"Dzsungelharc" 2000m felett W7/RS-008

Péter, HG1DUL - 2011-09-24

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL

Palisades Peak W7/RS-008 CN96EW77
Indulási magasság: 6111 láb (1863 méter)
Maximális magasság: 7083 láb (2159 méter)
Szint: 3078 láb (938 méter)
Össz. táv: 9,3 mérföld (14,967km) Fel: 4,8mf (7,725km) Le: 4,5mf (7,242km)
Teljes idõ: 11ó07p Fel: 4ó Le: 2ó45p
Videó
APRS

Nemsokkal hajnali 4 után kelek. Gyors zuhany és már irány is a garázsba a kocsihoz. Hátizsákot péntek délután bepakoltam, egyéb kellékeket (GPS, fotógép, bakancs, stb.) pedig egy bevásárlótáskába tettem. Így reggel csak felöltözés és a két pakk felkapása marad. Hátizsákom 23kg körül van. 22,4 kilónak mértem és arra jön még az antenna ami a kocsiban van, de az nem több, mint 1 kiló. Megint kábé 3 liter folyadékot viszek, azonban most hajnalban egybõl a mekibe megyek reggeliért. Általában McDrive-al indítok túrák elõtt. Most is 2 húspogácsás tojásos muffint kérek. Fogalmam sincs mennyi kalória lehet benne, de délig ki szokott tartani. Kólát töltök egy fél literes üdítõs palackba és majd azt iszom mellé. Hátsó ülésre bedobok még egy Redbullt mondván, hogy majd jó lesz mikor visszaérek a kocsihoz. Öt óra nyolc perckor már az autóúton tépetek, még teljes sötétségben. Forgalom azért van, de elviselhetõ.

Bejárati bódénál megint nincs senki, habár a villany égett. Hajtok tovább. Innen még kb 10 mérföld a parkoló. Felesleges lehet valakinek a bódéban ücsörögni, hisz kevés látogató lehet ilyenkor már. Október 20 körül le is zárják ezt a bejáratot és egész télen zárva lesz. Meglepõdöm mikor felérek a parkolóhoz, mert tele van kocsikkal és sok ember ténfereg. Fotózgatnak, várják a napfelkeltét. Hét óra felé jár, és én még azt hittem nem lesz egy árva lélek sem. :)

Elég jó a kilátás innen. A képen a fák között elõzõ aktiválásom a Tamanos hegy.

Itt meg a mostani úti cél, Palisades csúcs. 100 méterrel alattam a sok tó egyike, a Sunrise.

Felcuccolok, beindítom az APRS jeladót, kezembe kapok egy almát és nekivágok az útnak. Öt perce megyek már mikor észbe kapok, hogy valami nincs rendben. A túrabotokat a kocsiban hagytam. Na jó kezdés, mehetek vissza. Szerencsére a szintcsökkenés még nem kezdõdött el. Immáron a botokkal a kezemben, újra elindulok, de elõtte én is csinálok egy képet a vulkánról a felkelõ napfényben.

Élvezem, hogy a túra lejtõvel kezdõdik. Persze tudom, hogy késõbb az út folyamán ezt még vissza kell mászni, és a túra végén amikor már hulla fáradt leszek itt a másik irányba kell majd mennem. Sok felesleges szint csökkenés van ezen az úton. Felmászom az egyik dombra és már megyek is lefelé róla. A tábla 3,5mf-et (5,632Km) mond a Felsõ Palisades táborhoz. Nekem nem kell elmennem addig, mert másik irányból megyek fel a csúcsra. Terveztem, hogy beiktatom a Marcus csúcsot is, de ez most elmaradt.

Jól tudok haladni. Nem érzem fáradtnak magam annak ellenére, hogy korán keltem. A völgyben lent nem tûz még a nap sem, kellemes a hõmérséklet. Jöttem sokat lefelé, aztán egy picit fel majd megint le. Egy óra sem telik el és elérem a Clover tavat. Itt elkezdek emelkedni megint, de amint felérek már ereszkedek is vissza a másik oldalon. Ezzel az ereszkedéssel érem el a túra minimum pontját mintegy 550 lábbal (168m) a kiindulási magasságom alatt.

