| | |
|---|
| A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA5AZC |
Érintett SOTA csúcsok:
EM-069 - Krakó (Abaújszántó, 402 m ASL); QRA: KN08OG42, 1 pont
|
Ezt az alig több, mint 400 m magas dombot már kétszer is megpróbáltam meghódítani. Egyszer télen a (volt) sípálya felől, majd pedig a falu D-i szélétől. Sajnos akkor idő hiányában nem sikerült.
|
 | De azért megvolt a próbálkozás eredménye, mert már akkor eldöntöttem, honnan fogok felmenni: A szőlősorok aljában lévő Mária szobortól, egy kis emlékhelytől. Innen légvonalban mintegy 1.6 km-re adódott a cél. Erre haladt a z3 jelzés, amelyen eredetileg terveztem elindulni. Mentem is az úton vagy 50-100 métert, megkerültem egy pincét, s aztán - valahogy fel sem tűnt, de a - jelzéssel ellátott utat simán elvesztettem. |
| A hegy lankás alsó részén, a szőlőültetvények szélén, között, jól járható földes úton haladtam ÉK-i irányban, a célt jó darabig folyamatosan lehetett látni. |  |
 | Majd betérve az erdőbe az út meredekebbé, szűkebbé vált, majd eltűnt. Az utolsó 300 métert toronyirányt, derékig érő, szúrós aljnövényzet között tettem meg. Közben csapkodva a szúnyogokat. (Indulás előtt nem kentem be magam riasztóval, hi.) |
| Felérve a tetőre, egy kis tisztás fogadott, gyönyörű kilátással K-DK irányba. A csúcs, a volt távközlési oszloppal és egy romos kis épülettel együtt a tisztás szélétől úgy 20-25 m-re volt, alig áthatolható sűrű növényzet között.
|  |
 | Természetesen a csúcskő is ott volt növényzettel teljesen benőve. |
| Így aztán visszamászva a tisztásra, ott települtem - a tűző napon. Ami nagyon hiányzott az a napvédő balzsam. Lent hagytam a kocsiban. (Ott jó helyen volt, a kocsinak nem lett semmi baja, de nekem a karom, nyakam rendesen leégett, hi.) |  |
 | Jó másfél órát rádióztam, feltehetően a déli óráknak "köszönhetően" nem volt nagy aktivitás. A szokásos 3 sávon összesen 38 qso-t naplóztam, benne egy S2S és egy szlovák vár (WCA). |
Bontás után a gerincen valaha átmenő, alig kivehető - inkább csak - (vad)csapáson indultam lefelé, feltételezve, hogy elérem, s rátalálok a z3 jelzésű útra. Egy jó darabig még csak-csak lehetett haladni ezen a csapáson, de végül az is eltűnt. Ismét sűrű bozótoson kellett valahogy átvergődni, illetve lejutni. A z- jelzéshez még vagy 50-60 métert kellett volna felfelé menni, de erről letettem. Így, a szőlősorok szélét elérve, - közel azonos úton, mint felfelé - már kellemes körülmények között tudtam visszatérni a kocsihoz.
|
