Auróra, de nem boreálisz! W7/RS-045

Péter, HG1DUL - 2012-05-19

A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL

Mt. Aurora W7/RS-045 CN97EA84
Indulási magasság: 3870 láb (1180 méter)
Maximális magasság: 5589 láb (1704 méter)
Szint: 2321 láb (707 méter)
Össz táv: 8,1 mérföld (13,036km) Fel: 4,9mf (7,886km) Le: 3,2mf (5,150km)
Teljes idõ: 9ó25p Fel: 3ó18p Le: 2ó11p
Videó
APRS
A két erdészeti utas csúcs után ismét egy hasonlót néztem ki. Az utat már Divide Ridge után felderítettem. Akkor 3360 lábig (1024m) tudtam felmenni a kocsival. Mára kellemes idõt mondtak, de holnap jön az esõ az elõrejelzés szerint.

Megint csinálok finom szenyát az útra. Kettõt mint ezelõtt is. Fél öt felé indulok el otthonról és az egyik szenyát benyomom vezetés közben. Szerencsére jól túl tudok hajtani a ponton, ahol egy héttel ezelõtt vissza kellett fordulnom. 3600 lábig (1097m) jutok fel kocsival. Itt túl mély a hó, nem is vacakolok hólánccal, mert nem sokat tudnék elõbbre jutni úgy sem. Oldalra leparkolok és 0632-kor elindulok.

Az erdészeti út teljesen hóval borított. Eleinte jól megyek, de egy idõ után mégiscsak úgy érzem, jobb lesz felvenni a hótalpakat. Megállok és lecsatolom õket a zsákom hátuljáról, aztán pedig a lábamra fel. Itt észbe kapok, hogy a napszemüveget bent hagytam a kocsiban. Á úgysem fog kelleni! Felhõs is lesz az ég. Gondoltam és elindultam tovább. Mivel még elég korán volt és a fák árnyékában haladtam, nem éreztem szükségét a szemvédõnek. Csak nem hagy nyugodni a dolog, de kitalálom, hogy majd a sálamat a szemem elé kötöm, ha nagyon sütne a nap mégis. Haladok tovább. Nem igazán lehet havas hegyen nagyobb magasságban szemvédõ nélkül meglenni. Sokszor még a felhõben sem bírom nyitva tartani a szemem a magas UV sugárzás miatt. Egy kanyarhoz érve már kilépek az árnyékból és rögtön látom, hogy ez így nem fog menni. Sálas trükk ide, sálas trükk oda, mese nincs vissza kell mennem a szemüvegért. Csak már tök sokat jöttem. Mikor a hótalpakat felvettem, akkor rögtön vissza kellett volna fordulnom. Gyorsan meg akarok fordulni ezért a hátizsákot itt hagyom. Magamhoz veszem a fontos dolgokat és elindulok vissza a kocsihoz. Gondoltam ha valaki jön az csak lentrõl jöhet majd. Hátizsákom még a helyén mikor visszaértem.

32 percbe tellett megfordulnom a hátizsák nélkül. Szerencsére vadállatok sem „támadták” meg a magára hagyott zsákomat. Nem lelkesedtem ezért az ötletért, de végül jól alakult a dolog. Immár napszemüveggel a birtokomban folytattam az utamat. Egyenlõre még nem kell viselnem mondjuk. Még pár kanyar az erdészeti úton és elérem a Suntop ösvény kezdõpontját. Itt lehet menni jobbra fel a Suntop hegyre, vagy balra ami végigvisz a hegygerinc alatt picivel. Én balra fordulok déli irányba.

Ritkás fenyvesben vezet a gyalogút. Nap nem igazán süt be, a fenyõk összezárnak a magasban. Az út jelzés nélkül is jól követhetõ. A hó elég egyenletlen a fákról lehullott hókupacok miatt. A faágakon összegyûlt hó megolvad, majd leesik és a talajon újra megfagy esténként. Így alakul ki ez az érdekes felület. Simán bakancsban nem lenne jó haladni. Fent is hagyom a talpakat.

