Ádám teljes története 2. rész

Péter, HG1DUL - 2012-07-21

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL

Mount Adams W7W/MC-001 CN96ge18
Indulási magasság: 9164 láb (2793 méter)
Maximális magasság: 12302 láb (3750 méter)
Szint: 3223 láb (982 méter)
Össz táv: 4,1 mérföld (6,598km) Fel: 2 mf (3,218km) Le: 2,1 mf (3,380km)
Teljes idő: 9ó14p Fel: 4ó47p Le: 2ó41p

Második próbálkozásomat a Júliusi URH verseny időpontjára időzítem. Az előrejelzések nagy szelet jósolnak a csúcsra, de bizakodó vagyok. Az erdészeti út már kiolvadt és megnyitották. Természetesen arra megyek, nem Oregonon át. A verseny szombaton, 21-én 10 órakor kezdődik helyi idő szerint. Hagyok magamnak elég időt az akklimatizációra és tudom, hogy amúgy is csak lassan tudok majd haladni ezért már csütörtökön, 19-én elindulok. Hajnali 0408-kor indulok el a garázsból. Ezt azért tudom ennyire pontosan, mert hangfelvételes naplót csináltam a diktafonommal. A kocsiból elinduláskor készítettem az első felvételt.

Ismerős úton haladok sokáig, Rainerhez is erre kell menni. Majd végigdöcögés az erdei úton. Gyors bedobbantás a vadőr állomásra, papírok kitöltése és fel Cold Springhez. Ez kábé öt órába tellett. Nagyon szép idő van. Csaknem az összes hó elolvadt már ebben a magasságban (5600 láb, 1707 méter). Leparkolok és összekészítem a zsákot. Nem sok kedvem van elindulni. Fáradt vagyok. Eszem egy konzerv levest és egy banánt, majd konstatálom, hogy a GPS karabinerét otthon felejtettem valahol. Így nem tudom a zsák vállpántjára tenni, ez kicsit zavar azért. Mindig szoktam nézegetni túra közben. Na mindegy, bekapcsolom és beteszem a hátizsák tetejébe. Felcuccolok és nekivágok a déli 183-as számú ösvényen. Háromnegyed tizenegy van.

Egy hónappal ezelőtt a WC-nek csak a teteje kandikált ki. Ez van balra a képen, a mostani állapot meg jobb oldalt. Volt simán két méter hó itt, meg még több is. Igaziból nem kell sokat mennem, hogy ráérjek a hóra. A kiindulópont majdnem a hóhatárnál van. Jól tudok haladni a havon nincs különösebb gondom, ha csak az nem, hogy érzem a koránkelést. Nem igazán vannak nagy terveim első napra. Lényeg, hogy találjak valami jó táborhelyet nem nagyon alacsonyan. Mindenképpen szeretnék legalább a Júniusi táborhelyemnél magasabbra menni. Dél körül megállok egy kicsit pihenni. Kellően kimerült vagyok és háromnegyed órát pihizek az árnyékban.

Innen már nem is megyek tovább sokat. Negyven perc múlva, mikor kiérek a fák közül elhatározom, hogy tábort verek. Rám fér a pihenés. Már több mint 8 órája talpon vagyok és a pénteki célom mindenképp elérni ell szít. LC=Lunch Counter (ebédlő pult) a neve annak sík résznek ahol a legtöbben táboroznak a csúcsmászás előtti éjszaka. Kialakítom a sátorhelyet és felállítom a sátramat. Közben néha-néha csevegek az elhaladó mászókkal.

Mikor végzem, elkezdek egy hó falat összerakni a szél ellen. Estére elvileg jön a szél. Nem sietek, komótosan dolgozom. Nézegetem a felhőket is. Kezd beborulni. Mikor minden kész kicsit sétálok a környéken. Meglátogattam néhány másik csapat táborhelyét egy picivel magasabban aztán nekilátok vacsorázni. Bevackolom magam a hálózsákba és elalszom. Éjjel 11 felé riadok fel, szakadó esőre és hatalmas dörgésekre. A menydörgések nagyon ritkák errefelé. Ez viszont vészesen közel van. Félek is nagyon, de nem igazán tudok mit tenni. Álljak neki most lejjebb ereszkedni? Hisz akkor is simám belém vághat a villám. Inkább reménykedem, hogy nem jön közelebb és nem ide fog bevágni. Egy biztos, hegyen lenni villámlásban az elég bajos. Elővettem a diktafont és megpróbáltam elkapni egy nagy dörgést. Lassan elhalad dél felé a front és egyre nagyobb lesz az időkülönbség a fényvillanás és a dörgés között. Ennek örülök és az eső keltette zajra alszom vissza.