Itt a tónál ér utol egy másik túrázó. Ejj milyen jó is minimális cuccal túrázni. - Emlékszem még mikor 2 szendviccsel meg liter vízzel simán nyomtuk a 40km-es „Vasas nagy nyolcas”-t a Keszthelyi hegységben. Persze ha adnak zsíroskenyeret az ellenõrzõpontokon. :) - Picit csevegünk menet közben, aztán én lemaradok lassan. Nem bírom a tempót. Nagyobb tisztások és fák között megy az út. Az árnyékom a réten.

Valami pocok féleség. Érdekes, hogy hogyan odahordta magának a füvet a kõre a kis üregéhez.

Kevesebb mint másfél óra alatt az elágazónál vagyok, ahol a Hidden tóhoz kell menni. Mehetnék tovább egyenesen is és fel a hegyre a másik irányból. Mivel nem voltam biztos benne melyik hegyre tudok majd felmenni és eredetileg mindkét csúcsot szerettem volna aktiválni, ezt az utat választom. Mellesleg ez rövidebb is. A tábla 2,6mf (4,184Km) ír, én eddig kb 3,1mf (4,988Km) mentem.

Innen aztán be is indul a folyamatos emelkedés. Szerencsére közben vannak szakaszok amik szintben mennek, de nincs lejtés amit utána vissza kell mászni. Csak fel, egyenesen és fel. :) Pár kisebb vízfolyáson már átkeltem, de egyik sem tûnt alkalmasnak vizet venni. Amint elérem ezt a patakocskát az emelkedõn, megállok és pihenek egy kicsit. Kulacsot feltöltöm, a víz jó lesz majd a kajámhoz a csúcson, meg a visszaútra. Picit iszom is belõle és édeskés íze van.

Sok kis mókussal találkoztam az úton.

Elérem a rejtett tavat, ami nagyon jól néz ki. Az utam a tó mellett vezet végig, majd fel az emelkedõre a nyereghez. A tó végénél vége van a karbantartott gyalogösvénynek és onnan már csak olyan út van amit az emberek, állatok kijártak. A domb eleje egy sûrû törpefenyvessel indul ahol egy picit játszanom kell az antennatok és a pecabot miatt. Ekkor még nem tudom, hogy ez még csak a kezdet.

Rendületlenül haladok elõre. Magamhoz képest jó idõt jövök, és nem is érzem magam fáradtnak. Itt a dombon azért belassulok és kezdem érezni a magasság hatását. Semmi vészes amúgy. Általában 8000 lábig jó vagyok tengerszintrõl, persze ez is változó. Tamanoson a végén alig bírtam menni. Örülök a fantasztikus idõnek. Lent a völgyben végig szélárnyékban mentem, itt magasabban már érzem a szelet. Elég nagy széllökéseket jósoltak mára. Szeptemberi nap sem olyan erõs már, és mivel nincs sok hó meg fehér szikla, nem is használtam a napszemüvegem az egész nap alatt.

Felérek a nyeregre, és elhatározom, hogy elõször a Palisades-re megyek. Elkezdek jobbra tartani, hamarosan azonban mindenhonnan törpefenyõk állják utamat. Azt már Bulgáriában megállapítottam, hogy gyakorlatilag lehetetlen áthaladni ezeken. Mivel fogalmam sincs merre megy az út, ami itt már nincs is nem fordulok vissza. Irány elõre! Nagy nehezen átvergõdõm magam a „dzsungelen” és egy kis tisztásra érek. Visszanézve csinálok egy képet, amin Markus csúcs is látszik. Itt jöttem át.

Itt állok, elõttem a csúcs. Balról végig fenyves, jobbról meg a domb. Utamat úgy tervezem, hogy próbálok a köves részek felé menni jobb oldalt a képen. Ez nagyjából sikerül is. Kisebb – nagyobb átverekedésekkel. A morénás részen jól tudok menni és élvezem is. Amint viszont vége van a tisztásnak a köveken, bajban vagyok. Végig teljesen áthatolhatatlannak tûnõ fenyõk vannak elõttem, és a kövekrõl elég nagyot kell felfelé lépni. Elég sokat keresgélek, hogy hol lehet olyan rész ahol nincs akkora távolság a fenyõk és a kövek között, vagy esetleg egy kis nyiladék lenne. Egy helyen aztán végül nekivágok. Nem egy egyszerû mutatvány, a hátizsákból kiálló pecabot és antenna tok viszont semmit nem javít a helyzetemen :). Sikerül szereznem pár elég nagy karcolást a lábamra, meg jelentõs mennyiségû gyantát a kezemre. A túrabotokat itt nem tudtam használni, mert a fenyõ végigfut a köveken. Nem látni mi van alatta, és a bot becsúszik az ágak közé, de kifelé már nem akar egyszerûen jönni.