Nincs vészes emelkedés egészen az elsõ kitüremkedésig a gerincen. Ezt az ösvény balról kerüli meg. Itt is csak pár helyen volt zavaró a hótalp. Ezeken a helyeken inkább átszenvedek, minthogy levegyem. Késõbb amúgy is újra fel kellene tenni. Hamarosan egy tisztás részen vagyok. Itt már rendesen van hó is.

A lapos tisztás rész után fel kell mászni egy csúcsra. Ide felérve látom meg elõször a SOTA csúcsot. Elég frankón néz ki. Bal oldalt sziklák, jobb oldal sziklák és egy nagy szakadék. Itt megállok kicsit pihenni. A vulkán is jól mutat. Pihenés közben felfedezem, hogy a hegy formája miatt elég jó visszhang van. Ezzel elhülyéskedem egy darabig. Próbáltam felvételt is készíteni, de csak az én kiabálásom hallatszott, a visszhang nem. Elég fasza volt ez. Már a visszhang miatt is érdemes aktiválni ezt a csúcsot. Kicsit aggódóm azért a sok függõleges falat látva, hogy milyen lesz a fel út. Azért itt már kellett a szemüveg.

Innen vissza kell ereszkedni egy picit. Az ösvény balról kerüli meg a csúcsot. Tervem, hogy megyek az ösvény vonalán és majd jobbra letérve megcélzom a gerincet. Ott a havas részen elég jól fel is tudnék menni. Azt innen nem látni, hogy hogyan lehet átkeveredni az útról a gerincre mert takarásban van. Na uccu neki haladjunk. Sikeresen lejutok innen. A nap már eléggé felmelegítette a felszínt és a hó bekásásodott. A gerincre egy elég meredek emelkedõn tudok alacsony fenyõk között átvergõdni. Átérve már jól tudok haladni a fák vonaláig. Itt megint elég sûrû a növényzet és picit szenvedni kell.

Van néhány elég meredek szakasz. Az egyik helyen csak négykézláb tudok felmászni az egyik hófalra. Majd mikor már majdnem felérek a csúcsra egy vékony kecskecsapáson kell áthaladnom. Itt nagyon óvatosan kell menni, mert jobbra egy elég meredek szakadék van. Megcsúszás itt könnyen nagyon rossz lehet. Az egyik bot itt kiesik a kezembõl és a lejtõs részen áll meg. Tovább megyek a csúcsra, lerakom a zsákom és úgy jövök vissza érte. Szerencsére vissza tudtam szerezni.

A csúcs nem éppen tágas, és elég meredek is. Sok kecske ürülék van mindenfelé, kedvelt helyük lehet nekik. Hóba tudom felállítani az árbocot amit végül ki sem kell kötni. Piszkálta az agyamat a legutóbbi SWR-es eset a bodrival ezért elhatároztam, hogy fõleg rövidhullámozni fogok. Nem kellett olyan nagyon sokat menni és van idõm picit játszadozni kísérletezni vele. Nem a teleszkópokat használom, hanem a 3 elemes gumis rudakat. Ezeket feldobva beállítom a tekercseket az utasításnak megfelelõen. Rémes az SWR. Ezt a rádióval mérem. Nem hoztam antenna analizátort, nem is akartam. Elkezdem fülre behangolni a tekercseket úgy, hogy lecsatlakoztatva az érintkezõt húzogatom azt a tekercshez hozzáérintve. Ahol a legnagyobb zajt hallom oda csatlakoztatom vissza. Ez a gumis tagokkal jó is, mert nincs hosszvariálás. Huckeberry-n legalább 1 órát vacakoltam a hossz állítgatással, de soha nem lett jó. Miután mindkét oldalt behangoltam fülre, megint ránézek a rádió mérõjére. Hmmm, nem is olyan rossz. Az egyik oldalt eltolom 1/3 fordulattal és máris olyan 1.5 körüli értéknél lehetett. Épp, hogy megugrik a kijelzõ 100W-os füttynél. Na nézzük mi jön. Elkezdek CQ-zni 14-en egy szabad frekin. Buddipole retró fényképen :)

