3000 felett a Dolomitokban

Gruber Zsolt, HG4UK† - 2011-07-19
A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG4UK†, Zsuzsi, Andi

Ismerõsöktõl már márciusban elkezdtek szállingózni a hírek arról, hogy egy túrát szerveznek júliusban a Dolomitokba. Mivel sok éves tapasztalattal rendelkezõ sziklamászókból állt jellemzõen a társaság, olasz sota csúcsok meg még nem voltak, nem nagyon éreztem indíttatást arra, hogy elkezdjek karra gyúrni. Meg aztán egy beülõben lógni fél napot a sziklafalon...


A helyzet részben változott, amikor felkerülték az olasz sota adatok az adatbázisba. A bicepszemet békén hagytam, de elkezdtem nézegetni, hogy milyen új sota csúcsokra lehetne feljutni huzamosabb életveszély nélkül a tervezett túra környékén.
Végül a mediterrán életérzés átjárta olasz csúcsadatokkal dacolva sikerült kiválasztani három hegyet az úticél környékén. Kb. 2000m magasan volt a szállásunk, így az éjszakai alvás némileg segített hozzászokni a ritkább levegõhöz. A problémát az idõjárás jelentette. Az elõrejelzéssel kapcsolatos tapogatózásomra a helyiek csak mosolyogva legyintettek. Érkezéskor esett, másnapra is esõt jósoltak. Talán szerdától jobb lesz, de az sem biztos. A 3000m feletti Piz Boé-ra (I/AA-341) mindenképpen fel szerettem volna jutni, de oda csak jó idõben javasolták a túrát. Na ekkor kértem HA5OT Ottó segítségét. Információi szerint kedd délelõtt rendben lesz az idõ, de délutántól másnapig sok felhõvel csapadék várható, a Piz Boén 10cm hó. Úgyhogy nekivágtunk 8-)
A csúcs 3156m, lifttel fel lehet menni 2950m-re, onnan le kell ereszkedni olyan 150m-t, majd fel a csúcsra. Tehát olyan 350m szintet kell menni kb. 3-3,5km-en, ami nem vészes.
Elvben.
Mert ugye a térképen minden más.
Meg a ritkább levegõ miatt a fejfájás és a gyakori légszomj folyamatosan edzi az embert.
Gyakorlatban maga a csúcs egy fennsíkra pottyantott gigantikus szikla, amire fel kell kúszni valahogy. Két „kiépített” út létezik, egy nagyon meredek, meg egy még meredekebb.
(a kép közepe táján a két kis pötty, az két ember)
Több helyen drótkötelekkel segítik a mászást.
Viszont a táj lenyûgözõ. Tiszta holdbéli.
És a csúcsról a kilátás fantasztikus.
Fent kis turistaház található -ahol akár aludni is lehet- néhány paddal és asztallal, úgyhogy a gazdával való rövid egyeztetés után nagyon kényelmesen tudtam települni.
(azért képzeljetek el egy CQ WW VHF-et 3100m-rõl 8-) )
Sajnos elég sok idõt elvacakoltam az elõkészületekkel, mert kiderült, nem csinálja a dolgát a kis hangolóm. Úgyhogy a tervezett nagy rádiózásból közepes sikeredett csak. 30M-re mindig van nálam megfelelõ drót vertikálnak, viszont a többi sávon 3-6 swr értéket produkált a szerkezet. (itthon kiderült, hogy nagy valószínûséggel a KD051 Nagy-Som-hegy aktiválásánál történt a baj, ugyanis rádiózás közben közel hozzám vonult el durrogva egy vihar) Végül is több sávon is sikerült megszólalnom, ugyanis 21megán szinte jó volt a 10megás drót.
Kényelmes volt a QTH, de igen hideg volt és a szél is fújt.
Ez lett aztán a szerencsénk, mert így hamarabb kezdtem pakolni, mint terveztem. Így igaz igyekezni kellett, de éppen elértük az utolsó liftet 8-)
Szerdán délelõtt még esett, csak délután hagyta abba. Így aznap rádiózás nélkül kirándultunk egyet.
Csütörtökön aztán szép idõvel indult a nap, így elindultunk St.Ulrich irányába, ahonnan -a térkép szerint- meg lehet közelíteni az adatbázisban Cima Raciesa-ként (I/AA-320)található, ám a valóságban inkább Außerraschötz-nek, vagy Mont Dedora-nak hívott csúcsot.
(köszönet 5CQZ ZOlinak és 5OT Ottónak a lifttel kapcsolatos információkért)
A hely túristák által elõszeretettel látogatott. Igazából kellemes sétával olyan 1 óra alatt elérhetõ a csúcs
A rádiózás történetét a gyalográdió fórumon már leírtam.
A lényeg, hogy a vertikál antennához elengedhetetlen pecabotot beleejtettem egy hasadékba, miközben az egyébként elég tar csúcson támasztékot kerestem a sziklák között.
Igy -Andi lányom segítségével- igen-igen kompromisszumos NVIS antennát sikerült csak fabrikálnom az eszközökbõl, meg persze a hangolóm még mindig nem ment.
De azért a közeledõ esõ elõtt nagy nehezen 5 QSO-val mégis sikerült aktiválni a csúcsot.
Már szemerkélt, amikor bontottam, majd elindultunk lefelé.


Igazán maradandó élményt adott a Dolomitokban való mászkálás.
A hegyek látványa leírhatatlan, egyedülálló az élmény.
Véleményem szerint egyelõre nincs még igazán összegyûjtve az összes SOTA kiírásnak megfelelõ hegy, így valószínûleg sok szûz csúccsal fog rövid idõn belül bõvülni a lista.
Rádiózás szempontból nem úgy sikerült a kaland, ahogy terveztem, úgyhogy ide vissza kell még menni 8-)


Utolsó módosítás: 2011-10-05 22:00

(15 megtekintés)