Átjutok. Innen már beritkulnak a fenyõk, és lehet lavírozni köztük. Mikor felérek a csúcsra, megnézem a GPS-t. Ja ez nem is a csúcs... az még kicsit odébb van.

Ahhoz, hogy az igazi csúcsra érjek picit vissza kell ereszkednem, mert egy hatalmas C alakú szakadék van közöttünk. Bõven az aktiválási zónában vagyok, de gondoltam egyszer vagyok itt, akkor már felmegyek az igazi csúcsra. Az a pár perc már úgysem számít. Idefent a szél elég keményen fúj, néha egy-egy lökésnél ki is billent az egyensúlyból.

A hamis csúcs, onnan jöttem át.

Hátizsákom immár az igazi csúcson. Nagyon jó ez a csúcs. Tágas, van elég hely, van frankó hely a pecabotnak is és a kilátás is szuper jó. A pecabot alját befoltoztam még otthon és most az antenna tokba teszem be. Ebben könnyebb forgatni is. Felépítem az öt elemes yagit, amit a szél cibál is rendesen. Botot most sem kötöm ki, tetejére a Feritõl szervált SOTÁs zászlót is feltettem.

Elkezdem a QSO-kat. FM-el indítok, elsõ összeköttetések között van Andrew K7ASQ aki W7/RS-038-ról rádiózik öt elemes hordozható antennájával. 20 perc alatt az FM meg is gyilkolja az egyik beépített akkumat. Ezt az elsõ SSB-s QSO-nál mondja Dave. Gyorsan átváltok a második akksira. FM nem valami akksibarát :D persze nem kellett volna 20W-al adnom nekem sem. SSB-ben csevegek, mikor az ellen állomás mellett meghallom Gabit. Egybõl visszamegyek neki. Fû alatt jön de érthetõ. Mobilból van 5W-al vertikállal. QRB:256Km. Nagyon örülök, neki. Aminek viszont nem, hogy elfelejtettem bekapcsolni a kamerámat és ezért most nincs is hanganyag. Nem úgy mint a Tamanoson, mikor szinte az egész forgalmazást sikerült felvennem. Jó visszahallgatni :). Egybõl Gabi után egy másik kanadai állomás is a frekin. Persze nem vagyunk szívbajosak mi sem Andrew-val, mert az SSB hívón csevegtünk. Legalább csináltunk egy kis aktivitást ;) John Kanadából térerõ nélkül rádió ötössel jön, nagyon szuper. QRB:436Km. Nem is rossz...

Miután már nincsenek állomások, nekiállok vizet forralni. Közben a rádió azért még vételen. Fél liter víz kell a sajtos makarónihoz, a maradékot felforralás után a hátizsák víztartójába töltöm. Állomás bontás után a kilátást élvezve fogyasztom el az ebédemet. Habár már keményen délután van.

Andrew állomása.

A rejtett tó hazafelé a nyeregrõl fényképezve. Nagyon jól sikerült aktiválás volt a mai. Legközelebb megpróbálom a Marcus csúcsot. Az útvonal a nyeregig ugyanaz, csak majd balra kell fordulnom. A csúcsról lefele menet megtalálom az igazi utat amin fel kellett volna jönnöm is. Mondanom sem kell nincs semmi bozót meg ilyesmi. :)

Hazafelé lent a völgyben még lekapom ezt a Szürke szajkót. Vizem pont kitart a végsõ emelkedõ végéig.

Magassági diagram.

Szuper túra volt. Habár az eredetileg tervezett dupla aktiválás nem jött össze, nem bánom. Nagyon szép hely, úgyhogy örömmel jövök majd vissza aktiválni Marcus-t. Több mint 4 órát voltam a csúcson.