Reggel nem sietem el a felkelést. Az épített hó falam teljesen elolvadt szinte és összeomlott. De nem volt szél a táborhelynél, tehát nem is volt rá szükség. A nap már javában fent van mikor elkezdek pakolászni. A táborhely ~6700 lábon (2042 m) van és mai napi célom valahol 9200 láb (2804 m) környéke. Ez olyan 2500 lábas (762 m) emelkedést jelent. Reménykedem benne, hogy hamar meglesz és könnyen fog menni. Annyira ellazázom az indulást, hogy már majdnem 11 óra van mikor útra kelek. A felhők jönnek, mennek az égbolton. Nem az a szép napos idő van, mint tegnap. Lassan haladok felfelé. Az útvonal egyszerűen követhető. Kőpiramisokba tett karók jelzik a téli utat. Sokan másznak ezért csak követem a kitaposott járatot a hóban. Elhaladok egy nagyobb sík résznél 7300 láb (2225 m) környékén ahol van pár jó táborhely egy kis erdőségben.

Majd fel a gerincre. Itt előbújik a nap is picit, én meg megállok pihenni 1 órát. Nagyon lassan ment a mászás. Két órája vagyok már úton és még egy mérföldet sem tettem meg. Nagyon jó érzés kicsit megszabadulni a zsáktól. 13 óra körül jár. Tolok is egy ebédet. Remélem új erőre kapok majd, mint Iambic mászásnál. A gerincen nincs hó és a nyári útvonal is itt halad. Követem az ösvényt, de amint lehet visszamegyek a hómezőre.

Úgy érzem ott jobban haladok. Közben megyek bele a felhőbe amit a szél idehozott. Itt kicsit hűvös van. 2 óra múlva állok meg egy hosszabb húsz perces pihenőre, amit szélárnyékban töltök. Ehhez egy 100 méteres kitérőt kellett tennem a sziklákhoz. 16 óra van és majdnem 8700 lábnál (2652 m) vagyok.

Piszok fáradt vagyok és robotmódban lépkedem a hómezőn. Lassan a felhők fölé emelkedem, ahol ugye mindig süt a nap. Ez mindig jó érzés. Kilépni a fénybe a tejfölből és érezni a napsugarakat. Nagyon szép minden, csak ne lennék ilyen erőtlen. Örökkévalóságnak tűnik az utolsó óra. De azért elérem LC-t. (Lunch Counter, vajon honnan ered ez a név? Nem tudom. Talán itt sokan ülhetnek le sorban kajázni és innen? Vagy a mászókat, akik egyhuzamban másszák itt éri az ebédidő?) 17 óra van. Cirka 6 óra kellett ehhez a szakaszhoz 2500 lábnyi (762 m) szinttel. Keresek egy szabad táborhelyet és lemálházom magamat.

Frankó kilátásom van a sátorhelyemről. Ezek kövekből kialakított szélfogókkal vannak körbevéve. Sokszor elgondolkodom, hogy mennyi időbe tellett míg ezek megépültek. Némelyik hatalmas – fejmagasságig érő - fallal van bekerítve. Én már több látogatásom alkalmával is építettem, erősítettem ezeket a falakat, de hiába töltöttem el akár egy órát is ezzel, alig van látszatja. Most első alkalommal vagyok itt és hulla fáradt vagyok. Beállítom a kamerát, hogy levideózzam a felhőket alattam és nekiállok felállítani a sátrat. A videofelvétel elég jól sikerült. Felgyorsítva itt látható.

Szerencsére van folyó víz, így nem kell havat olvasztanom. Feltöltöm a 6 literes vízhordómat is forralt vízzel. Így van 3 liter holnapra vinni és lesz rögtön iható vizem is mikor visszaérek. Készítek vacsorát és összerakom a cuccot holnapra. Egy valamit nem találok azonban, ez pedig a mikrofon. Többször átnézem a cuccaimat a zsebeket, de nincs meg. Na szép! Felcipeltem ide az összes rádiós felszerelést és gyakorlatilag használhatatlan. Annyira fáradt vagyok, hogy nem tudok idegeskedni emiatt. Bevackolom magam a hálózsákomba. Elalvás előtt még rámondom gondolataimat a diktafonra. Ekkor már majdnem 22 óra van. Majd azon elmélkedem, hogy felmászom csak a csúcs miatt holnap, vagy esetleg megpróbálok kézivel aktiválni. Mount Hood a távolban.

