| | |
|---|
| A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA4FY, HA4BL |
Májusi cseh-szlovákiai kirándulásunk sikerén vérszemet kapva újabb kalandra indultunk. Menjünk olyan magasra, ahol még nem jártunk! A kiszemelt cél a Keleti Alpok 1743 m magas csúcsa a Hochwechsel, (OE/NO-011) amelyet az előző túrához hasonlóan, vonat-bringa kombinációval terveztünk meghódítani. Tettestársnak Lacit (HA4BL) sikerült megnyerni, aki ugyan a SOTA rádiózást még halogatja, de hozzám hasonlóan minden őrültségre képes, ha bringázásról van szó.
|
 | Péntek délután, a HA4KYB szokásos összejövetelén előadtuk a tervet, majd a klubtársak nem kis megrökönyödésére útnak indultunk. Az út első szakaszát Szombathelyig a napi utolsó vonattal tettük meg, innen a Lajta majd a Lapincs mentén, egy nem egészen 80 km-es éjszakai bringázás várt ránk a hegy lábáig. A beígért enyhe hidegfront nem tartotta magát az előrejelzéshez, és ahelyett, hogy átment volna felettünk vonatozás közben, megvárta, míg nyeregbe szállunk, így útközben kétszer is esőszünetet kellett tartanunk. Ráadásul a sötétben hűen követve az útvonaltervező által kijelölt utat, Rödönynél egy indokolatlan hegyecskét is beiktattunk, így megvirradt mikorra a Lapincs völgyében felkapaszkodva elértük Mönichwaldot, a csúcsra vezető túrautak kiindulópontját. |
| Eddigre leküzdöttünk nagyjából 75 km-en úgy 1100 m emelkedőt (meg 750 m lejtőt) így a közvetlen csúcstámadás előtt ránk fért a hosszabb pihenő. Az útelágazásnál lévő nem túl bővizű, de jóízű és jéghideg vízű forrásból feltöltöttük a kulacsokat, és elindultunk felfelé. Innen a csúcs már „csak” 14 km, amire 1100 m emelkedő jut. |  |
 | Az út végig jól járható, a csúcs autóval is megközelíthető, de a felső szakasza fizetős. Az útról sok helyről nyílik szép kilátás a környékre. |
| Ez nem lejtő. Onnan jöttünk… |  |
 | Megpihentünk, elgondolkodtunk, továbbmentünk… |
| Az utolsó 4 km ilyen, jól karbantartott, murvás út, országúti bringával kicsit körülményes, és a néhány száz méterenként szépen kialakított ferde vízátvezetők sem könnyítik meg a haladást – főleg lefelé. |  |
 | A kép csalóka. Ez azért felfelé elég meredek. Az a kis pötty az út közepén én vagyok, amint a paripát vezetve, a fülemen is veszem a levegőt, hogy leküzdjem az utolsó néhányszáz métert. |
| A hidegfrontnak már nyoma sincs, a napsütésben nagyszerű körpanorámát élvezhet, aki felér a csúcsra. Kilátás déli irányba. |  |
 | A csúcson van egy menedékház és egy kis kápolna, amit a második világháborúban a környéken elesettek emlékére állítottak. |
| A menedékház környékén elég nagy volt a forgalom, ezért kicsit távolabb, a kápolna közelébe települtünk. Nem tudom, hogy a csúcsot körbekerítő rusnya szögesdrót a kirándulókat szolgálja-e távol tartani a környéken mindenfelé békésen legelésző tehenektől, vagy fordítva, mindenesetre az oszlop az antennát is kiválóan megtartotta. Zümmög a Moszkitó a Hochwechselen. |  |
Az odaút és a feljutás több időt vett igénybe, mint terveztük, így a sikeres aktiválás, és gyors bontás után, ugyanazon az útvonalon, amelyen jöttünk – persze a felesleges kitérőket és kényszermegállókat kihagyva – erőltetett tempóban tekertünk vissza Szombathelyre. Még épp időben érkeztünk, hogy elcsípjük az utolsó vonatot hazafelé, így háztól-házig nagyjából 24 óra alatt fordultunk meg. A környék szép, jól megközelíthető, nincs is túl messze, érdemes felkeresni. Azért ilyen 24 órás menetelésre valószínűleg nem nagyon vállalkozom mostanában.
|