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL
Palisades Peak W7/RS-008 CN96EW77 Indulási magasság: 6111 láb (1863 méter) Maximális magasság: 7083 láb (2159 méter) Szint: 3078 láb (938 méter) Össz. táv: 9,3 mérföld (14,967km) Fel: 4,8mf (7,725km) Le: 4,5mf (7,242km) Teljes idõ: 11ó07p Fel: 4ó Le: 2ó45p Videó APRS
	Nemsokkal hajnali 4 után kelek. Gyors zuhany és már irány is a garázsba a kocsihoz. Hátizsákot péntek délután bepakoltam, egyéb kellékeket (GPS, fotógép, bakancs, stb.) pedig egy bevásárlótáskába tettem. Így reggel csak felöltözés és a két pakk felkapása marad. Hátizsákom 23kg körül van. 22,4 kilónak mértem és arra jön még az antenna ami a kocsiban van, de az nem több, mint 1 kiló. Megint kábé 3 liter folyadékot viszek, azonban most hajnalban egybõl a mekibe megyek reggeliért. Általában McDrive-al indítok túrák elõtt. Most is 2 húspogácsás tojásos muffint kérek. Fogalmam sincs mennyi kalória lehet benne, de délig ki szokott tartani. Kólát töltök egy fél literes üdítõs palackba és majd azt iszom mellé. Hátsó ülésre bedobok még egy Redbullt mondván, hogy majd jó lesz mikor visszaérek a kocsihoz. Öt óra nyolc perckor már az autóúton tépetek, még teljes sötétségben. Forgalom azért van, de elviselhetõ.
Bejárati bódénál megint nincs senki, habár a villany égett. Hajtok tovább. Innen még kb 10 mérföld a parkoló. Felesleges lehet valakinek a bódéban ücsörögni, hisz kevés látogató lehet ilyenkor már. Október 20 körül le is zárják ezt a bejáratot és egész télen zárva lesz. Meglepõdöm mikor felérek a parkolóhoz, mert tele van kocsikkal és sok ember ténfereg. Fotózgatnak, várják a napfelkeltét. Hét óra felé jár, és én még azt hittem nem lesz egy árva lélek sem. :)
	Elég jó a kilátás innen. A képen a fák között elõzõ aktiválásom a Tamanos hegy.
Itt meg a mostani úti cél, Palisades csúcs. 100 méterrel alattam a sok tó egyike, a Sunrise.
	Felcuccolok, beindítom az APRS jeladót, kezembe kapok egy almát és nekivágok az útnak. Öt perce megyek már mikor észbe kapok, hogy valami nincs rendben. A túrabotokat a kocsiban hagytam. Na jó kezdés, mehetek vissza. Szerencsére a szintcsökkenés még nem kezdõdött el. Immáron a botokkal a kezemben, újra elindulok, de elõtte én is csinálok egy képet a vulkánról a felkelõ napfényben.
Élvezem, hogy a túra lejtõvel kezdõdik. Persze tudom, hogy késõbb az út folyamán ezt még vissza kell mászni, és a túra végén amikor már hulla fáradt leszek itt a másik irányba kell majd mennem. Sok felesleges szint csökkenés van ezen az úton. Felmászom az egyik dombra és már megyek is lefelé róla. A tábla 3,5mf-et (5,632Km) mond a Felsõ Palisades táborhoz. Nekem nem kell elmennem addig, mert másik irányból megyek fel a csúcsra. Terveztem, hogy beiktatom a Marcus csúcsot is, de ez most elmaradt.
	Jól tudok haladni. Nem érzem fáradtnak magam annak ellenére, hogy korán keltem. A völgyben lent nem tûz még a nap sem, kellemes a hõmérséklet. Jöttem sokat lefelé, aztán egy picit fel majd megint le. Egy óra sem telik el és elérem a Clover tavat. Itt elkezdek emelkedni megint, de amint felérek már ereszkedek is vissza a másik oldalon. Ezzel az ereszkedéssel érem el a túra minimum pontját mintegy 550 lábbal (168m) a kiindulási magasságom alatt.