Ahogyan próbálok aludni és hallgatom a neszeket, beugrik, hogy pici rágcsálók lerágják a koax műanyag borítását amit kint hagytam a köveken. Persze itt már nem igazán vannak rágcsálók, hisz csak kövek vannak meg hó. Ahogy ezen agyalok, egyszer csak bevillan, hogy azért van kint a bodrinak a koaxa mert a mikrofont tettem be a helyére a tokba, még otthon. Na ez frankó! Akkor mégis van esély részt venni a versenyben holnap. Na szunya!

Reggel hét óra felé kelek fel. Örömmel állapítom meg, hogy valóban a bodri tokjában van a mikrofon, úgy ahogy az az éjjel „megálmodtam”. Csinálok magamnak reggelit de alig tudok ilyenkor enni. Pedig fontos, hogy legyen energiám. Erős szél fúj, de azért próbálkozom. A yagit viszont nem viszem fel, mert ekkora szélben nem tudnám felállítani. Könnyű zsákkal vágok neki a hegyoldalnak picit kilenc óra előtt.

Úgy érzem elég jól megy a mászás. A meredek lejtőn hóban kitaposott lépcsőfokokon lépkedek felfelé. Kis idővel ahogy magasabbra érek, egyre jobban érzem a szelet és hűvös is lesz. Előkerül a vékony kesztyű és a sapka is. Néha meg-megállok pár percre, esetleg lövök egy-két képet. Egy hosszabb 25 perces pihenőt tartok 11 000 lábnál (3353 m). Itt behúzódok a kövek szélárnyékába és élvezem a látványt. Ebben a magasságban már elég frankón néznek ki a dolgok. Innen felfelé már minden egyes méter új gyalogosan elért magassági rekord lesz nekem. Nem voltam még túrázni ilyen magasan. LC és a sátrak.

Elég közel vagyok a hamis csúcshoz. Pikers peak-re azonban nem megyek fel. Ahogyan elérem a gerinc vonulatát megpillantom az igazi csúcsot. Elég messze van még. Ráadásul le kell menni egy kis medencébe. Amennyire tudtam szintvonalon maradtam és csak 40 lábat (12 m) kellett süllyednem így. A kis medence aljában megállok 10 percre pihenni mert nagyon fáradt vagyok. Hideg szél fúj, a kendőmet a szám elé húzom, hogy melegebb levegőt lélegezzek. 1225 van.

Nincs időm totojázni, mert még előttem van több mint 700 lábnyi (213 m) szint. Ezen az utolsó emelkedőn már iszonyat lassan tudok haladni. Minden 5-6 lépésnél megállok picit pihenni. Próbálok lépésenként levegőt venni. Ráadásul amíg lentebb tökéletes csapás volt lépcsőkkel. Itt nagyon rossz állaga van a hónak. Folyamatosan beszakadok, mert nincs annyi hó itt és ami van az nincs összeállva és jéghártyás.

Az utolsó emelkedő 700 lábnyi (213 m) szinttel egy órámba tellett. Nagyon örültem mikor fent voltam a csúcson. Felmentem a legmagasabbnak tűnő részhez ahol láttam egy kiálló fa csonkot. Ez a régi bányászkunyhó maradványa lehet. Csináltam képeket és élveztem a kilátást. Kicsit arrébb vonulva a nagy csúcsrészen állítom fel a bodrit két méterre. Talán harmadikra sikerül jó SWR-t összehozni. A szél kicsit alább hagyott és nagyon frankó idő van most. Rainier, Adams csúcsáról.

Elkezdek CQ-zni és hamar jönnek is az állomások. 35W-al fél órát rádiózom aztán elfogy a vizem és az állomások is eltűnnek. A rádiót bekapcsolva hagyom és nekiállok vizet forralni. Két liternyit olvasztok fel. Jól ment a kis dipól ebből a magasságból. Gábor is nagyon jól hallott. Dale-el is sikerült az öká. Volt SOTÁzó állomás is, Charlie. Fél négykor indulok lefelé a csúcsról. Az állomásom.

