Polonina Runa UT/CA-075

Gruber Zsolt, HG4UK† - 2010-05-22

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG4UK†, UT1DX, HA5CQZ

Az ukrajnai SOTA túra második napján a Polonina Runa (UT/CA-075) csúcsára mentünk fel.

Akkor jöjjön egy kis reklám. Kisebb döccenõkkel, de végül Ungvártól nem messze, Antalovciban tudtunk szállást foglalni a Hotel Bogolvarban.A hely nagyon jó, csak ajánlani tudom másnak is. www.bogolvar.com.

Elõzõ nap UT1DX Gyuszival abban maradtunk, hogy korán igyekszünk indulni, mert délelõttre mondtak jobb idõt.
LT 8-tól lehetett reggelizni (UT+3), így olyan 7 (UT+3) körüli felkelés reálisnak tûnt. A telefonom budapesti idõt mutatott (UT+2), a kis ébresztõórám UT-re volt állítva. Elõzõ este túl nagy volt a feladat, hogy ide-oda számolgassak, így sikerült felkelteni magam 5:15-kor (UT+3). Végülis világos volt már, úgyhogy csak a reggeli rutin végeztével tudatosult a dolog.
Valamit azért még vissza tudtam aludtam.

Gyuszi kijött a fõútig, így gyors bepakolás után már robogtunk is a cél felé.
Eredetileg más csúcsot terveztünk Zolival aznapra, de Gyuszi inkább a Polonina Runa-t javasolta. Azért az mégis csak 1479m magas, így könnyû volt minket meggyõzni.
Még szóba került a Sztoj is (CA-027), de abban maradtunk, hogy azt majd legközelebb, mert arra komolyabban kell készülni.
Kb. fél óra után letértünk a fõútról és elkezdtünk felfelé menni. Az út itt már nem volt aszfaltozott, így bõven volt mire figyelnem. Aztán elértünk egy kis falut, ahonnan indult a hadiút a csúcs felé.

Olyan jó 1x1-es beton lapokkal van kirakva az út a hegyen. Mivel az idõ foga meg vasból van, néhol Gyuszinak és Zolinak kellett a kocsi elõtt sétálva kreatívan irányítgatni a nagyobb gödrök között.

A csúcs elõtt egy forrás csurdogál ki a hegybõl. Ott megálltunk egy kicsit, ugyanis Gyuszi mesélte, hogy a hagyomány szerint, aki a hegyre megy, annak itt rituális mosakodással illik megtisztítania magát a lenti dolgoktól.

Finom, de nagyon hideg volt a víz.

A csúcsra kb. UT 9 körül értünk.
Már várt minket az erõs szél, de csak némi elszórt esõcske szemerkélt hosszabb szünetekkel. Szép kis hófoltok tarkították a csúcs egyik északi völgyecskéjét, de azért nem mentünk hógolyóztunk.

A nagy szél miatt az egyik bunker elõtt igyekeztünk antennát állítani. Az adott is némi árnyékot (már amíg abból irányából fújt), viszont a pecabotok kaptak a szélbõl bõven.
Gyuszi mesélte, hogy URH szempontból nagyon jó a hely. Rendszeresen járnak fel versenyekre, a miénknél egy kicsit komolyabb felszerelésekkel (6KW aggregát, yagi-fal stb), úgyhogy minden külön terjedés nélkül is el tudnak szólni Franciaországig 8-)
Zoli kézi rádióval a nagyobb magyar átjátszókon tudott QSO-zni, de a szimplex nehezen ment. (lásd videó)

Így mi is felhúztuk a 6 elemes sota yagit. Biztunk benne, hogy nagy meglepetést tudunk majd okozni Budapesten, ha megszólalunk 145.525-ön.
Végül is ez nem jött össze. A Zemplén és a Bükk azért árnyékolt abban az irányban, meg valószínûleg az 5W is kicsit kevés volt. Azért Szarvasról pl. volt QSO-nk.
Végül Zoli RH-n kezdett forgalmazni vertikállal, amíg én Gyuszi segítségével 2m SSB-n próbálkoztam.

Aztán eleredt az esõ.
A szünetet kihasználtam egy kis alvásra, míg Zoli és Gyuszi jobban körülnézett a tetõn.
Miután kezdett szakadozni a felhõzet, újra nekiláttunk.

