| | |
|---|
| A túrában résztvevő rádióamatőrök: HA5AZC |
Érintett SOTA csúcsok:
KM-027 - Nagy-Kő-hegy (Szokolya, 380 m ASL); QRA: JN97MV40, 1 pont
KM-020 - Tar Péter-hegy (Kóspallag, 530 m ASL); QRA: JN97LV50, 2 pont, HAFF-004
|
A hétvégi hideg, esõs vízitúrához képest jelentõsen megjavult az idõ, így az elsõ szabad napomon beterveztem egy SOTA-napot, rögtön két börzsönyi csúccsal. A két hegyet légvonalban "csak" 5.8 km kötötte össze. Ráadásul a kék+ jelzés érintette mindkettõt. A valóságban a kettõ között gyalogoltam vagy 10 km-t (a lépésszámláló 16500-at mutatott).
|
 | Eredetileg az utat oda-vissza a börzsönyi kisvasúttal terveztem megtenni. Végülis Vácról a "Piroskával" (BZ-mot) mentem Szokolya megállóig. Így jobban is jártam, mert a vasúti megálló közvetlenül a "hegy" alatt van, míg a keskeny nyomközû vasút megállója a település központjában vagy 3 km-rel arrébb. Így ez utóbbi távolságot csak egyszer kellett megtennem. |
| A vasút mellett visszafelé haladva pár száz métert, a k+ jelzés balra elkanyarodott felfelé egy horhosban. Kidõlt fákat kerülgetve, elég meredeken haladva, elértem Zoli, HA5CQZ által is említett útbaigazító táblát. Itt balra kanyarodva a k- jelzésen kellett volna elérni a csúcsot, de én azt nem találtam meg. (Csak visszafelé.) Egy jelzés nélküli erdészeti úton, majd toronyiránt, ilyen virágokat kerülgetve jutottam ki a tetõ széléhez. |  |
 | Innentõl gyakorlatilag vízszintesen haladtam. Elhagyva egy nem túl régen felállított fakeresztet, 2-300m után elértem a célt. |
| A fedett kis emlékhelyen - védve az egyre agresszívabb napsütéstõl - rendeztem be a qth-mat. A szokásos fél órás aktiválás során két S2S-sel indítva, összesen 35 qso-t naplóztam. Köztük 3 HA állomást. (TNX!) |  |
 | A tetõrõl csak nyugati irányban van kilátás, ahonnan is DDNy-ra a Dunakanyar egy kis szakaszát lehetett látni a Visegrádi-heggyel, rajta a fellegvár egy sarkával és a Salamon-toronnyal. (Élõben jobban be lehetett azonosítani, mint a képen, hi.) |
| ÉNy-ra pedig a következõ uticélom, a tar Péter-hegy tárulkozott elém. A hegy elõtt a síkságon az maga Szokolya. A hegyrõl lefelé valószínûleg János, HG0NPJ által bejárt erdészeti úton jöttem le a vasúti megállóig. |  |
 | A falun áthaladva - szomjam oltva egy kis fröccs által, hi - a kisvasút nyomvonalát követtem a Paphegyi megállóig. (Ezt az útszakaszt a kisvasúttal is meg lehetett volna tenni, megspórolva vagy 4 km gyaloglást, hi. Hétvégeken a vasút óránként jár.) |
| A vasúti megálló után vagy 500m-re egy rossz minõségû erdészeti úton megindultam - többször igen meredeken - felfelé. Amikor az út "rossz" irányba kanyarodott és a csúcsot már a közelben jelezte a GPS, letértem az útról és egyenesen becéloztam a tetõt. Egy tisztás mellett elhaladva valahol ott a csalánosban kellene lennie a csúcskõnek (ha van még egyáltalán). Kilátás a tetõrõl semmi. |  |
 | Mintegy 40 perc alatt 37 qso-t könyveltem el, benne 4 HA hívójellel. (TNX!) Csodás riportokat kapva a rádió hangszénére vonatkoztatva. Sajna az aksi elég hamar lemerült. (Elképzelhetõ, hogy nem töltöttem fel Tokáj óta. Így még nem jártam, hi. A délelõtt használt aksit elõvéve még egy szûk negyedórát tudtam rádiózni, majd az is kimerült.) |
Visszafelé egy egyszerûbb úton érkeztem le a Paphegyi megállóhoz, majd a kisvonattal Kismaroson elértem a Bp-i nagyvasúti csatlakozást. Jó kis kirándulás, de egyben igen fárasztó is volt. A nap sík területen igencsak égetett. A két csúcsot bejárva jóval többet gyalogoltam, mint azt eredetileg terveztem.
|
