Télelõ a Gerecsében

Koloh János, HA4FY - 2007-11-20
Ajánlott turistatérkép: 10. Gerecse térképe

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA4FY, HA4GGQ


Érintett SOTA csúcsok:
  KD-012 - Gorba-tető (Tardos, 505 m ASL); QRA: JN97FP18, 2 pont, HAFF-017
  KD-008 - Öreg Kovács (Gerecse, 554 m ASL); QRA: JN97FP04, 2 pont, HAFF-017


Miután sikerült egy közös szabadnapot egyeztetnünk, Gábor barátommal elhatároztuk, megnézzük mennyi tél van a Gerecsében. Hát ennyi…


Tardosról indultunk, a cél a Gorba-tetõ. Az eredeti terv szerint a ’9MCQ által javasolt útvonalon akartunk felmenni, de mindjárt a falu szélén ráakadtunk egy keskeny, felfelé vezetõ csapásra, így azon indultunk tovább. Az ösvény eleinte nagyon, utána még jobban emelkedett, viszont teljesen véletlenül ráakadtunk erre az erdei kegyhelyre…
... és tõle néhány méterre egy szépen gondozott német katonasírra.
A kegyhelytõl az ösvény visszafordul a falu felé, úgyhogy „toronyiránt” mentünk tovább. Szerencsére az emelkedõ jó részén már túl voltunk, így Gábor készített néhány „mûvészfotót”. Ennek ezt a címet adta: „Szürke szamár a ködben”. Háááát… Szerintem nem is szürke…
A csúcson lévõ kis tisztást könnyen megtaláltuk, a csúcskövet eléggé belepte a hó.
A becsület kedvéért mintegy húsz percig próbálkoztam 144 megán, de hétköznap délelõtt lévén ez eredménytelennek bizonyult, úgyhogy maradt a 40 méter, cw. Itt viszonylag gyorsan összejött 13 QSO. Így néz ki, amikor Moszkitó zümmög a Gorba-tetõn.
Bontás után továbbra is „toronyiránt” nagyjából nyugat felé indulva egy nem túl hosszú, de de elég meredek lejtõ után leértünk a térképen is jól jelzett murvás útra, amelyen dél felé haladtunk tovább az Öreg-Kovács irányába. Onnan jöttünk...
… és oda megyünk.
A csúcsra viszonylag könnyen feljutottunk, annak ellenére, hogy ide sem vezet út. Itt még nagyobb hó volt mint az elõzõ hegyen.
A sikeres aktiválás után ezen a kellemes sétaúton indultunk lefelé Vértestolnára. Amikor az út határozottan ellenkezõ irányba fordult, akkor ismét a toronyiránt szerinti navigációra váltottunk.
Ezzel az úttal nem az a baj, hogy nincs is út, hanem hogy nagyon meredek. Itt-ott elõkerült a nadrágfék.
A kalandos leérkezés után az utolsó akadály már egyáltalán nem okozott gondot.


A csúcsokra nem vezet jelzett út, ezért a túra egy kicsit „bevállalósra” sikerült, én mindenesetre élveztem. Nyáron még visszamegyek.


Utolsó módosítás: 2007-11-25 18:46

(13 megtekintés)