| | |
|---|
| A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA5AZC |
Érintett SOTA csúcsok:
EM-059 - Hegyes-hegy (Parádfürdő, 458 m ASL); QRA: KN07AV89, 1 pont
|
A párommal annyira nem siettünk hazafelé, hogy Egerből egyenesen az autópálya irányába menjünk, helyette a Mátrán keresztül vivő utat választottuk. Így egyből adta magát egy kis kitérő valamelyik, általam mén nem látogatott SOTA-csúcs felkeresésére.
|
 | Parádfürdő K-i szélén letértem a 24-es útról és leparkoltam eme bejárat közelében. A kapu felirata "Vár-bükk". Először kicsit elbizonytalanodtam, hogy jó helyen járok-e egyáltalán, mivel a Hegyes-hegyet céloztam meg. A SOTA-listát átnézve megnyugodtam, hogy a felirattal ellentétben mégsem a Börzsönyben, a HA/KM-003-as csúcs közelében vagyok, hi. |
| Még a kapu előtt - 40-50 m-re - volt egy hatalmas, kiszáradt fa. Mellette viszonylag új tájékoztató táblán a felirat: "Rákóczi fája". Hasonlóan a - manapság már szintén kiszáradt - balatonakarattyai fához, ennek is az a története, hogy valamikor a szabadságharc idején erre járt a nagyfejedelem és megpihenve, ehhez a fához kötötte ki a lovát. (Hány ilyen fa létezhet még az országban?) | Nincs kép |
| Nincs kép | A kapun áthaladva szépen haladtunk az aszfaltos úton, elhagytunk egy Márai kegyhelyet is, majd kivágott és szépen rendezett farakások között megindultunk felfelé egy erdészeti úton. Az út viszonylag hamar elfogyott, innentől a horhosokban, többször igen meredeken, haladtunk felfelé. Egyszer csak keresztezünk egy p- jelzésű utat. (Ekkor sajnáltam, hogy nem néztem meg a SOTA térképet az indulás előtt, hi.) |
| Az előző naphoz hasonlóan, kb. ugyanazon a magasságban itt is találtunk szedrest. Sajnos jóval kevesebbet, mint a Darnó-hegyen. Az utolsó pár száz métert meredeken, de vastag "toboz-szőnyegen" tettük meg. A földet alig lehetett látni a több ezer toboztól. Rálépve, szerencsére nem csúszott meg. A toboz tapadt, illetve beakadt. |  |
 | Viszont ezen a területen nagyon kellemes fenyőillat között tettem meg az utolsó métereket. Túljutva a tobozokon, a tető egy kis fákkal ugyan takart fennsík volt, rajta jól kivehető - jelzés nélküli - úttal. |
| A csúcsról nem sok kilátás adódott. De itt is Ny-i irányban a Kékes vonulata volt látható. |  |
 | Laci és Viktor leírásának megfelelően a csúcskő a helyén volt, viszont a körülötte lévő trapéz alakú betonlapok szétdobálva, összetörve. |
| A csúcskőre települtem, a szokásos felszereléssel. Előzetesen nem írtam be magam a SOTA-watchba. Ennek meg is lett a kára. 20 és 30 m-en a sok cq-zás mellett is csak 3-3 összeköttetés jött össze. |  |
 | 40 m-en szerencsére hamar beírtak a spot-ok közé, így a szokásos terjedés, aktivitás mellett fél óra alatt 30 qso-t könyveltem el, köztük 3 HA hívójelet. A 2 m - hétvége ide vagy oda, a szokásos gyakorlatnak megfelelően - sikertelen volt. (Átjátszókon azért ment a "forgalmazás"!) |
Az előző naphoz képest, a sávokban iszonyú nagy qrn volt. Pedig felhő nem igazán volt az égen. Ezért is kellett a sapkát is felrakni a - majdnem - kopasz fejemre, hi. Leérve a hegyről még továbbmentünk az úton a Szent István kúthoz (kb. 2 km.), de az Ilona vízesést (plusz kb. 1.5 km) már nem vállaltuk be, mivel a szembejövők elmondása szerint alig csobogott valami kis víz. A héten többször is, több helyen igen nagy mennyiségű eső esett, ennek ellenére mindkét hegy felső része teljesen száraz, s kemény volt. Arra nem sok eső hullhatott.
|