Lefelé gyorsan és lazán tudok haladni. A kis medencében megállok tíz percre pihenni egy kicsit. Ezután hipp-hopp ott vagyok a hamis csúcsnál. Levetem a hágóvasakat és csevegek kicsit néhány mászóval akik felfelé mennek. Innen nekiállok seggen csúszni a mély kicsúszott vájatokban. Kicsit néhol jeges a hó és nem megy annyira a csúszás, de azért nagyon élvezem. Szinte végig le lehet csúszni az alaptáborig. Ahogy süllyedek egyre melegebb is lesz, kicsit befülledek plusz a fejem is elkezd fájni. Két óra alatt érek vissza a sátramhoz a csúcsról. Micsoda frankó nap. Pihenek és iszom sokat. Másnap reggelre el is múlt a fejfájásom.

Vasárnap nem sietem el a visszaindulást. Komótosan pakolgatok össze, reggelizem és élvezem a szép időt. Nagyobb a szél viszont mint tegnap. Fél tizenkettő felé indulok vissza LC-től. Húzom neki nagyon lefelé. Könnyen haladok a havon hisz a felső része már megolvadt és tompítja a lépéseket. Csak kevés pici pihenőt tartok. Ami szemetet találtam azt viszont össze is szedtem és valahova a hátizsákra tettem. Ezeket majd a kiinduló pontnál kirakom. Elképesztő, hogy pont két óra kell és már a kocsinál is vagyok. 3.7 mérföld (5,955 km) a megtett táv. Örülök, hogy sikerült.

Nagyon megcsúszva bár, de azért csak elkészült ez a beszámoló is. Ádám egy nagyon jó csúcs. Azóta még kétszer próbálkoztam de mindkét alkalommal visszafordultam 11 000 láb (3353 m) környékén kimerültség miatt.

A teljes túra adatai:
Indulási magasság: 5597 láb (1706 méter)
Maximális magasság: 12302 láb (3750 méter)
Szint: 6830 láb (2082 méter)
Össz táv: 11,6 mérföld (18,668 km) Fel: 5,8 mf (9,334 km) Le: 5,8 mf (9,334 km)
Teljes idő: 3n2ó51p Fel: 2n3ó2p Le: 22ó4p

