Egy könnyû csúcs a nehéz úton W7/RS-005

Péter, HG1DUL - 2011-10-15

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL

Mount Fremont W7/RS-005 CN96DW92
Indulási magasság: 4291 láb (1308 méter)
Maximális magasság: 7324 láb (2232 méter)
Szint: 3342 láb (1019 méter)
Össz. táv: 11,4 mérföld (18,347km) Fel: 5,8mf (9,334km) Le: 5,6mf (8,012km)
Teljes idõ: 12ó25p Fel: 5ó33p Le: 2ó58p
Videó
APRS

Egy kis elõzmény. Elhatároztam, hogy felmegyek Marcus csúcsra. Október 8-án elindultam a nemzeti parkba, azonban az út Panoráma ponthoz már le volt zárva. Nem igazán volt rá szükség, mivel semmi hó nem volt az úton habár a héten voltak havazások már ebben a magasságban. Gyorsan átváltottam egy másik csúcsra, a Govenors Ridge-re. Ez a Tamanossal szemközti oldalon van, tehát az utat nagyjából ismertem. Útközben találkoztam ezzel az érdekes jegesedési jelenséggel, mikor is vékony jégtüskék keletkeznek valami módon. Ha valaki tudja ez hogyan és miért keletkezik akkor írja meg. Olyan mintha a nedvességet kinyomná valami a földbõl és ott megfagy. Érdekes mindenesetre.

Itt egy kicsit távolabbról. Már én túrtam szét mikor megnéztem, hogy mi is ez.

Sajnos a csúcsra nem jutottam fel, de azért jó kis túra volt. Láttam 2 medvét megint. Szerencsére most távolabb voltak. A Tamanos lankáin legelésztek, vagy pockoztak. Két – három sast, nagyon sok hollót. 26-ot számoltam meg egy csapatba.

Marcus és Palisades errõl az oldalról fotózva.

Csináltam még egy elég frankó képet a vulkánról, ez nagyon tetszik nekem, talán eddigi legjobb.

Mivel tudtam, hogy az út zárva lesz, ezért kitaláltam, hogy majd 2 nap alatt megcsinálom a Marcus-t. Van egy ösvény ami a White River tábortól megy fel a turistaközponthoz. Oda közel van Mount Fremont is, így gondoltam majd azt is beiktatom. Nagy táskával indultam neki. Bent volt a teljes menetfelszerelés a kötélzetet és tartozékait kivéve. Olyan 30kg körül lehetett a súlya. Korán érkeztem a parkolóba, még sötét volt. Eléggé berövidültek a napok, ezt nem nagyon vettem számításba. Nem volt kedvem sötétben botorkálni, ezért vártam még kicsit a kocsiban. Tíz, tizenöt perc múlva befutott egy kocsi 3 túrázóval, ekkor nekiálltam én is pakolászni.

Kellemes idõ volt. Két és fél óra alatt érek fel a kiránduló központhoz. Gyönyörû a napsütés és egy árva lélek sincs. Nagyon szuper idõ van. Itt pihenek fél órát, királykákat próbálom lefotózni.

Nagyon gyorsan ugrándoznak, így nem igazán jön össze, helyette az egyik Szürke szajkót sikerül lekapni. Volt pár jó hely a felfelé vezetõ úton, de sajnos a fényképezõgépben lemerültek az elemek és csak mikor megálltam pihenni fent cseréltem ki õket.

Szerencsére a három túrázó is hasonló irányba megy mint én és így utat törnek a friss hóba. 1 óra alatt elérem a Frozen Lake-et.

Ez a túra nagyon egyszerû ha a kirándulóközpontból lehet indulni. A szint kétharmada az volt, hogy oda felmentem. Onnan az út nagy része alig emelkedik, majdnem szintben megy. A képen jobbra már a hegyvonulat maga. Fremont gyakorlatilag 3 csúccsal rendelkezik. Ebbõl csak a legmagasabb SOTA csúcs.

A tavat megkerülve az elágazó után megállok kicsit megint pihenni. Erre a csúcsra senki nem jön úgy néz ki. Valószínûleg mindenki egy körtúrát csinál a Borroughs hegyeken. Nagyon szép õszi idõ van, láttam is vagy legalább 7 túrázót. Kép jobb felében már a csúcs látható.

Medve nyomok a hóban.

A tó visszanézve.

Friss hó a gleccseren. Nem szívesen mászkálnék most egyedül ott. Ahogy néztem elég sok szakadékot befedett a hó. Elég veszélyes lehet most. A háromszögû alakzat bal oldalán középtájban Camp Curtis, a háromszögû csúcs mögött pedig Camp Schurman. Curtist nagyon szeretem. Eszméletlen jó onnan a kilátás. Schurmanhoz az út viszont elég gázos, lefelé. Mindenhol laza a kõ.

