Grüezi, Rigi, Spiesshüsli és társai

Gruber Zsolt, HG4UK† - 2008-08-16

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG4UK†

Ez hirtelen jött. Igazából szombaton repültünk és a számomra teljesen új 817 szerdán este lett kész. Az antenna gyártási próbálkozásaimról tudtok. Végülis csütörtökön megjött az üvegszálas bot, de pénteken már nemigen volt módom kábelt vagdosni.
A tunerhez nem volt ferritem, úgyhogy CQZ Zoli segítsége a Z-match-csal nagyon jól jött. De mivel a 817 végfok -híreim szerint- könnyen jön és könnyen megy, SWR mérő nélkül nem akartam rádiózni. Úgyhogy összeraktam egy W5USJ Z-match-csából kiollózótt Dan Tayloe-féle abszorbciós indikátort.
Így szombatra összeállt a csomag:
-FT 817
-Zoli hangolója
-SWR indikátor
-17m körüli zöld-sárga gyengeáramú kábel
-egy ormótlan 200-as szög 2m ZS kábellel

Reptér. Jött a dilemma. Ezek elvben mindent széttúrnak bomba után kutatva. Ha bőröndbe rejtem az eszközöket és az akcióra kiéhezett röntgenes nőidolgozó abbéli örömében, hogy végre talált vmit (ismeretlen drótköteget, fura házi fabrikálású izék, meg egy 200-as szög) képes leszedetni a gépről, hogy magyarázzam el, mi micsoda. Ha kézipoggyászban viszem, akkor a röntgennél igaz rám ugranak a kommandósok, de rögvest van mód demonstrálni és magyarázni. Úgyhogy az utóbbit választottam. Namost az egyetlen problémájuk az volt, hogy az övemet ne ott és akkor fűzzem be, mert feltartom a sort (speciel nem jött éppen senki utánam...)

Mivel nem egyedül mentem, komoly diplomáciai tárgyalásokra volt szükség, hogy a társaságból mindenki hegyet kívánjon esetleg mászni. Itthon, tervezgetés közben nagyokat mertem álmodni. Így gondolkodtam HB/VS-006-on (Matterhorn 4478m, 0 aktiválás) és a Jungfraun is (HB/VS-019 4158m, 0 aktiválás), de aztán kint végignéztem magamon és a társaságon (ezt most nem részletezem, de ha felmegyek a másodikra, lihegek és a többiek sem egy Edmund Hillary-k) és szerényebbre vettem a figurát.
Zugban, (ez volt az uticélunk) összesen 2 SOTA csúcs van, amelyekből választhattunk. Kényelmi okokból a Wildspitz-et (HB/ZG-001, 1580m, 1 aktiválás) szavaztuk meg közfelkiáltással. Vasárnap meg is látogattuk az Alpli nevű alaptábort.

Svájcban 4 hivatalos nyelv van, de a lakosság nagyobb része németül beszél. De ez nem ám az a Rigó utcai Hochdeutsch, ez a Schwizerdütsch. Nagy élmény néha-néha megérteni egy-egy szót, amikor határozottan rád nézve kérdeznek tőled vmit... Viszont ami nagyon aranyos, az a -li-zés. Mindenhez igyekszenek hozzábiggyeszteni. Állítólag már poénból is csinálják. Láttam olyat is, hogy restaurantli)

Szóval Alpli olyan 1000m körüli magasságban van. Itt igaz áram nincs, de azért meleg italt meg sültkolbászt kap a vándor. Az idő elég mogorva volt, így áttettük a csúcstámadást másnapra.