HG1DUL 2014-05-25


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL
Mount Adams W7W/MC-001 CN96ge18 Indulási magasság: 9164 láb (2793 méter) Maximális magasság: 12302 láb (3750 méter) Szint: 3223 láb (982 méter) Össz táv: 4,1 mérföld (6,598km) Fel: 2 mf (3,218km) Le: 2,1 mf (3,380km) Teljes idő: 9ó14p Fel: 4ó47p Le: 2ó41p
	Második próbálkozásomat a Júliusi URH verseny időpontjára időzítem. Az előrejelzések nagy szelet jósolnak a csúcsra, de bizakodó vagyok. Az erdészeti út már kiolvadt és megnyitották. Természetesen arra megyek, nem Oregonon át. A verseny szombaton, 21-én 10 órakor kezdődik helyi idő szerint. Hagyok magamnak elég időt az akklimatizációra és tudom, hogy amúgy is csak lassan tudok majd haladni ezért már csütörtökön, 19-én elindulok. Hajnali 0408-kor indulok el a garázsból. Ezt azért tudom ennyire pontosan, mert hangfelvételes naplót csináltam a diktafonommal. A kocsiból elinduláskor készítettem az első felvételt.
Ismerős úton haladok sokáig, Rainerhez is erre kell menni. Majd végigdöcögés az erdei úton. Gyors bedobbantás a vadőr állomásra, papírok kitöltése és fel Cold Springhez. Ez kábé öt órába tellett. Nagyon szép idő van. Csaknem az összes hó elolvadt már ebben a magasságban (5600 láb, 1707 méter). Leparkolok és összekészítem a zsákot. Nem sok kedvem van elindulni. Fáradt vagyok. Eszem egy konzerv levest és egy banánt, majd konstatálom, hogy a GPS karabinerét otthon felejtettem valahol. Így nem tudom a zsák vállpántjára tenni, ez kicsit zavar azért. Mindig szoktam nézegetni túra közben. Na mindegy, bekapcsolom és beteszem a hátizsák tetejébe. Felcuccolok és nekivágok a déli 183-as számú ösvényen. Háromnegyed tizenegy van.
	Egy hónappal ezelőtt a WC-nek csak a teteje kandikált ki. Ez van balra a képen, a mostani állapot meg jobb oldalt. Volt simán két méter hó itt, meg még több is. Igaziból nem kell sokat mennem, hogy ráérjek a hóra. A kiindulópont majdnem a hóhatárnál van. Jól tudok haladni a havon nincs különösebb gondom, ha csak az nem, hogy érzem a koránkelést. Nem igazán vannak nagy terveim első napra. Lényeg, hogy találjak valami jó táborhelyet nem nagyon alacsonyan. Mindenképpen szeretnék legalább a Júniusi táborhelyemnél magasabbra menni. Dél körül megállok egy kicsit pihenni. Kellően kimerült vagyok és háromnegyed órát pihizek az árnyékban.
Innen már nem is megyek tovább sokat. Negyven perc múlva, mikor kiérek a fák közül elhatározom, hogy tábort verek. Rám fér a pihenés. Már több mint 8 órája talpon vagyok és a pénteki célom mindenképp elérni ell szít. LC=Lunch Counter (ebédlő pult) a neve annak sík résznek ahol a legtöbben táboroznak a csúcsmászás előtti éjszaka. Kialakítom a sátorhelyet és felállítom a sátramat. Közben néha-néha csevegek az elhaladó mászókkal.
	Mikor végzem, elkezdek egy hó falat összerakni a szél ellen. Estére elvileg jön a szél. Nem sietek, komótosan dolgozom. Nézegetem a felhőket is. Kezd beborulni. Mikor minden kész kicsit sétálok a környéken. Meglátogattam néhány másik csapat táborhelyét egy picivel magasabban aztán nekilátok vacsorázni. Bevackolom magam a hálózsákba és elalszom. Éjjel 11 felé riadok fel, szakadó esőre és hatalmas dörgésekre. A menydörgések nagyon ritkák errefelé. Ez viszont vészesen közel van. Félek is nagyon, de nem igazán tudok mit tenni. Álljak neki most lejjebb ereszkedni? Hisz akkor is simám belém vághat a villám. Inkább reménykedem, hogy nem jön közelebb és nem ide fog bevágni. Egy biztos, hegyen lenni villámlásban az elég bajos. Elővettem a diktafont és megpróbáltam elkapni egy nagy dörgést. Lassan elhalad dél felé a front és egyre nagyobb lesz az időkülönbség a fényvillanás és a dörgés között. Ennek örülök és az eső keltette zajra alszom vissza.