Egy két állomás után elküldök egy SOTA APRS üzenetet ami ha jól emlékszem fel is került a SOTAWatch oldalra. Ennek ellenére nem sok chaser jött. Azért párral sikerült QSOzni. Fõként déli irány megy nagyon nekem. Kaliforniában és Nevadában elég jók a jeleim és az állomások is dübörögnek nálam. Egy idõ után visszaveszem a teljesítményt 50W-ra és így is csinálok állomásokat. Szinte végig CQ ra jöttek az állomások. Yagit össze sem raktam. Miután már elég sokat CQ-ztam elkezdek kaját készíteni. Havat jó messzirõl hozok a meredek oldalról, hogy tiszta legyen mindenképp. Kicsit tovább is forralom a sok kecskeszar miatt. Csinálok képeket a látványról is. Balról jobbra: Huckeberry, Divide, Kelly Butte. Ez már kicsit lentebbrõl készült. A csúcsról ez az irány takarva van a fenyõk által.

20 QSO-val elégedetten kezdek pakolászni. Ételemet megzabálom és távozom is. Jön is a vasárnapra beígért esõ. A vulkán már felhõben. Lefelé kicsit szétnézek a gerincen. Vannak itt elé jó lapos részek a sziklán de ezek szinte biztosan az aktiválási zónán kívül esnek. Jól haladok visszafelé, és még egy utolsót visszhangozom is mielõtt visszamennék a fenyvesbe.

Visszaérve a túraösvény kezdetéhez, gondolkodtam, hogy esetleg felmegyek a Suntop csúcsra, megnézni mi van ott, de aztán végül visszamentem a kocsihoz. Mivel még nem volt késõ gondoltam körbenézem itt az erdei utakon, és megpróbálom megnézni a csúcsot a szemközti hegyrõl. Sikerült is egy jó helyet találnom ahonnan látszik, hogy egy esés onnan fentrõl bizony nem kecsegtet sok jóval.

Na végre egy sikeres RH aktivitás Tumtum óta. A szemüveges mizériától eltekintve, elég jó volt. Nem egy nehéz csúcs, de nem is egy különösen kiemelkedõ élmény. Habár a visszhang miatt mégiscsak király! 6 pont bezsebelve. Túra alatti extrák:
Extra szint: 466 láb 142m
Extra táv: 1,7 mf 2,736km
Extra idõ: 32p
HG1DUL 2012-06-12


