Drégely-vár apródjai

Gruber Zsolt, HG4UK† - 2009-07-05
Ajánlott turistatérkép: 5. Börzsöny térképe

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG4UK†, HA5CQZ, HA5FUL


Érintett COTA várak:
  - ; QRA:


Hol van a bércz és a vár felette, Szondi melynek sánczait védette... 1552 július 6.-án -több magyarországi vár elfoglalása után- Hádim Ali budai pasa Drégely-várat körbezárta kb. 10.000 fõs seregével. A vár kapitánya, Szondy György kb.150 katonája segítségével (16 lovas, 100 gyalogos, 1 tüzér, 3 várõr és 26 királyi zsoldos) több napig tartotta a várat a hatalmas túlerõvel szemben. Kétszer szólította fel a pasa megadásra, de miután teljesen szétágyúzták a várat a török tüzérek és csekély számú védõ élte csak túl a többszöri gyalogos ostromot, csak két apródját küldte el a pasához, hogy nevelje fel tisztességgel õket. A végsõ ostromban minden védõ elesett.


HA5CQZ Zoli vetette fel, hogy Drégely-vár ostromának emlékére, COTA aktiválás keretében látogassuk meg a várat. Délelõtt indultunk, de közben megálltunk Kemencén, hogy hátha sikerül egy rádiós átjátszóval kisegíteni az ottani kisvasút lelkes fenntartóit. Igen elhivatott társaságot ismertünk meg. Õk a rádiózás helyett a keskeny nyomtávú mozdonyok/kocsik felújítására, üzembentartására, illetve a sínfektetésre izgulnak 8-) Sajnos sikertelen volt a próbálkozás, így Drégelypalánknak vettük az irányt. A kocsit a helyi vasútállomásnál hagytuk.
Jókedvvel és dalolva indultunk a vár felé.
Az elején csak szépen sétálni kellett...
Aztán balra fordulva a vár irányába, az út emelkedõsbe kapcsolt...
És végig ilyen maradt.
Miközben levegõ után kapkodgattam, többször eltöprengtem, hogy úgy általában nehéz kenyér lehetett a várostromlás a gyalogos vitézek számára.
Majd jött egy tábla. Kicsit regenerálódtam gondolkodást színlelve, aztán a rövidebb út mellett döntöttünk.
Ami még meredekebb volt...
Zoli és Füli lényegesen jobb formában kûzdött a méterekkel, de azért rendre megvártak.
A vár jól nézett ki belülrõl.
Szorgos kezek emléktáblát emeltek a történelmi esemény emlékére és úgy tûnt, hogy rendszeresen karban is tartják.
Elkezdtünk kipakolni. Vittünk egy spider botot és egy dipolt 80m-re, amit sikeresen ki is húztunk keresztül a váron.
RH-n SSB volt a tervben. Végülis összejött néhány QSO, de a 2m izgalmasabbnak tûnt.
Zoli a vár egyik falán célozgatott a yagijával...
úgyhogy Fülivel a másik falhoz telepítettük a logpert.
Aztán észak-nyugat irányban elkezdtek gyûlni a felhõk, majd ragyogóan látszott, hogy néhány kilométerre már zuhog is az esõ.
Növelte a jókedvet, hogy dél-nyugatra is elkezdett esni.
Úgy tûnt, hogy a két esõ front pont a mi vonalunkban fog találkozni. Tippelgettük, hogy mikor kezdjünk átállni esõ üzemmódra. Végül kinéztünk olyan 1 km.-re egy bokrosabb részt. Abban maradtunk, hogy ha azt már nem látjuk, akkor összeért a két esõ, tehát ideje rákészülni a nedvességre.
Aztán összeért...
Elkezdtünk pakolászni, de már csepergett is.
Kellemes, erõs széllel fûszerezett zivatar kapott el minket. Ennek meg volt az az elõnye, hogy a várfalak bizonyos irányokból mintegy leárnyékolták az esõt, így végülis viszonylag szárazak maradtunk.
Utána még próbálkoztunk 80m-en, de csekély volt a siker. Valószínûleg nem csak helyi viharról volt szó, így a lehetséges ellenállomások leföldelt antennával ültek otthon és teát szürcsölgettek.
A további esõtõl tartva lassan bontani kezdtünk. Viszonylag gyorsan ment a pakolás.
Végül Fülit rákötöttük a spider botra és elindultunk vissza a kocsihoz.


Jó kis túra volt!
Arra jutottam, hogy van néhány húzósabb SOTA csúcs szerte Magyarországon, de aki igazán kemény legénynek érzi magát, az próbáljon ki néhány COTA helyet is.
Az élmény garantált!


Utolsó módosítás: 2009-09-06 19:29