Reggel nem sietem el a felkelést. Az épített hó falam teljesen elolvadt szinte és összeomlott. De nem volt szél a táborhelynél, tehát nem is volt rá szükség. A nap már javában fent van mikor elkezdek pakolászni. A táborhely ~6700 lábon (2042 m) van és mai napi célom valahol 9200 láb (2804 m) környéke. Ez olyan 2500 lábas (762 m) emelkedést jelent. Reménykedem benne, hogy hamar meglesz és könnyen fog menni. Annyira ellazázom az indulást, hogy már majdnem 11 óra van mikor útra kelek. A felhők jönnek, mennek az égbolton. Nem az a szép napos idő van, mint tegnap. Lassan haladok felfelé. Az útvonal egyszerűen követhető. Kőpiramisokba tett karók jelzik a téli utat. Sokan másznak ezért csak követem a kitaposott járatot a hóban. Elhaladok egy nagyobb sík résznél 7300 láb (2225 m) környékén ahol van pár jó táborhely egy kis erdőségben.
	Majd fel a gerincre. Itt előbújik a nap is picit, én meg megállok pihenni 1 órát. Nagyon lassan ment a mászás. Két órája vagyok már úton és még egy mérföldet sem tettem meg. Nagyon jó érzés kicsit megszabadulni a zsáktól. 13 óra körül jár. Tolok is egy ebédet. Remélem új erőre kapok majd, mint Iambic mászásnál. A gerincen nincs hó és a nyári útvonal is itt halad. Követem az ösvényt, de amint lehet visszamegyek a hómezőre.
Úgy érzem ott jobban haladok. Közben megyek bele a felhőbe amit a szél idehozott. Itt kicsit hűvös van. 2 óra múlva állok meg egy hosszabb húsz perces pihenőre, amit szélárnyékban töltök. Ehhez egy 100 méteres kitérőt kellett tennem a sziklákhoz. 16 óra van és majdnem 8700 lábnál (2652 m) vagyok.
	Piszok fáradt vagyok és robotmódban lépkedem a hómezőn. Lassan a felhők fölé emelkedem, ahol ugye mindig süt a nap. Ez mindig jó érzés. Kilépni a fénybe a tejfölből és érezni a napsugarakat. Nagyon szép minden, csak ne lennék ilyen erőtlen. Örökkévalóságnak tűnik az utolsó óra. De azért elérem LC-t. (Lunch Counter, vajon honnan ered ez a név? Nem tudom. Talán itt sokan ülhetnek le sorban kajázni és innen? Vagy a mászókat, akik egyhuzamban másszák itt éri az ebédidő?) 17 óra van. Cirka 6 óra kellett ehhez a szakaszhoz 2500 lábnyi (762 m) szinttel. Keresek egy szabad táborhelyet és lemálházom magamat.
Frankó kilátásom van a sátorhelyemről. Ezek kövekből kialakított szélfogókkal vannak körbevéve. Sokszor elgondolkodom, hogy mennyi időbe tellett míg ezek megépültek. Némelyik hatalmas – fejmagasságig érő - fallal van bekerítve. Én már több látogatásom alkalmával is építettem, erősítettem ezeket a falakat, de hiába töltöttem el akár egy órát is ezzel, alig van látszatja. Most első alkalommal vagyok itt és hulla fáradt vagyok. Beállítom a kamerát, hogy levideózzam a felhőket alattam és nekiállok felállítani a sátrat. A videofelvétel elég jól sikerült. Felgyorsítva itt látható.
	Szerencsére van folyó víz, így nem kell havat olvasztanom. Feltöltöm a 6 literes vízhordómat is forralt vízzel. Így van 3 liter holnapra vinni és lesz rögtön iható vizem is mikor visszaérek. Készítek vacsorát és összerakom a cuccot holnapra. Egy valamit nem találok azonban, ez pedig a mikrofon. Többször átnézem a cuccaimat a zsebeket, de nincs meg. Na szép! Felcipeltem ide az összes rádiós felszerelést és gyakorlatilag használhatatlan. Annyira fáradt vagyok, hogy nem tudok idegeskedni emiatt. Bevackolom magam a hálózsákomba. Elalvás előtt még rámondom gondolataimat a diktafonra. Ekkor már majdnem 22 óra van. Majd azon elmélkedem, hogy felmászom csak a csúcs miatt holnap, vagy esetleg megpróbálok kézivel aktiválni. Mount Hood a távolban.
Ahogyan próbálok aludni és hallgatom a neszeket, beugrik, hogy pici rágcsálók lerágják a koax műanyag borítását amit kint hagytam a köveken. Persze itt már nem igazán vannak rágcsálók, hisz csak kövek vannak meg hó. Ahogy ezen agyalok, egyszer csak bevillan, hogy azért van kint a bodrinak a koaxa mert a mikrofont tettem be a helyére a tokba, még otthon. Na ez frankó! Akkor mégis van esély részt venni a versenyben holnap. Na szunya!
	Reggel hét óra felé kelek fel. Örömmel állapítom meg, hogy valóban a bodri tokjában van a mikrofon, úgy ahogy az az éjjel „megálmodtam”. Csinálok magamnak reggelit de alig tudok ilyenkor enni. Pedig fontos, hogy legyen energiám. Erős szél fúj, de azért próbálkozom. A yagit viszont nem viszem fel, mert ekkora szélben nem tudnám felállítani. Könnyű zsákkal vágok neki a hegyoldalnak picit kilenc óra előtt.