Hogy a magasság éhségünket csillapítsuk, hirtelen ötlettől vezérelve meglátogattuk az 1128m-es Bürgenstock-ot (mint utóbb kiderült HB/NW-019, eddig 1 aktiválással 8-(...). Olyan 30 perces rövid túra után egy lift viszi fel a bátor lelkületüeket a csúcs közelébe. (konkrétan 153 métert megy felfele a lift és a kabinból minden irányba kilátni. Úgyhogy tériszonyosoknak nem ajánlott). Mivel pont a tetőn van két kanton határa, ezt táblával is jelzik. Ha egyik oldalról nézzük Nidwalden-t ír a tábla, ha a másikról, akkor Luzern-t. Azért a kézirádió ott volt velem, így belehallgattam a sistergésbe. 145.800 környékén hallottam is forgalmazást. Megörülve próbáltam QSO-zni, de siker nélkül. Gyanús volt, hogy az egyik oldal Schaffhausenből beszél, meg hallottam egy francia QSO-t is. Aztán mire kapcsoltam, hogy átjátszón megy a forgalom, már senki nem jelentkezett a hívásra.

Másnap jött az első csúcs. Gyönyörű időt fogtunk ki. Kék ég, zöld, 10 centis fű mindenütt (még a 40 fokos lejtőn is), kellemes nyári szellő simogat, a marhák meg csak bőgnek és kolompolnak mindenfelé. Tiszta idill. A csúcsig jó 500m a szintkülönbség, de ez nekünk, kezdő természetjáróknak elég túlélő túra jellegű volt. Azért olyan másfél óra alatt, két csapatra szakadva felkűzdöttük magunkat. A csúcson bőgő és veszettül kolompoló marhák fogadtak. Kis fejhallgató volt nálam, mindenféle párnázás nélkül, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, mit fogok hallani abban a hangzavarban. Végül a legnagyobb gondom nem ez lett...

Kihúztam a zöld-sárgát, összedugtam mindent, aztán kihangoltam az antennát. Csavargattam a kondikat, szépen világított az SWR indikátor, aztán elaludt a LED jelezve, hogy összejött a hangolás. Na ezen felbuzdulva elrendeztem a kábeleket, elővettem a papírt és a tollat, elpakoltam, ami nem kell. Mondom magamban, azért mégegyszer megnézem az SWR-t, mielőtt elkezdek QSO-zni. Bekapcsoltam az indikátort, nyomom a billentyűt, erre világít a LED. Forgatom a kondikat, de semmi változás. Szétszerelés, összeszerelés újra, csak nincs változás. Kb. negyed óra próbálgatás után észrevettem, hogy a rádió/SWR indikátor összekötő kábel BNC csatlakozója mellett kilóg kábelharisnya. Szétszedem a dugót és kiderül, hogy letört a meleg ér a BNC tüskéről. Na ezzel most mit csináljak. Csak azt az egy apa-apa kábelt vittem magammal, mert az SWR indikátort úgy készítettem el, hogy a bemenetén BNC aljzat legyen, viszont a kimenet egy 50cm-es koax kábel, a végén egy BNC dugóval. Tehát kell a kábel. Végül annyira sikerült lecsupaszítani a meleg eret, hogy benyomva a rádió aljzatába, a kábel harisnyát oda tudtam csiptetni a földelésnek szánt kábel krokodil csipeszével és ez vhogy egyben tartotta. Viszont így az SWR indikátort ki kellett venni a rendszerből, mert túl könnyű volt ahhoz, hogy meg tudja tartani a kábelt. Így viszont mi van a végfokkal hangolás közben?
És akkor eszembe jutott az, amit CQZ Zoli mesélt, miszerint ő nem használ SWR mérőt, mert először a legnagyobb vételzajra hangol a tunerrel, majd a rádió műszerével finomít.

Innentől kezdve minden remekül működött. Összejött 6 QSO, a csúcs aktiválva lett (QRB 1013km G4SSH Roy). Kézi rádióval próbálkoztam még a végén, de sajnos nem hallottak.

Lefelé átmentünk a szomszédos Rossbergre. Ez elég hátborzongató látvány, ugyanis hiányzik a hegy kb. nyolcada. Ki lehet sétálni egész a hiány széléig.1806-ban, a nagy esőzések miatt egyszerűen leszakadt az a rész és vmi 20 méter magasan betemette a völgyben fekvő Goldau városkáját. Most az omlás helyén egy állatkert van. A várost egy kicsit odébb ismét felépítették.