Elég hosszú, fárasztó túra után végül elértem a csúcsot. Nagyon sok katica volt mindenfelé. Az árbocnak meg kellett mozgatnom pár követ, hogy legyen rendes alapzata. A biztonság kedvéért ki is kötöttem.

Állomás építés után elkezdem rádiózni, de nagyon nincs forgalom. Ennek fejében mindenféle akkumulátor gondjaim vannak. Gondolom a hidegtõl lehet. A videófelvevõ meghal az elsõ perc után, majd a rádió frissen töltött aksija is szarakodni kezd. Max teljesítményen bebugyog, a nagy feszültségesés miatt. Nincs mese kell venni Litiumos aksit. Azok jobban bírják, és még könnyebbek is. Azért John-t Kanadából sikerül megcsinálnom. Nagyon faszássan jön pedig 400Km feletti a táv. A videón hallani, hogy gondja van neki is az adással. Késõbb levélben írta, hogy az Icom 706Mk2-je néha kihagy.

Elég hosszan voltam fent a csúcson. Nagyon élveztem a kilátást és a szép idõt. Mikor elõjött a nap elég kellemes volt. A rádiózás nem igazán ment. Összesen 5 QSO lett. Volt benne megint Oregon is azért, az is 300Km feletti :). Majdnem 4 órát voltam fent. Gondolkodtam, hogy itt a közelben verek tábort majd, de végül úgy éreztem, hogy nem tudnám megjárni másnap a Marcust, ezért inkább visszaindultam a kocsihoz.

Lefele gyorsabban haladtam, meg igyekezni is próbáltam, hogy minél kevesebbet kelljen sötétben menni. Mikor elérem a látogatóközpont utáni elágazót már nagyon sötét van. Itt be is kapcsolom a fejlámpámat, amit okosan már mikor elindultam a csúcsról a nyakamba tettem. Nem úgy mint majd legközelebbi túrámon. Ádámka /Mount Adams/ a távolban.

Sötétben a le út szinte örökkévalóságnak tûnt. A fenyvesben lámpa nélkül szinte esélytelen lett volna lejönni. Elértem a kocsit korom sötétben. Ha jól emlékszem még három kocsi volt a parkolóban, õk szinte biztosan fent aludtak.

Magassági diagram.

Nagyon jó kis túra volt. Eléggé elfáradtam a végére. Nehéz cuccal ilyen sokat nem is mentem egy nap, mert mindig megálltam aludni valahol a gleccseren. Nem adta magát könnyen ez a könnyû csúcs, de örülök neki, hogy a hosszabb úton csináltam meg. Új csúcs bezsebelve.