A túrában résztvevő rádióamatőrök: HG1DUL
Mt. Aurora W7/RS-045 CN97EA84 Indulási magasság: 3870 láb (1180 méter) Maximális magasság: 5589 láb (1704 méter) Szint: 2321 láb (707 méter) Össz táv: 8,1 mérföld (13,036km) Fel: 4,9mf (7,886km) Le: 3,2mf (5,150km) Teljes idõ: 9ó25p Fel: 3ó18p Le: 2ó11p Videó APRS A két erdészeti utas csúcs után ismét egy hasonlót néztem ki. Az utat már Divide Ridge után felderítettem. Akkor 3360 lábig (1024m) tudtam felmenni a kocsival. Mára kellemes idõt mondtak, de holnap jön az esõ az elõrejelzés szerint.
	Megint csinálok finom szenyát az útra. Kettõt mint ezelõtt is. Fél öt felé indulok el otthonról és az egyik szenyát benyomom vezetés közben. Szerencsére jól túl tudok hajtani a ponton, ahol egy héttel ezelõtt vissza kellett fordulnom. 3600 lábig (1097m) jutok fel kocsival. Itt túl mély a hó, nem is vacakolok hólánccal, mert nem sokat tudnék elõbbre jutni úgy sem. Oldalra leparkolok és 0632-kor elindulok.
Az erdészeti út teljesen hóval borított. Eleinte jól megyek, de egy idõ után mégiscsak úgy érzem, jobb lesz felvenni a hótalpakat. Megállok és lecsatolom õket a zsákom hátuljáról, aztán pedig a lábamra fel. Itt észbe kapok, hogy a napszemüveget bent hagytam a kocsiban. Á úgysem fog kelleni! Felhõs is lesz az ég. Gondoltam és elindultam tovább. Mivel még elég korán volt és a fák árnyékában haladtam, nem éreztem szükségét a szemvédõnek. Csak nem hagy nyugodni a dolog, de kitalálom, hogy majd a sálamat a szemem elé kötöm, ha nagyon sütne a nap mégis. Haladok tovább. Nem igazán lehet havas hegyen nagyobb magasságban szemvédõ nélkül meglenni. Sokszor még a felhõben sem bírom nyitva tartani a szemem a magas UV sugárzás miatt. Egy kanyarhoz érve már kilépek az árnyékból és rögtön látom, hogy ez így nem fog menni. Sálas trükk ide, sálas trükk oda, mese nincs vissza kell mennem a szemüvegért. Csak már tök sokat jöttem. Mikor a hótalpakat felvettem, akkor rögtön vissza kellett volna fordulnom. Gyorsan meg akarok fordulni ezért a hátizsákot itt hagyom. Magamhoz veszem a fontos dolgokat és elindulok vissza a kocsihoz. Gondoltam ha valaki jön az csak lentrõl jöhet majd. Hátizsákom még a helyén mikor visszaértem.
	32 percbe tellett megfordulnom a hátizsák nélkül. Szerencsére vadállatok sem „támadták” meg a magára hagyott zsákomat. Nem lelkesedtem ezért az ötletért, de végül jól alakult a dolog. Immár napszemüveggel a birtokomban folytattam az utamat. Egyenlõre még nem kell viselnem mondjuk. Még pár kanyar az erdészeti úton és elérem a Suntop ösvény kezdõpontját. Itt lehet menni jobbra fel a Suntop hegyre, vagy balra ami végigvisz a hegygerinc alatt picivel. Én balra fordulok déli irányba.
Ritkás fenyvesben vezet a gyalogút. Nap nem igazán süt be, a fenyõk összezárnak a magasban. Az út jelzés nélkül is jól követhetõ. A hó elég egyenletlen a fákról lehullott hókupacok miatt. A faágakon összegyûlt hó megolvad, majd leesik és a talajon újra megfagy esténként. Így alakul ki ez az érdekes felület. Simán bakancsban nem lenne jó haladni. Fent is hagyom a talpakat.
	Nincs vészes emelkedés egészen az elsõ kitüremkedésig a gerincen. Ezt az ösvény balról kerüli meg. Itt is csak pár helyen volt zavaró a hótalp. Ezeken a helyeken inkább átszenvedek, minthogy levegyem. Késõbb amúgy is újra fel kellene tenni. Hamarosan egy tisztás részen vagyok. Itt már rendesen van hó is.
A lapos tisztás rész után fel kell mászni egy csúcsra. Ide felérve látom meg elõször a SOTA csúcsot. Elég frankón néz ki. Bal oldalt sziklák, jobb oldal sziklák és egy nagy szakadék. Itt megállok kicsit pihenni. A vulkán is jól mutat. Pihenés közben felfedezem, hogy a hegy formája miatt elég jó visszhang van. Ezzel elhülyéskedem egy darabig. Próbáltam felvételt is készíteni, de csak az én kiabálásom hallatszott, a visszhang nem. Elég fasza volt ez. Már a visszhang miatt is érdemes aktiválni ezt a csúcsot. Kicsit aggódóm azért a sok függõleges falat látva, hogy milyen lesz a fel út. Azért itt már kellett a szemüveg.