Zoli felhúzta 80m-re a dipólját, amíg Gyuszi kézbe kapta a yagit és kézi rádióval kezdett QSO-kat gyártani gyakorlatilag minden környezõ országból. (HA, YO, OM, OK, SP)
(lásd videó)

Felállítottam én is a vertikálomat és nekiláttam a 30m-nek.
Sajnos valamilyen rendszertelen, de kitartó zavar volt hallható 10 és 7 megán is, de aztán szerencsére el-el tûnedezett, így jól ment az aktiválás.

A szél kezdett erõsödni és irányváltani, így a bunker csak keveset takart már.
A széllökések hatására aztán egyszercsak az aljától olyan 30cm-re, tõben eltört a 10m-es pecabot úgy, hogy eldõlés közben magával rántott mindent.
Valamennyire sikerült megerõsíteni a mindenrejó szigetelõszalaggal, így ez csak rövid szünetet okozott.

A végén még próbálkozott Zoli a felsõbb sávokon is, (lásd videó)

majd úgy döntöttünk, hogy bontunk, mivel a Nap kezdett lemenni és sötétben azért durva lett volna az út lefelé.

Mire leértünk, már sötét volt. Útközben betértünk egy motelba, ahol igen finomat vacsoráztunk (kötelezõ darabok a borscs és a hideg uborka leves).
Aztán egy éjjel-nappaliban vettünk némi szendvicsnek valót a másnapi túrára, majd Gyuszi még elnavigált minket egy pékséghez, ahol szerzett nekünk egy frissen sült, forró kenyeret is.
Végül olyan 1 körül aludtunk el, így másnap kicsit lazábbra vettük a dolgot.

UT1DX Gyuszinak köszönhetõen nagy élmény volt a nap. Nélküle valószínûleg nem mentünk volna fel a Polonina Runa-ra. Beszélgetésünk során rájöttem, hogy fogalmunk sincs arról, hogy milyen az élet a Kárpátalján.
Úgyhogy bátorítok mindenkit, látogasson el oda, mert van SOTA csúcs bõven.
Remélem, hogy Gyuszinak esetleg meg jön a kedve a sotázáshoz és módunk lesz még együtt aktiválni akár Magyarországon, akár Ukrajnában.


