| | |
|---|
| A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA4FY, HA4MB |
Ezt a csúcsot már rég kinéztem magamnak, legalább egy éve tervezgetem, hogy még mielőtt eldől, hogy a SOTA-ban Csehországhoz vagy Szlovákiához tartozik, felmegyek és mindkét országból aktiválom. A csúcs a Fehér-Kárpátok legmagasabb pontja, a 970 m magas Nagy-Jávorina (Vel’ka Javorina - OK/ZL-003, OM/TN-010). Némi számolgatás után kijött, hogy egy kombinált vonatos-bringás utazással egy nap (24 óra) alatt leküzdhető.
Ennek megfelelően késő este indultunk és a Fehérvár – Komárom (vonat), Komárom – Érsekújvár (bringa), Érsekújvár – Vágújhely (vonat) útvonalon végigutazva, reggel, kicsivel hét óra után készen álltunk a csúcstámadásra. Vágújhelytől a távolság nem túl nagy, 22 km, kicsit több mint a Gyöngyös – Kékestető távolság, de az utolsó 8 km igen meredek 12 – 20 %-os emelkedő, így bizony előfordult, hogy tolni kellett a bringát.
|
 | Éjszaka Érsekújvárig csillagos ég alatt haladtunk, hajnal előtt még a hold is kisütött. Mire Vágújhelyre értünk eléggé beborult, a távoli magasabb csúcsok időnként el-eltűntek a felhőben, de nem tűnt veszélyesnek. Aztán, ahogy mi egyre magasabbra értünk, a felhők úgy ereszkedtek egyre lejjebb, mire felértünk, a csúcs alatti menedékház teljesen felhőbe burkolózott. Megálltunk egy kicsit pihenni, frissíteni, aztán tovább a csúcsra. A hegytetőn metsző hideg szél, sűrű szitáló köd (felhő) fogadott bennünket. Ennyi látszott a néhány méterre lévő TV-toronyból. |
| A beígért nagyszerű kilátásból így nem lett semmi. |  |
 | Miért Csehszlovákia? A csúcs majd kétszáz éve a cseh–morva–szlovák összetartozás jelképe, mint az 1845 óta évenként megtartott találkozók helyszíne. A Monarchia idején ez persze a hatalommal szembeni ellenállás és a függetlenségi törekvések kifejezése is volt. A szocialista időszakban aztán ezek a találkozók szüneteltek és csak az 1989-es bársonyos forradalom után újították fel őket. Ez a gusztustalan betonoszlop a Cseh – Morva – Szlovák Összetartozás emlékműve, amit 1990-ben avattak fel, ami után két évvel Csehszlovákia fel is bomlott. A találkozót azóta is minden évben ünnepélyesen megtartják és állítólag a csehek és szlovákok viszonya ma jobb, mint valaha. Ők tudják… |
| Az emlékmű körüli jelképes sírkertben olyanoknak az emlékkövei találhatóak, akik életükkel, tevékenységükkel ezt az összetartozást erősítették. |  |
 | Josef Vavrousek. Cseh természettudós, környezetvédő, politikus. Prágában született 1944-ben és Szlovákiában, a Tátrában halt meg 1995-ben, amikor kirándulás közben egy lavina elsodorta. Ő volt Csehszlovákia utolsó környezetvédelmi minisztere, az Európai Környezetvédelmi Konferencia kezdeményezője – és a Bős-Nagymarosi vízlépcső egyik „szülőatyja”. |
| Gustav Galko ezredes. A hegy alatti szlovák faluban Lobonyán (Lubina) született, a II. Világháborúban az emigráns csehszlovák kormány katonájaként, a brit csapatokkal együtt harcoló Csehszlovák hadosztály tagja volt, 2000-ben a cseh hadügyminisztertől kapott háborús emlékérmet és 2002-ben Kaliforniában halt meg. |  |
 | Nyilván látszik, hogy ez a kép kakukktojás. Igor (OM3CUG) készíttetette még 2013-ban. A táblát azóta vagy eltávolították, vagy a nagy ködben rossz helyen kerestük, de mi nem találtuk meg. A felirat nagyjából: Csehszlovákia megújul – 2018. Azt azért még megvárjuk… |
| A zord időjárás miatt a rádiózást a tervezettnél rövidebbre fogtuk. Először Csehországból rádióztunk. A SOTA szabályai szerint az aktiválás helyét az operátor pozíciója határozza meg. |  |
 | Úgy tűnik, hogy a nagy ködben a rádióhullámok sem nagyon találtak le a hegyről, vagy csak az antenna állt nem jól, de elég gyenge riportokat kaptam, így tízegynéhány QSO után, amikor a harmadik CQ-ra sem válaszolt senki, akkor áttelepültünk Szlovákiába. |
Az aktiválás itt is gyorsan ment. Bontás után már csak egy laza 60 km-es lejtmenet volt hátra, szerencsére a szél is hátulról fújt, így időben leértünk Újvároska (Lipótvár, Leopoldov) vasútállomására. Innen már csak a két Komárom vasútállomásai között kellett bringára ülni, és nagyjából 24 órával az indulás után szerencsésen haza is értünk. Fárasztó, de tanulságos túra volt. Máshonnan nézve minden másképp látszik. Még a történelem is.
|