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL
Mount Fremont W7/RS-005 CN96DW92 Indulási magasság: 4291 láb (1308 méter) Maximális magasság: 7324 láb (2232 méter) Szint: 3342 láb (1019 méter) Össz. táv: 11,4 mérföld (18,347km) Fel: 5,8mf (9,334km) Le: 5,6mf (8,012km) Teljes idõ: 12ó25p Fel: 5ó33p Le: 2ó58p Videó APRS
	Egy kis elõzmény. Elhatároztam, hogy felmegyek Marcus csúcsra. Október 8-án elindultam a nemzeti parkba, azonban az út Panoráma ponthoz már le volt zárva. Nem igazán volt rá szükség, mivel semmi hó nem volt az úton habár a héten voltak havazások már ebben a magasságban. Gyorsan átváltottam egy másik csúcsra, a Govenors Ridge-re. Ez a Tamanossal szemközti oldalon van, tehát az utat nagyjából ismertem. Útközben találkoztam ezzel az érdekes jegesedési jelenséggel, mikor is vékony jégtüskék keletkeznek valami módon. Ha valaki tudja ez hogyan és miért keletkezik akkor írja meg. Olyan mintha a nedvességet kinyomná valami a földbõl és ott megfagy. Érdekes mindenesetre.
Itt egy kicsit távolabbról. Már én túrtam szét mikor megnéztem, hogy mi is ez.
	Sajnos a csúcsra nem jutottam fel, de azért jó kis túra volt. Láttam 2 medvét megint. Szerencsére most távolabb voltak. A Tamanos lankáin legelésztek, vagy pockoztak. Két – három sast, nagyon sok hollót. 26-ot számoltam meg egy csapatba.
Marcus és Palisades errõl az oldalról fotózva.
	Csináltam még egy elég frankó képet a vulkánról, ez nagyon tetszik nekem, talán eddigi legjobb.
Mivel tudtam, hogy az út zárva lesz, ezért kitaláltam, hogy majd 2 nap alatt megcsinálom a Marcus-t. Van egy ösvény ami a White River tábortól megy fel a turistaközponthoz. Oda közel van Mount Fremont is, így gondoltam majd azt is beiktatom. Nagy táskával indultam neki. Bent volt a teljes menetfelszerelés a kötélzetet és tartozékait kivéve. Olyan 30kg körül lehetett a súlya. Korán érkeztem a parkolóba, még sötét volt. Eléggé berövidültek a napok, ezt nem nagyon vettem számításba. Nem volt kedvem sötétben botorkálni, ezért vártam még kicsit a kocsiban. Tíz, tizenöt perc múlva befutott egy kocsi 3 túrázóval, ekkor nekiálltam én is pakolászni.
	Kellemes idõ volt. Két és fél óra alatt érek fel a kiránduló központhoz. Gyönyörû a napsütés és egy árva lélek sincs. Nagyon szuper idõ van. Itt pihenek fél órát, királykákat próbálom lefotózni.
Nagyon gyorsan ugrándoznak, így nem igazán jön össze, helyette az egyik Szürke szajkót sikerül lekapni. Volt pár jó hely a felfelé vezetõ úton, de sajnos a fényképezõgépben lemerültek az elemek és csak mikor megálltam pihenni fent cseréltem ki õket.
	Szerencsére a három túrázó is hasonló irányba megy mint én és így utat törnek a friss hóba. 1 óra alatt elérem a Frozen Lake-et.
Ez a túra nagyon egyszerû ha a kirándulóközpontból lehet indulni. A szint kétharmada az volt, hogy oda felmentem. Onnan az út nagy része alig emelkedik, majdnem szintben megy. A képen jobbra már a hegyvonulat maga. Fremont gyakorlatilag 3 csúccsal rendelkezik. Ebbõl csak a legmagasabb SOTA csúcs.
	A tavat megkerülve az elágazó után megállok kicsit megint pihenni. Erre a csúcsra senki nem jön úgy néz ki. Valószínûleg mindenki egy körtúrát csinál a Borroughs hegyeken. Nagyon szép õszi idõ van, láttam is vagy legalább 7 túrázót. Kép jobb felében már a csúcs látható.
Medve nyomok a hóban.
	A tó visszanézve.
Friss hó a gleccseren. Nem szívesen mászkálnék most egyedül ott. Ahogy néztem elég sok szakadékot befedett a hó. Elég veszélyes lehet most. A háromszögû alakzat bal oldalán középtájban Camp Curtis, a háromszögû csúcs mögött pedig Camp Schurman. Curtist nagyon szeretem. Eszméletlen jó onnan a kilátás. Schurmanhoz az út viszont elég gázos, lefelé. Mindenhol laza a kõ.
	Elég hosszú, fárasztó túra után végül elértem a csúcsot. Nagyon sok katica volt mindenfelé. Az árbocnak meg kellett mozgatnom pár követ, hogy legyen rendes alapzata. A biztonság kedvéért ki is kötöttem.
Állomás építés után elkezdem rádiózni, de nagyon nincs forgalom. Ennek fejében mindenféle akkumulátor gondjaim vannak. Gondolom a hidegtõl lehet. A videófelvevõ meghal az elsõ perc után, majd a rádió frissen töltött aksija is szarakodni kezd. Max teljesítményen bebugyog, a nagy feszültségesés miatt. Nincs mese kell venni Litiumos aksit. Azok jobban bírják, és még könnyebbek is. Azért John-t Kanadából sikerül megcsinálnom. Nagyon faszássan jön pedig 400Km feletti a táv. A videón hallani, hogy gondja van neki is az adással. Késõbb levélben írta, hogy az Icom 706Mk2-je néha kihagy.
	Elég hosszan voltam fent a csúcson. Nagyon élveztem a kilátást és a szép idõt. Mikor elõjött a nap elég kellemes volt. A rádiózás nem igazán ment. Összesen 5 QSO lett. Volt benne megint Oregon is azért, az is 300Km feletti :). Majdnem 4 órát voltam fent. Gondolkodtam, hogy itt a közelben verek tábort majd, de végül úgy éreztem, hogy nem tudnám megjárni másnap a Marcust, ezért inkább visszaindultam a kocsihoz.
Lefele gyorsabban haladtam, meg igyekezni is próbáltam, hogy minél kevesebbet kelljen sötétben menni. Mikor elérem a látogatóközpont utáni elágazót már nagyon sötét van. Itt be is kapcsolom a fejlámpámat, amit okosan már mikor elindultam a csúcsról a nyakamba tettem. Nem úgy mint majd legközelebbi túrámon. Ádámka /Mount Adams/ a távolban.
	Sötétben a le út szinte örökkévalóságnak tûnt. A fenyvesben lámpa nélkül szinte esélytelen lett volna lejönni. Elértem a kocsit korom sötétben. Ha jól emlékszem még három kocsi volt a parkolóban, õk szinte biztosan fent aludtak.
Magassági diagram.
Nagyon jó kis túra volt. Eléggé elfáradtam a végére. Nehéz cuccal ilyen sokat nem is mentem egy nap, mert mindig megálltam aludni valahol a gleccseren. Nem adta magát könnyen ez a könnyû csúcs, de örülök neki, hogy a hosszabb úton csináltam meg. Új csúcs bezsebelve.

Utolsó módosítás: 2011-11-16 05:40

(20 megtekintés)