Itt a tónál ér utol egy másik túrázó. Ejj milyen jó is minimális cuccal túrázni. - Emlékszem még mikor 2 szendviccsel meg liter vízzel simán nyomtuk a 40km-es „Vasas nagy nyolcas”-t a Keszthelyi hegységben. Persze ha adnak zsíroskenyeret az ellenõrzõpontokon. :) - Picit csevegünk menet közben, aztán én lemaradok lassan. Nem bírom a tempót. Nagyobb tisztások és fák között megy az út. Az árnyékom a réten.
	Valami pocok féleség. Érdekes, hogy hogyan odahordta magának a füvet a kõre a kis üregéhez.
Kevesebb mint másfél óra alatt az elágazónál vagyok, ahol a Hidden tóhoz kell menni. Mehetnék tovább egyenesen is és fel a hegyre a másik irányból. Mivel nem voltam biztos benne melyik hegyre tudok majd felmenni és eredetileg mindkét csúcsot szerettem volna aktiválni, ezt az utat választom. Mellesleg ez rövidebb is. A tábla 2,6mf (4,184Km) ír, én eddig kb 3,1mf (4,988Km) mentem.
	Innen aztán be is indul a folyamatos emelkedés. Szerencsére közben vannak szakaszok amik szintben mennek, de nincs lejtés amit utána vissza kell mászni. Csak fel, egyenesen és fel. :) Pár kisebb vízfolyáson már átkeltem, de egyik sem tûnt alkalmasnak vizet venni. Amint elérem ezt a patakocskát az emelkedõn, megállok és pihenek egy kicsit. Kulacsot feltöltöm, a víz jó lesz majd a kajámhoz a csúcson, meg a visszaútra. Picit iszom is belõle és édeskés íze van.
Sok kis mókussal találkoztam az úton.
	Elérem a rejtett tavat, ami nagyon jól néz ki. Az utam a tó mellett vezet végig, majd fel az emelkedõre a nyereghez. A tó végénél vége van a karbantartott gyalogösvénynek és onnan már csak olyan út van amit az emberek, állatok kijártak. A domb eleje egy sûrû törpefenyvessel indul ahol egy picit játszanom kell az antennatok és a pecabot miatt. Ekkor még nem tudom, hogy ez még csak a kezdet.
Rendületlenül haladok elõre. Magamhoz képest jó idõt jövök, és nem is érzem magam fáradtnak. Itt a dombon azért belassulok és kezdem érezni a magasság hatását. Semmi vészes amúgy. Általában 8000 lábig jó vagyok tengerszintrõl, persze ez is változó. Tamanoson a végén alig bírtam menni. Örülök a fantasztikus idõnek. Lent a völgyben végig szélárnyékban mentem, itt magasabban már érzem a szelet. Elég nagy széllökéseket jósoltak mára. Szeptemberi nap sem olyan erõs már, és mivel nincs sok hó meg fehér szikla, nem is használtam a napszemüvegem az egész nap alatt.
	Felérek a nyeregre, és elhatározom, hogy elõször a Palisades-re megyek. Elkezdek jobbra tartani, hamarosan azonban mindenhonnan törpefenyõk állják utamat. Azt már Bulgáriában megállapítottam, hogy gyakorlatilag lehetetlen áthaladni ezeken. Mivel fogalmam sincs merre megy az út, ami itt már nincs is nem fordulok vissza. Irány elõre! Nagy nehezen átvergõdõm magam a „dzsungelen” és egy kis tisztásra érek. Visszanézve csinálok egy képet, amin Markus csúcs is látszik. Itt jöttem át.
Itt állok, elõttem a csúcs. Balról végig fenyves, jobbról meg a domb. Utamat úgy tervezem, hogy próbálok a köves részek felé menni jobb oldalt a képen. Ez nagyjából sikerül is. Kisebb – nagyobb átverekedésekkel. A morénás részen jól tudok menni és élvezem is. Amint viszont vége van a tisztásnak a köveken, bajban vagyok. Végig teljesen áthatolhatatlannak tûnõ fenyõk vannak elõttem, és a kövekrõl elég nagyot kell felfelé lépni. Elég sokat keresgélek, hogy hol lehet olyan rész ahol nincs akkora távolság a fenyõk és a kövek között, vagy esetleg egy kis nyiladék lenne. Egy helyen aztán végül nekivágok. Nem egy egyszerû mutatvány, a hátizsákból kiálló pecabot és antenna tok viszont semmit nem javít a helyzetemen :). Sikerül szereznem pár elég nagy karcolást a lábamra, meg jelentõs mennyiségû gyantát a kezemre. A túrabotokat itt nem tudtam használni, mert a fenyõ végigfut a köveken. Nem látni mi van alatta, és a bot becsúszik az ágak közé, de kifelé már nem akar egyszerûen jönni.
