| | |
|---|
| A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA2VR |
Érintett SOTA csúcsok:
KM-003 - Vár-bükk (Nagybörzsöny, 743 m ASL); QRA: JN97KW59, 6 pont, HAFF-004
|
Kicsit késve tudtam indulni ma a Börzsönybe. A Vár-bükk volt a célpont. Kemencén, a Fekete-völgyi üdülõig mentem kocsival. Az út a faluban elég jeges volt, így nagyon óvatosan lehetett csak haladni.
|
 | A parkolóban volt néhány autó, a hótól lezárt nagy terület miatt alig találtam helyet. |
| Szép napsütésben indultam neki a túrának a kék jelzésen. |  |
 | Amióta itt jártam utoljára, azóta a Kemence patak alaposan elmosta az utat. A többszöri átkelés elég nagy nehézségekbe ütközött. A kövek felületén a víz megfagyott, így azokra nem vagy alig lehetett lépni. |
| Ezen a vasúti sínen négykézláb kellett átmásznom, mivel más utat nem találtam az átkeléshez. |  |
 | A kék + elágazását követõen az alig kitaposott út is eltûnt. Innen már szûz hóban folytattam az utam. Itt fordult meg elõször a fejemben, hogy vissza kellene fordulni. |
| A piros +-ra felérve enyhült a helyzet, ott ugyanis nem régen járhatott egy traktor, a keréknyomban pedig lehetett lépkedni. Itt már ismét voltak lábnyomok. Az idõ ellenem dolgozott, mert eddig elég lassan haladtam. Sietõsre fogva a lépteimet jutottam el a pirosra átvezetõ úthoz. Ez azonban járhatatlan volt. Kb. 40-50 cm-es hóban kellett volna másznom, amelyet már nem vállaltam be. Azt gondoltam, hogy majd a Vár-tisztásnál indulok neki a várhoz vezetõ úton (piros jelzés) a Vár-bükknek. A helyszínre érve azonban egyértelmû volt, hogy a várhoz ezen az úton még senki sem járt a hóesés óta, tehát a helyzet nem változott. Rövid gondolkodás gyõzött arról meg, hogy ne vállaljam az úttörõ szerepet. Ekkor már fél három is elmúlt, nem akartam, hogy az erdõben esteledjen rám, ami kockázatos lett volna. (A piros + Perõcsény felé sem volt kitaposva.) Így folytattam az utat a piroson visszafelé. A kép a Csóványosról készült a Fenék-hegyrõl. |  |
Útközben a piroson egyszer-egyszer eltûntek a lábnyomok (betemette a hó azokat) meg a jelzések is, de szerencsére az irányt tartva visszajutottam az útra. Az piros négyzetre érve már esteledett de onnan már nem volt messze a cél. Ez az út azonban az olvadás miatt több helyen jeges volt, így csak nagyon óvatosan lehetett lefelé haladni. Sötétben értem az autóhoz. A rádiózás sajnos elmaradt, de tapasztalattal, élménnyel gazdagabb lettem. A végére eléggé elfáradtam és jól esett a kocsiban váró tartalék meleg tea. Azt hiszem, ilyen hóban nem érdemes erre az útra ismételten vállalkozni.
|