	Innen vissza kell ereszkedni egy picit. Az ösvény balról kerüli meg a csúcsot. Tervem, hogy megyek az ösvény vonalán és majd jobbra letérve megcélzom a gerincet. Ott a havas részen elég jól fel is tudnék menni. Azt innen nem látni, hogy hogyan lehet átkeveredni az útról a gerincre mert takarásban van. Na uccu neki haladjunk. Sikeresen lejutok innen. A nap már eléggé felmelegítette a felszínt és a hó bekásásodott. A gerincre egy elég meredek emelkedõn tudok alacsony fenyõk között átvergõdni. Átérve már jól tudok haladni a fák vonaláig. Itt megint elég sûrû a növényzet és picit szenvedni kell.
Van néhány elég meredek szakasz. Az egyik helyen csak négykézláb tudok felmászni az egyik hófalra. Majd mikor már majdnem felérek a csúcsra egy vékony kecskecsapáson kell áthaladnom. Itt nagyon óvatosan kell menni, mert jobbra egy elég meredek szakadék van. Megcsúszás itt könnyen nagyon rossz lehet. Az egyik bot itt kiesik a kezembõl és a lejtõs részen áll meg. Tovább megyek a csúcsra, lerakom a zsákom és úgy jövök vissza érte. Szerencsére vissza tudtam szerezni.
	A csúcs nem éppen tágas, és elég meredek is. Sok kecske ürülék van mindenfelé, kedvelt helyük lehet nekik. Hóba tudom felállítani az árbocot amit végül ki sem kell kötni. Piszkálta az agyamat a legutóbbi SWR-es eset a bodrival ezért elhatároztam, hogy fõleg rövidhullámozni fogok. Nem kellett olyan nagyon sokat menni és van idõm picit játszadozni kísérletezni vele. Nem a teleszkópokat használom, hanem a 3 elemes gumis rudakat. Ezeket feldobva beállítom a tekercseket az utasításnak megfelelõen. Rémes az SWR. Ezt a rádióval mérem. Nem hoztam antenna analizátort, nem is akartam. Elkezdem fülre behangolni a tekercseket úgy, hogy lecsatlakoztatva az érintkezõt húzogatom azt a tekercshez hozzáérintve. Ahol a legnagyobb zajt hallom oda csatlakoztatom vissza. Ez a gumis tagokkal jó is, mert nincs hosszvariálás. Huckeberry-n legalább 1 órát vacakoltam a hossz állítgatással, de soha nem lett jó. Miután mindkét oldalt behangoltam fülre, megint ránézek a rádió mérõjére. Hmmm, nem is olyan rossz. Az egyik oldalt eltolom 1/3 fordulattal és máris olyan 1.5 körüli értéknél lehetett. Épp, hogy megugrik a kijelzõ 100W-os füttynél. Na nézzük mi jön. Elkezdek CQ-zni 14-en egy szabad frekin. Buddipole retró fényképen :)
Egy két állomás után elküldök egy SOTA APRS üzenetet ami ha jól emlékszem fel is került a SOTAWatch oldalra. Ennek ellenére nem sok chaser jött. Azért párral sikerült QSOzni. Fõként déli irány megy nagyon nekem. Kaliforniában és Nevadában elég jók a jeleim és az állomások is dübörögnek nálam. Egy idõ után visszaveszem a teljesítményt 50W-ra és így is csinálok állomásokat. Szinte végig CQ ra jöttek az állomások. Yagit össze sem raktam. Miután már elég sokat CQ-ztam elkezdek kaját készíteni. Havat jó messzirõl hozok a meredek oldalról, hogy tiszta legyen mindenképp. Kicsit tovább is forralom a sok kecskeszar miatt. Csinálok képeket a látványról is. Balról jobbra: Huckeberry, Divide, Kelly Butte. Ez már kicsit lentebbrõl készült. A csúcsról ez az irány takarva van a fenyõk által.
	20 QSO-val elégedetten kezdek pakolászni. Ételemet megzabálom és távozom is. Jön is a vasárnapra beígért esõ. A vulkán már felhõben. Lefelé kicsit szétnézek a gerincen. Vannak itt elé jó lapos részek a sziklán de ezek szinte biztosan az aktiválási zónán kívül esnek. Jól haladok visszafelé, és még egy utolsót visszhangozom is mielõtt visszamennék a fenyvesbe.
Visszaérve a túraösvény kezdetéhez, gondolkodtam, hogy esetleg felmegyek a Suntop csúcsra, megnézni mi van ott, de aztán végül visszamentem a kocsihoz. Mivel még nem volt késõ gondoltam körbenézem itt az erdei utakon, és megpróbálom megnézni a csúcsot a szemközti hegyrõl. Sikerült is egy jó helyet találnom ahonnan látszik, hogy egy esés onnan fentrõl bizony nem kecsegtet sok jóval.
Na végre egy sikeres RH aktivitás Tumtum óta. A szemüveges mizériától eltekintve, elég jó volt. Nem egy nehéz csúcs, de nem is egy különösen kiemelkedõ élmény. Habár a visszhang miatt mégiscsak király! 6 pont bezsebelve. Túra alatti extrák: Extra szint: 466 láb 142m Extra táv: 1,7 mf 2,736km Extra idõ: 32p HG1DUL 2012-06-12

Utolsó módosítás: 2012-06-13 07:59

(13 megtekintés)