	Átjutok. Innen már beritkulnak a fenyõk, és lehet lavírozni köztük. Mikor felérek a csúcsra, megnézem a GPS-t. Ja ez nem is a csúcs... az még kicsit odébb van.
Ahhoz, hogy az igazi csúcsra érjek picit vissza kell ereszkednem, mert egy hatalmas C alakú szakadék van közöttünk. Bõven az aktiválási zónában vagyok, de gondoltam egyszer vagyok itt, akkor már felmegyek az igazi csúcsra. Az a pár perc már úgysem számít. Idefent a szél elég keményen fúj, néha egy-egy lökésnél ki is billent az egyensúlyból.
	A hamis csúcs, onnan jöttem át.
Hátizsákom immár az igazi csúcson. Nagyon jó ez a csúcs. Tágas, van elég hely, van frankó hely a pecabotnak is és a kilátás is szuper jó. A pecabot alját befoltoztam még otthon és most az antenna tokba teszem be. Ebben könnyebb forgatni is. Felépítem az öt elemes yagit, amit a szél cibál is rendesen. Botot most sem kötöm ki, tetejére a Feritõl szervált SOTÁs zászlót is feltettem.
	Elkezdem a QSO-kat. FM-el indítok, elsõ összeköttetések között van Andrew K7ASQ aki W7/RS-038-ról rádiózik öt elemes hordozható antennájával. 20 perc alatt az FM meg is gyilkolja az egyik beépített akkumat. Ezt az elsõ SSB-s QSO-nál mondja Dave. Gyorsan átváltok a második akksira. FM nem valami akksibarát :D persze nem kellett volna 20W-al adnom nekem sem. SSB-ben csevegek, mikor az ellen állomás mellett meghallom Gabit. Egybõl visszamegyek neki. Fû alatt jön de érthetõ. Mobilból van 5W-al vertikállal. QRB:256Km. Nagyon örülök, neki. Aminek viszont nem, hogy elfelejtettem bekapcsolni a kamerámat és ezért most nincs is hanganyag. Nem úgy mint a Tamanoson, mikor szinte az egész forgalmazást sikerült felvennem. Jó visszahallgatni :). Egybõl Gabi után egy másik kanadai állomás is a frekin. Persze nem vagyunk szívbajosak mi sem Andrew-val, mert az SSB hívón csevegtünk. Legalább csináltunk egy kis aktivitást ;) John Kanadából térerõ nélkül rádió ötössel jön, nagyon szuper. QRB:436Km. Nem is rossz...
Miután már nincsenek állomások, nekiállok vizet forralni. Közben a rádió azért még vételen. Fél liter víz kell a sajtos makarónihoz, a maradékot felforralás után a hátizsák víztartójába töltöm. Állomás bontás után a kilátást élvezve fogyasztom el az ebédemet. Habár már keményen délután van.
	Andrew állomása.
A rejtett tó hazafelé a nyeregrõl fényképezve. Nagyon jól sikerült aktiválás volt a mai. Legközelebb megpróbálom a Marcus csúcsot. Az útvonal a nyeregig ugyanaz, csak majd balra kell fordulnom. A csúcsról lefele menet megtalálom az igazi utat amin fel kellett volna jönnöm is. Mondanom sem kell nincs semmi bozót meg ilyesmi. :)
	Hazafelé lent a völgyben még lekapom ezt a Szürke szajkót. Vizem pont kitart a végsõ emelkedõ végéig.
Magassági diagram.
Szuper túra volt. Habár az eredetileg tervezett dupla aktiválás nem jött össze, nem bánom. Nagyon szép hely, úgyhogy örömmel jövök majd vissza aktiválni Marcus-t. Több mint 4 órát voltam a csúcson.

Utolsó módosítás: 2011-11-16 05:37

(5 megtekintés)