A társaság nagyon fellelkesült a teljesítményén, de azért másnap izomlázzal küzködött, úgyhogy pihentünk egy nagyot, miközben szerveztük a szerdai programot. A következő célpontnak a Rigi-t jelöltük ki (HB/SZ-021, 1798m, 9 aktiválás). Ez igazából csak egy kirándulás, mert a vasút felvisz szinte a csúcsra, ahol aszfaltozott úton lehet kb. 5 perc alatt felsétálni a tetőre. Nagy lelkesedéssel indultunk gyönyörű időben, viszont mire felértünk már felhőben volt a csúcs

és kb. negyed órán belül elkezdett ömleni az eső. A svájci időjárás előrejelzésről annyit, hogy mivel a hegyek között hihetetlen gyorsan változik az idő, gyakorlatilag követik csak az eseményeket, így az előrejelzés kb. 1 órára szól csak. Szóval eléggé elkeseredtünk, a Rigi meg csak röhögött...

De nem hagytuk magunkat. Másnap a Pilatus volt az uticél (HB/NW-011, 2129m, 4 aktiválás). Állítólag itt nyugszik Poncius Pilátus lelke, de ez minket nem riasztott vissza, ellentétben a középkori emberekkel, akik nem nagyon mertek felmenni a hegyre. Ide egy spéci fogaskerekű vasút visz fel, amiről azt mondják, hogy a világ legmeredekebb pályájú (van ahol 48%) ilyen elven működő szerkezete.

Amikor leindultunk a vasúttal be volt borulva az ég. Na, mondom, ebből megint eső lesz. Némi szemerkélés talán volt is, de mi csak mentünk felfelé és egyszer csak bent voltunk a felhőben.

Mivel kb. 10m-re lehetett csak ellátni, már kezdtem elkeseredni, de aztán ritkulni kezdett és át-át ütött a kék ég. Mikor megérkeztünk a felső állomásra, az eső felhők tetején találtuk magunkat. Furcsa volt a tej körülöttünk, de sütött a nap. A felső állomás egy TGYH (turista gyűjtőhely). Szerencsére innen még kb. 30 perc túra a csúcs, amely sokmindenkit visszatart.

Gyorsan el is indultunk, de a felhők is. Menet közben néha teljesen beterítettek, úgyhogy nem nagyon lehetett messzire látni. Aztán alább hagyott a szél, így szépen visszaereszkedtek. Ez azt eredményezte, hogy a TGYH-t szinte teljesen beterítette, ezért akik ott ültek és esetleg azon töprengtek, hogy vajon érdemes-e felkelni és megnézni a kilátót, inkább rendeltek még egy tejeskávét. Így mikor megérkeztünk a csúcsra, rajtunk kívül még négyen voltak ott, de ők is már éppen indultak lefelé.

Na akkor birtokba vettem a kilátót. Körbe vette egy fakorlát, ami tökéletes tereptárgynak látszott az antenna rögzítésére

, a padra pedig kipakoltam a felszerelést.

Kihangoltam az antennát és tök csönd volt. Na ebből vajon mi lesz. Lehet, hogy a kutya sem rádiózik ilyenkor? (csütörtök du 3 óra). Leadtam az CQ SOTA-t, és akkor jött a nagy élmény. Egyszerre vagy 6 állomás dübörgött be. Persze erre nem számítottam, így nem nagyon tudtam levenni a hívójeleket. De elcsíptem egy ország prefixet, aztán vissza adtam kérdőjellel, mire ő válaszolt. Szóval nagy élmény volt. A végén meg szerettem volna próbálni 10MHz-et is, de nem tudtam kihangolni az antennát.

Összejött 21 QSO, és nagyon leégtem. Úgy néztem ki, mint egy rák, ugyanis a nap meg közben csak sütött engem ott fenn a felhők felett...

Szóval így történt.

Külön köszönet Czigler Zoli barátomnak (kérésére T2LOT), aki többször, magához képest hihetetlen türelemmel várta végig, amíg én kirádióztam magam.