Úgy érzem elég jól megy a mászás. A meredek lejtőn hóban kitaposott lépcsőfokokon lépkedek felfelé. Kis idővel ahogy magasabbra érek, egyre jobban érzem a szelet és hűvös is lesz. Előkerül a vékony kesztyű és a sapka is. Néha meg-megállok pár percre, esetleg lövök egy-két képet. Egy hosszabb 25 perces pihenőt tartok 11 000 lábnál (3353 m). Itt behúzódok a kövek szélárnyékába és élvezem a látványt. Ebben a magasságban már elég frankón néznek ki a dolgok. Innen felfelé már minden egyes méter új gyalogosan elért magassági rekord lesz nekem. Nem voltam még túrázni ilyen magasan. LC és a sátrak.
	Elég közel vagyok a hamis csúcshoz. Pikers peak-re azonban nem megyek fel. Ahogyan elérem a gerinc vonulatát megpillantom az igazi csúcsot. Elég messze van még. Ráadásul le kell menni egy kis medencébe. Amennyire tudtam szintvonalon maradtam és csak 40 lábat (12 m) kellett süllyednem így. A kis medence aljában megállok 10 percre pihenni mert nagyon fáradt vagyok. Hideg szél fúj, a kendőmet a szám elé húzom, hogy melegebb levegőt lélegezzek. 1225 van.
Nincs időm totojázni, mert még előttem van több mint 700 lábnyi (213 m) szint. Ezen az utolsó emelkedőn már iszonyat lassan tudok haladni. Minden 5-6 lépésnél megállok picit pihenni. Próbálok lépésenként levegőt venni. Ráadásul amíg lentebb tökéletes csapás volt lépcsőkkel. Itt nagyon rossz állaga van a hónak. Folyamatosan beszakadok, mert nincs annyi hó itt és ami van az nincs összeállva és jéghártyás.
	Az utolsó emelkedő 700 lábnyi (213 m) szinttel egy órámba tellett. Nagyon örültem mikor fent voltam a csúcson. Felmentem a legmagasabbnak tűnő részhez ahol láttam egy kiálló fa csonkot. Ez a régi bányászkunyhó maradványa lehet. Csináltam képeket és élveztem a kilátást. Kicsit arrébb vonulva a nagy csúcsrészen állítom fel a bodrit két méterre. Talán harmadikra sikerül jó SWR-t összehozni. A szél kicsit alább hagyott és nagyon frankó idő van most. Rainier, Adams csúcsáról.
Elkezdek CQ-zni és hamar jönnek is az állomások. 35W-al fél órát rádiózom aztán elfogy a vizem és az állomások is eltűnnek. A rádiót bekapcsolva hagyom és nekiállok vizet forralni. Két liternyit olvasztok fel. Jól ment a kis dipól ebből a magasságból. Gábor is nagyon jól hallott. Dale-el is sikerült az öká. Volt SOTÁzó állomás is, Charlie. Fél négykor indulok lefelé a csúcsról. Az állomásom.
	Lefelé gyorsan és lazán tudok haladni. A kis medencében megállok tíz percre pihenni egy kicsit. Ezután hipp-hopp ott vagyok a hamis csúcsnál. Levetem a hágóvasakat és csevegek kicsit néhány mászóval akik felfelé mennek. Innen nekiállok seggen csúszni a mély kicsúszott vájatokban. Kicsit néhol jeges a hó és nem megy annyira a csúszás, de azért nagyon élvezem. Szinte végig le lehet csúszni az alaptáborig. Ahogy süllyedek egyre melegebb is lesz, kicsit befülledek plusz a fejem is elkezd fájni. Két óra alatt érek vissza a sátramhoz a csúcsról. Micsoda frankó nap. Pihenek és iszom sokat. Másnap reggelre el is múlt a fejfájásom.
Vasárnap nem sietem el a visszaindulást. Komótosan pakolgatok össze, reggelizem és élvezem a szép időt. Nagyobb a szél viszont mint tegnap. Fél tizenkettő felé indulok vissza LC-től. Húzom neki nagyon lefelé. Könnyen haladok a havon hisz a felső része már megolvadt és tompítja a lépéseket. Csak kevés pici pihenőt tartok. Ami szemetet találtam azt viszont össze is szedtem és valahova a hátizsákra tettem. Ezeket majd a kiinduló pontnál kirakom. Elképesztő, hogy pont két óra kell és már a kocsinál is vagyok. 3.7 mérföld (5,955 km) a megtett táv. Örülök, hogy sikerült.
Nagyon megcsúszva bár, de azért csak elkészült ez a beszámoló is. Ádám egy nagyon jó csúcs. Azóta még kétszer próbálkoztam de mindkét alkalommal visszafordultam 11 000 láb (3353 m) környékén kimerültség miatt. A teljes túra adatai: Indulási magasság: 5597 láb (1706 méter) Maximális magasság: 12302 láb (3750 méter) Szint: 6830 láb (2082 méter) Össz táv: 11,6 mérföld (18,668 km) Fel: 5,8 mf (9,334 km) Le: 5,8 mf (9,334 km) Teljes idő: 3n2ó51p Fel: 2n3ó2p Le: 22ó4p HG1DUL 2014-05-25

Utolsó módosítás: 2014-05-26 02:38

(11 megtekintés)