Csütörtök: Gstoder (OE/ST-079)

Bodnár Lajos, HA5AZC - 2010-09-16
A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA5AZC

A mauraui kistérségben egy önkéntes, lelkes túrázó hetente egy alkalommal vezetett - ingyenes (borravalós) - túrákat a különbözõ csúcsokhoz. Az idei évben a Gstoder (OE6ST-079), a maga 2140 m-ével volt az utolsó. Így kíváncsiságból becsatlakoztunk mi is. Összesen kilencen voltunk négy országból.Az éjszaka esett, borongós idõ volt, de ennek ellenére nekiindultuk. Az úton felfelé "kapupénzt" - 4 Euro - kellett fizetni kocsinként. Mire felértünk a Jogaus hüttéhez, szakadt az esõ. Úgy volt, hogy ki se szállunk. De szerencsére néhány perc múlva csökkent az esõ intenzitása, majd el is állt.


A fás-bozótos területet elhagyva már látszott a csúcs a kopár hegy tetején. (A sok piros az mind vörös áfonya bokor.) A hüttétõl 90 percet írt a tábla, Fel is felértünk egy-két perccel korábban. A csúcson viszonylag sokan voltunk. Abban az idõben négy csoport is fenn volt. (Az alpesi teheneknek biztosan azért jó a tejük, mert felmennek 2000 m fölé is és ott legelnek.)
Ez volt az általam bejárt területen az egyetlen, ahol két kereszt is volt a csúcson,
és az egyetlen, amelyen Krisztus alak is látható volt. Az egyik osztrák csoport - 8 fõ - beállt a kereszt alá és elkezdett kánonban énekelni. Amennyire kivettem nem egyházi, hanem inkább a természet - Alpok - szépségeirõl szólt a nóta.
Nagy keletje volt a gyalográdiózásnak, miután települtem rögtön körém gyülekeztek az emberek.
Nagyon jó terjedés volt, 35 perc alatt 51 qso-t - benne hat HA hívójellel - könyvelhettem el 40 -en CW-n. Bár többször is kellett as-t adni, részben a látogatók, illetve az antenna ledõlése miatt. Ez utóbbi eredménye az lett, hogy a pecabot alsó legvastagabb része mintegy 40 cm-en behasadt. Így most már még egy méterrel alacsonyabban lesz az inv-V betápláló része, hi.
A felhõalap erõteljesen lecsökkent, folyamatosan változott a felhõs, ködös és a tiszta terület nagysága.
Felemelõ látvány volt, ahogy a felhõk kúsznak be a hegyek között a völgyekben. A csoport az elsõ felhõk láttán elindult visszafelé, de én még akkor nagyban osztottam a riportot. Amikor a visszautat is belepte a felhõ, csomagoltam és kiléptem.
40 perc alatt le is értem a hüttéhez, ahol egy (osztrák) gulyáslevest és liszttel (nem grízzel) készített császármorzsát ettem, hozzá pedig PB-t - azaz Preisel&Beer-t ittam. (Ez utóbbi muraui specialitás / újdonság: vörös áfonya hozzáadásával készített gyenge alkoholtartalmú sör. De nagyon ízletes.)


A többi nap esõs volt, a túrázást, illetve a kerékpározást nem tette lehetõvé. Helyette a helyi és környékbeli nevezetességeket keretük fel. Nagyon szép a táj, szívesen visszatérnék más évszakban is, különösen télen egy kis síelés céljából.


Utolsó módosítás: 2011-02-19 18:10

(3 megtekintés)