| | |
|---|
| A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG2ECZ, HA7AT |
Érintett SOTA csúcsok:
KM-011 - Szent László-hegy (Pilis, 590 m ASL); QRA: JN97MR16, 2 pont, HAFF-004
KM-010 - Urak asztala (Pilis, 594 m ASL); QRA: JN97MS00, 2 pont, HAFF-004
|
Annak ellenére, hogy hetek óta terveztem komolyabb gyalogtúrát, az utóbbi hetekben vagy személygépkocsival sikerült feljutnom a hegytetõkre (Gerecse, Hármashatár-hegy), vagy patak völgye sikerült (Cuha-völgy), vagy csak rövid családi séta volt. Így hiányzott egy erõteljesebb gyaloglás.
|
 | Szerencsére a Pilis - amely hozzám közel található, igen sok szép útvonalat kínál. Összebeszéltem a másik hosszú távot kedvelõ társunkkal, HA7AT Lajossal, és végül erre az útvonalra esett a választásunk. |
| A gyalogtúra elején szép tiszta volt az idõ. A talaj ugyan nedves, de jól járható. A turistajelzések is szépen karban vannak tartva. |  |
 | Szent László-hegyen nem volt nagy tolongás 2 méteren, 3 QSO-ra futotta. A többit 80 méteren létesítettük SSB-fónia módban. Lajos 50 Watt kimenõteljesítményû berendezést készített össze.
Érdekes idõjárási jelenséggel találkoztunk itt: a ködbõl apró, néhány tizedmilliméteres jégdarabkák potyogtak. |
| Fakitermelés is folyt, amely utunk késõbbi szakaszán némi bosszúságot okozott. A turistaút laza talaját igencsak átgyúrták néhol a munkagépek. |  |
 | Urak aszalának egykori katonai objektuma is igen sejtelmes képet mutatott a ködben. |
| Szép nagy pelyhekben elkezdett hullani a hó. Mint egy kísérletünkbõl kiderült, Budapestrõl ideszólni 2 méteren még a 30 mW (-15 dBW) is elegendõ. Ebben az órában egyébként 80 méteren fónián kevesen voltak. A 2 méterre vitt berendezés jó döntés volt. |  |
 | Késõbbiekben a köd végig elkísért minket. A táj azonban szép, késõ õszi arcát mutatta. |
| Beszélgetésbe belemerülve egy éles kanyarnál letértünk a turistaútról. Sebaj, majd a GPS segít. Igenám, de a GPS mikrohullámú jele ebben a vízgõzzel és jéggel teli légkörben úgy néz ki, igen erõteljes szakaszcsillapítást szenvedett: a GPS vevõ nem talált mûholdat !!! Maradt a klasszikus módszer: jó minõségû papírtérkép és a saccológeometria. |  |
 | Kis-Bükk-tetõ elõtt néhány méterrel kellett elõvenni a fejlámpát, besötétedett. Ráadásul a köd sem kímélt minket. A fejlámpát a fejen viselve a ködöt láttuk, nem az utat, ezért kézben, alacsonyan tartva világítottunk. Ellenben találtunk gombát ebben a hideg idõben. |
| Álló rét. Leányfalunak menjünk, vagy a Skanzen irányába? Utóbbi mellett döntöttünk. Irány a sárga+ jelzés. Idõközben az esõ is elkezdett esni, a talaj eléggé fel volt ázva. Csúszkálás volt bõven lefelé. |  |
 | A Skanzen és a buszmegálló között fotóztam ezt az igen impozánsan kivilágított házat. Jól nézett ki. |
Erõnlét-fenntartó túrának szántuk ezt a kirándulást. Hétköznap azonban sokkal ritkább az ellenállomás - ezt megtapasztaltuk. A 2 méter és a 80 méter együttesen segített ki minket fónia módban. Sajnos a nyálkás, néhol sáros utak miatt kifutottunk a tervezett idõbõl, így a Vörös-kõ most kimaradt.
A túra nehézségérõl: összesen 18 kilométeres séta volt. Az éjszaka a barátom. A köd az éjszakában már kevésbé kellemes. A végére felázott, igen csúszós meredek lejtõk is komoly kihívást jelentettek. Ennek ellenére szép volt. Legközelebb is bevállalnám.
|