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG4UK†
Ez hirtelen jött. Igazából szombaton repültünk és a számomra teljesen új 817 szerdán este lett kész. Az antenna gyártási próbálkozásaimról tudtok. Végülis csütörtökön megjött az üvegszálas bot, de pénteken már nemigen volt módom kábelt vagdosni. A tunerhez nem volt ferritem, úgyhogy CQZ Zoli segítsége a Z-match-csal nagyon jól jött. De mivel a 817 végfok -híreim szerint- könnyen jön és könnyen megy, SWR mérő nélkül nem akartam rádiózni. Úgyhogy összeraktam egy W5USJ Z-match-csából kiollózótt Dan Tayloe-féle abszorbciós indikátort. Így szombatra összeállt a csomag: -FT 817 -Zoli hangolója -SWR indikátor -17m körüli zöld-sárga gyengeáramú kábel -egy ormótlan 200-as szög 2m ZS kábellel Reptér. Jött a dilemma. Ezek elvben mindent széttúrnak bomba után kutatva. Ha bőröndbe rejtem az eszközöket és az akcióra kiéhezett röntgenes nőidolgozó abbéli örömében, hogy végre talált vmit (ismeretlen drótköteget, fura házi fabrikálású izék, meg egy 200-as szög) képes leszedetni a gépről, hogy magyarázzam el, mi micsoda. Ha kézipoggyászban viszem, akkor a röntgennél igaz rám ugranak a kommandósok, de rögvest van mód demonstrálni és magyarázni. Úgyhogy az utóbbit választottam. Namost az egyetlen problémájuk az volt, hogy az övemet ne ott és akkor fűzzem be, mert feltartom a sort (speciel nem jött éppen senki utánam...)
	Mivel nem egyedül mentem, komoly diplomáciai tárgyalásokra volt szükség, hogy a társaságból mindenki hegyet kívánjon esetleg mászni. Itthon, tervezgetés közben nagyokat mertem álmodni. Így gondolkodtam HB/VS-006-on (Matterhorn 4478m, 0 aktiválás) és a Jungfraun is (HB/VS-019 4158m, 0 aktiválás), de aztán kint végignéztem magamon és a társaságon (ezt most nem részletezem, de ha felmegyek a másodikra, lihegek és a többiek sem egy Edmund Hillary-k) és szerényebbre vettem a figurát. Zugban, (ez volt az uticélunk) összesen 2 SOTA csúcs van, amelyekből választhattunk. Kényelmi okokból a Wildspitz-et (HB/ZG-001, 1580m, 1 aktiválás) szavaztuk meg közfelkiáltással. Vasárnap meg is látogattuk az Alpli nevű alaptábort.
Svájcban 4 hivatalos nyelv van, de a lakosság nagyobb része németül beszél. De ez nem ám az a Rigó utcai Hochdeutsch, ez a Schwizerdütsch. Nagy élmény néha-néha megérteni egy-egy szót, amikor határozottan rád nézve kérdeznek tőled vmit... Viszont ami nagyon aranyos, az a -li-zés. Mindenhez igyekszenek hozzábiggyeszteni. Állítólag már poénból is csinálják. Láttam olyat is, hogy restaurantli)
	Szóval Alpli olyan 1000m körüli magasságban van. Itt igaz áram nincs, de azért meleg italt meg sültkolbászt kap a vándor. Az idő elég mogorva volt, így áttettük a csúcstámadást másnapra.
Hogy a magasság éhségünket csillapítsuk, hirtelen ötlettől vezérelve meglátogattuk az 1128m-es Bürgenstock-ot (mint utóbb kiderült HB/NW-019, eddig 1 aktiválással 8-(...). Olyan 30 perces rövid túra után egy lift viszi fel a bátor lelkületüeket a csúcs közelébe. (konkrétan 153 métert megy felfele a lift és a kabinból minden irányba kilátni. Úgyhogy tériszonyosoknak nem ajánlott). Mivel pont a tetőn van két kanton határa, ezt táblával is jelzik. Ha egyik oldalról nézzük Nidwalden-t ír a tábla, ha a másikról, akkor Luzern-t. Azért a kézirádió ott volt velem, így belehallgattam a sistergésbe. 145.800 környékén hallottam is forgalmazást. Megörülve próbáltam QSO-zni, de siker nélkül. Gyanús volt, hogy az egyik oldal Schaffhausenből beszél, meg hallottam egy francia QSO-t is. Aztán mire kapcsoltam, hogy átjátszón megy a forgalom, már senki nem jelentkezett a hívásra.