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG4UK†, UT1DX, HA5CQZ
Az ukrajnai SOTA túra második napján a Polonina Runa (UT/CA-075) csúcsára mentünk fel.
	Akkor jöjjön egy kis reklám. Kisebb döccenõkkel, de végül Ungvártól nem messze, Antalovciban tudtunk szállást foglalni a Hotel Bogolvarban.A hely nagyon jó, csak ajánlani tudom másnak is. www.bogolvar.com.
Elõzõ nap UT1DX Gyuszival abban maradtunk, hogy korán igyekszünk indulni, mert délelõttre mondtak jobb idõt. LT 8-tól lehetett reggelizni (UT+3), így olyan 7 (UT+3) körüli felkelés reálisnak tûnt. A telefonom budapesti idõt mutatott (UT+2), a kis ébresztõórám UT-re volt állítva. Elõzõ este túl nagy volt a feladat, hogy ide-oda számolgassak, így sikerült felkelteni magam 5:15-kor (UT+3). Végülis világos volt már, úgyhogy csak a reggeli rutin végeztével tudatosult a dolog. Valamit azért még vissza tudtam aludtam.
	Gyuszi kijött a fõútig, így gyors bepakolás után már robogtunk is a cél felé. Eredetileg más csúcsot terveztünk Zolival aznapra, de Gyuszi inkább a Polonina Runa-t javasolta. Azért az mégis csak 1479m magas, így könnyû volt minket meggyõzni. Még szóba került a Sztoj is (CA-027), de abban maradtunk, hogy azt majd legközelebb, mert arra komolyabban kell készülni. Kb. fél óra után letértünk a fõútról és elkezdtünk felfelé menni. Az út itt már nem volt aszfaltozott, így bõven volt mire figyelnem. Aztán elértünk egy kis falut, ahonnan indult a hadiút a csúcs felé.
Olyan jó 1x1-es beton lapokkal van kirakva az út a hegyen. Mivel az idõ foga meg vasból van, néhol Gyuszinak és Zolinak kellett a kocsi elõtt sétálva kreatívan irányítgatni a nagyobb gödrök között.
	A csúcs elõtt egy forrás csurdogál ki a hegybõl. Ott megálltunk egy kicsit, ugyanis Gyuszi mesélte, hogy a hagyomány szerint, aki a hegyre megy, annak itt rituális mosakodással illik megtisztítania magát a lenti dolgoktól.
Finom, de nagyon hideg volt a víz.
	A csúcsra kb. UT 9 körül értünk. Már várt minket az erõs szél, de csak némi elszórt esõcske szemerkélt hosszabb szünetekkel. Szép kis hófoltok tarkították a csúcs egyik északi völgyecskéjét, de azért nem mentünk hógolyóztunk.
A nagy szél miatt az egyik bunker elõtt igyekeztünk antennát állítani. Az adott is némi árnyékot (már amíg abból irányából fújt), viszont a pecabotok kaptak a szélbõl bõven. Gyuszi mesélte, hogy URH szempontból nagyon jó a hely. Rendszeresen járnak fel versenyekre, a miénknél egy kicsit komolyabb felszerelésekkel (6KW aggregát, yagi-fal stb), úgyhogy minden külön terjedés nélkül is el tudnak szólni Franciaországig 8-) Zoli kézi rádióval a nagyobb magyar átjátszókon tudott QSO-zni, de a szimplex nehezen ment. (lásd videó)
	Így mi is felhúztuk a 6 elemes sota yagit. Biztunk benne, hogy nagy meglepetést tudunk majd okozni Budapesten, ha megszólalunk 145.525-ön. Végül is ez nem jött össze. A Zemplén és a Bükk azért árnyékolt abban az irányban, meg valószínûleg az 5W is kicsit kevés volt. Azért Szarvasról pl. volt QSO-nk. Végül Zoli RH-n kezdett forgalmazni vertikállal, amíg én Gyuszi segítségével 2m SSB-n próbálkoztam.
Aztán eleredt az esõ. A szünetet kihasználtam egy kis alvásra, míg Zoli és Gyuszi jobban körülnézett a tetõn. Miután kezdett szakadozni a felhõzet, újra nekiláttunk.
	Zoli felhúzta 80m-re a dipólját, amíg Gyuszi kézbe kapta a yagit és kézi rádióval kezdett QSO-kat gyártani gyakorlatilag minden környezõ országból. (HA, YO, OM, OK, SP) (lásd videó)
Felállítottam én is a vertikálomat és nekiláttam a 30m-nek. Sajnos valamilyen rendszertelen, de kitartó zavar volt hallható 10 és 7 megán is, de aztán szerencsére el-el tûnedezett, így jól ment az aktiválás.
	A szél kezdett erõsödni és irányváltani, így a bunker csak keveset takart már. A széllökések hatására aztán egyszercsak az aljától olyan 30cm-re, tõben eltört a 10m-es pecabot úgy, hogy eldõlés közben magával rántott mindent. Valamennyire sikerült megerõsíteni a mindenrejó szigetelõszalaggal, így ez csak rövid szünetet okozott.
A végén még próbálkozott Zoli a felsõbb sávokon is, (lásd videó)
	majd úgy döntöttünk, hogy bontunk, mivel a Nap kezdett lemenni és sötétben azért durva lett volna az út lefelé.
Mire leértünk, már sötét volt. Útközben betértünk egy motelba, ahol igen finomat vacsoráztunk (kötelezõ darabok a borscs és a hideg uborka leves). Aztán egy éjjel-nappaliban vettünk némi szendvicsnek valót a másnapi túrára, majd Gyuszi még elnavigált minket egy pékséghez, ahol szerzett nekünk egy frissen sült, forró kenyeret is. Végül olyan 1 körül aludtunk el, így másnap kicsit lazábbra vettük a dolgot. UT1DX Gyuszinak köszönhetõen nagy élmény volt a nap. Nélküle valószínûleg nem mentünk volna fel a Polonina Runa-ra. Beszélgetésünk során rájöttem, hogy fogalmunk sincs arról, hogy milyen az élet a Kárpátalján. Úgyhogy bátorítok mindenkit, látogasson el oda, mert van SOTA csúcs bõven. Remélem, hogy Gyuszinak esetleg meg jön a kedve a sotázáshoz és módunk lesz még együtt aktiválni akár Magyarországon, akár Ukrajnában.

Utolsó módosítás: 2010-05-26 11:06

(2 megtekintés)