágazótól kábé 12 percre elérek egy másik lecsatlakozást. Látszik ezen, hogy ez nem része a karbantartott túraútvonalaknak, elkezdem követni ezt. Eleinte elég jól halad, de hamar zsákutcában találom magam. Megkezdődik a fenyők közötti vergődés. GPS alapján nézem be az irányomat és lavírozgatok a kisebb ellenállás irányában. Nagyon kényelmes dolog ez a GPS. Azért van nálam tájoló is. Tervezem, hogy egyszer majd egy ismeretlen csúcsra pusztán térkép és iránytű használatával megyek fel, mint régen. Nem árt gyakorlatban maradni.
	Néha sikerül rátévednem vadcsapásokra és azokat követem ameddig tartják a kívánt irányomat. Végül kiérek egy nagy tisztásra és itt oldalazom a fák mellett a csúcs aljához. A végén itt is vissza kell mennem a fák közé, mielőtt megkezdem meredek mászásom fel a csúcshoz.
Ez a mérföldes út a sok útvonalkeresés miatt 45 percig tartott a startponttól. Innen már viszont móka és kacagás lesz, gondoltam. Örülök, hogy kint vagyok a fák közül, viszont ez a domboldal elég meredek. Térképen olyan 30 fokosnak néz ki, persze én cikk- cakkozva mászom.
	Lassan megy a mászás. Elérem ezt a kövesebb részt. Itt elég sokat kell oldalazni is. Nincs igazán kitaposott út. Annyira nem gyakran látogatott csúcs, vagy csak én nem leltem rá. Néha elég csúszós és laza lesz a talaj. De rendületlenül haladok felfelé.
Az idő szép és habár az erdőben volt, hogy kicsit megizzadtam, itt a kitett hegygerincen nincs ilyen problémám. Hatalmas szél van. Próbálok szélárnyékban maradni amennyire csak lehet és mikor érzem, hogy melegem van, akkor kicsit kimozdulok a takarásból. A tisztás visszanézve a gerinc felsőbb szakaszáról. Körülötte pedig a végeláthatatlan erdőség.
	Egy óra alatt küzdöm le végül ezt a 270 méteres mászást és immár a felső gerincen állok. Itt még hó is van, habár én hoztam vizet magammal. Jobb oldalon próbálkozom, de elég nagy sziklák vannak itt és végül át kell mennem a hegy bal (délnyugati) oldalára. Ez csak azért rossz, mert itt fúj a szél.
Frankó a kilátás a fenti gerincről. Déli irányba ott van a már leaktivált Iambic. Aix, Nelson és Slopper, amik még hátra vannak. A legutolsó részt a csúcsra kicsit balra kimozdulva egy köves részen teszem meg. Szeretem ezeket a moréna szerű köves mezőket, ha stabilan állnak. Itt nem igazán volt gond.
	URH-zni akartam igazán, de ekkora szélben esélyem sincs a Yagit egyszerűen rögzíteni ezért inkább ötven megázok megint. Sikerült elég jó helyet találni a botnak és én is szélárnyékban vagyok. Ki kellett kötnöm és még így is néha durván cibálja a szél. Gyorsan megvan az aktiválás csak úgy dőlnek az állomások. Nagyon sokan hallgatóznak ilyenkor itt. Hallottam Aurorát is és engem is hallottak, de végül nem lett Au-s kötésem. Azért érdekes volt hallani a vibráló beszédet. ODX W7GJ lett 525 km-rel Montanából.
Ennek a csúcsnak van két érdekessége is. Az egyik a hatalmas csúcspiramis amire akár fel is mászhatsz. Tényleg nagyon nagy. Errefelé nem igazán divat piramisokat építeni. Ez jó fedezéket is biztosít a szél ellen, habár én most nem ezt használtam, hanem egy nagy sziklát kicsit lejjebb. A másik érdekesség a hatalmas csúcsregiszter cső. Méretaránynak odatettem mellé a lábamat. 42-es bakancs. Benne egy leváltásra szoruló A4 nagyságú füzettel.
	Északi 180 fokos panoráma. Itt nem tudtam bejelölni a csúcsokat, mert nem vagyok biztos benne, hogy melyik, melyik. De Transistor és American Ridge biztos ott van a képen. A gerinc vonalától picit balra pedig Goat Peak kell, hogy legyen.
Még nagyon fiatal az idő de mégis nekiállok készülődni a visszaútra. Még le akarok aktiválni egy másik nagyon közeli csúcsot is, Longwire-t. Visszafelé kicsit nehezebb a dolgom a meredek oldalban.
	Itt akarok végig lavírozni szintben. A kép jobb oldalán ahol a horizont találkozik az erdővel, ott van Longwire. A nagy köveken elég egyszerű lemenni, de vigyázni kell mert nem mind stabil.
Imádom ezeket a csavart fákat. Talán a hó okozhatja ezt a csavarodást? Nem tudom.
	Visszanézek az utamra, mikor már majdnem vége az oldalazásnak.
Nem egyszerű terep.
	Mai napi második úti célom Longwire a képen. Nagyon egyszerű csúcs, vagy inkább plató. Lefelé azért gyorsabban ment a mászás. A tisztásról kicsit variálnom kellett mire visszataláltam az ösvényre. Rátévedtem egy vadcsapásra ami kicsit elvitt. Utána GPS segítségével toronyiránt mentem vissza.
A mászás fel a hegyre nehezebb volt, mint eleinte gondoltam és tovább is tartott. Azonban így is egy egyszerű rövid túra, ami nagyon izgalmas kilátást biztosít. A kiindulópont megközelítéséhez viszont lehet ajánlott egy terepjáró. Egy újabb csúcs meghódítva. HG1DUL 2013-01-26

Utolsó módosítás: 2013-01-27 05:23

(37 megtekintés)