	Másnap jött az első csúcs. Gyönyörű időt fogtunk ki. Kék ég, zöld, 10 centis fű mindenütt (még a 40 fokos lejtőn is), kellemes nyári szellő simogat, a marhák meg csak bőgnek és kolompolnak mindenfelé. Tiszta idill. A csúcsig jó 500m a szintkülönbség, de ez nekünk, kezdő természetjáróknak elég túlélő túra jellegű volt. Azért olyan másfél óra alatt, két csapatra szakadva felkűzdöttük magunkat. A csúcson bőgő és veszettül kolompoló marhák fogadtak. Kis fejhallgató volt nálam, mindenféle párnázás nélkül, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, mit fogok hallani abban a hangzavarban. Végül a legnagyobb gondom nem ez lett...
Kihúztam a zöld-sárgát, összedugtam mindent, aztán kihangoltam az antennát. Csavargattam a kondikat, szépen világított az SWR indikátor, aztán elaludt a LED jelezve, hogy összejött a hangolás. Na ezen felbuzdulva elrendeztem a kábeleket, elővettem a papírt és a tollat, elpakoltam, ami nem kell. Mondom magamban, azért mégegyszer megnézem az SWR-t, mielőtt elkezdek QSO-zni. Bekapcsoltam az indikátort, nyomom a billentyűt, erre világít a LED. Forgatom a kondikat, de semmi változás. Szétszerelés, összeszerelés újra, csak nincs változás. Kb. negyed óra próbálgatás után észrevettem, hogy a rádió/SWR indikátor összekötő kábel BNC csatlakozója mellett kilóg kábelharisnya. Szétszedem a dugót és kiderül, hogy letört a meleg ér a BNC tüskéről. Na ezzel most mit csináljak. Csak azt az egy apa-apa kábelt vittem magammal, mert az SWR indikátort úgy készítettem el, hogy a bemenetén BNC aljzat legyen, viszont a kimenet egy 50cm-es koax kábel, a végén egy BNC dugóval. Tehát kell a kábel. Végül annyira sikerült lecsupaszítani a meleg eret, hogy benyomva a rádió aljzatába, a kábel harisnyát oda tudtam csiptetni a földelésnek szánt kábel krokodil csipeszével és ez vhogy egyben tartotta. Viszont így az SWR indikátort ki kellett venni a rendszerből, mert túl könnyű volt ahhoz, hogy meg tudja tartani a kábelt. Így viszont mi van a végfokkal hangolás közben? És akkor eszembe jutott az, amit CQZ Zoli mesélt, miszerint ő nem használ SWR mérőt, mert először a legnagyobb vételzajra hangol a tunerrel, majd a rádió műszerével finomít.
	Innentől kezdve minden remekül működött. Összejött 6 QSO, a csúcs aktiválva lett (QRB 1013km G4SSH Roy). Kézi rádióval próbálkoztam még a végén, de sajnos nem hallottak.
Lefelé átmentünk a szomszédos Rossbergre. Ez elég hátborzongató látvány, ugyanis hiányzik a hegy kb. nyolcada. Ki lehet sétálni egész a hiány széléig.1806-ban, a nagy esőzések miatt egyszerűen leszakadt az a rész és vmi 20 méter magasan betemette a völgyben fekvő Goldau városkáját. Most az omlás helyén egy állatkert van. A várost egy kicsit odébb ismét felépítették.
	A társaság nagyon fellelkesült a teljesítményén, de azért másnap izomlázzal küzködött, úgyhogy pihentünk egy nagyot, miközben szerveztük a szerdai programot. A következő célpontnak a Rigi-t jelöltük ki (HB/SZ-021, 1798m, 9 aktiválás). Ez igazából csak egy kirándulás, mert a vasút felvisz szinte a csúcsra, ahol aszfaltozott úton lehet kb. 5 perc alatt felsétálni a tetőre. Nagy lelkesedéssel indultunk gyönyörű időben, viszont mire felértünk már felhőben volt a csúcs
és kb. negyed órán belül elkezdett ömleni az eső. A svájci időjárás előrejelzésről annyit, hogy mivel a hegyek között hihetetlen gyorsan változik az idő, gyakorlatilag követik csak az eseményeket, így az előrejelzés kb. 1 órára szól csak. Szóval eléggé elkeseredtünk, a Rigi meg csak röhögött...
	De nem hagytuk magunkat. Másnap a Pilatus volt az uticél (HB/NW-011, 2129m, 4 aktiválás). Állítólag itt nyugszik Poncius Pilátus lelke, de ez minket nem riasztott vissza, ellentétben a középkori emberekkel, akik nem nagyon mertek felmenni a hegyre. Ide egy spéci fogaskerekű vasút visz fel, amiről azt mondják, hogy a világ legmeredekebb pályájú (van ahol 48%) ilyen elven működő szerkezete.
Amikor leindultunk a vasúttal be volt borulva az ég. Na, mondom, ebből megint eső lesz. Némi szemerkélés talán volt is, de mi csak mentünk felfelé és egyszer csak bent voltunk a felhőben.
	Mivel kb. 10m-re lehetett csak ellátni, már kezdtem elkeseredni, de aztán ritkulni kezdett és át-át ütött a kék ég. Mikor megérkeztünk a felső állomásra, az eső felhők tetején találtuk magunkat. Furcsa volt a tej körülöttünk, de sütött a nap. A felső állomás egy TGYH (turista gyűjtőhely). Szerencsére innen még kb. 30 perc túra a csúcs, amely sokmindenkit visszatart.
Gyorsan el is indultunk, de a felhők is. Menet közben néha teljesen beterítettek, úgyhogy nem nagyon lehetett messzire látni. Aztán alább hagyott a szél, így szépen visszaereszkedtek. Ez azt eredményezte, hogy a TGYH-t szinte teljesen beterítette, ezért akik ott ültek és esetleg azon töprengtek, hogy vajon érdemes-e felkelni és megnézni a kilátót, inkább rendeltek még egy tejeskávét. Így mikor megérkeztünk a csúcsra, rajtunk kívül még négyen voltak ott, de ők is már éppen indultak lefelé.
	Na akkor birtokba vettem a kilátót. Körbe vette egy fakorlát, ami tökéletes tereptárgynak látszott az antenna rögzítésére
, a padra pedig kipakoltam a felszerelést.
	Kihangoltam az antennát és tök csönd volt. Na ebből vajon mi lesz. Lehet, hogy a kutya sem rádiózik ilyenkor? (csütörtök du 3 óra). Leadtam az CQ SOTA-t, és akkor jött a nagy élmény. Egyszerre vagy 6 állomás dübörgött be. Persze erre nem számítottam, így nem nagyon tudtam levenni a hívójeleket. De elcsíptem egy ország prefixet, aztán vissza adtam kérdőjellel, mire ő válaszolt. Szóval nagy élmény volt. A végén meg szerettem volna próbálni 10MHz-et is, de nem tudtam kihangolni az antennát.
Összejött 21 QSO, és nagyon leégtem. Úgy néztem ki, mint egy rák, ugyanis a nap meg közben csak sütött engem ott fenn a felhők felett...
Szóval így történt. Külön köszönet Czigler Zoli barátomnak (kérésére T2LOT), aki többször, magához képest hihetetlen türelemmel várta végig, amíg én kirádióztam magam.

Utolsó módosítás: 2008-08-29 10:02

(10 megtekintés)